csendes az este
felpillantottak a csillagok
a konyhakertekben öntözik a veteményt
cseppenként hull alá a remény

csendes az este
senki sem kiabál
csöndesen szárad el ha - nem ötözik - a virág
a hold fénye alágurul a felhő-taligán

csendes az este
elültek a tyúkok
a kutya sem ugat s a múk ott
az istálóban állva kérőznek unott
szénazörej mellett

nem értik sokan e csendben
miért kell éppen az igent választani ha azt akarják hogy nem legyen
és miért kell a nemet hogy igenné legyen
csöndes az este
a tehenek a pajtában megfejve
a kukoricacső a kupában lefejtve
ami fáj a szívnek egyelőre elfelejtve
a nem-igenek, az igen-nemek nincsenek megfejtve
kicsorbult a rögökben a kapa
a ráspoly is elkopik lassan
pödrött bajszú alkoholizál kolhoz nélkül, urasan
a kaszagép helyett burrogó fűresz-nyiszitelő kattan
a szárazság megszívelendő
szétakadt a vállkendő, a keszkenő
egyre több lesz a női vesebaj
azt mondják most sebaj
hajnalozik a kikelet
a tű fokán a teve bennt reked
az ember e csendes estébe reked
nem rekedt hangon
csendes ez az este

nem megy senki kaszáló-kalákába hajnalban egy pofa pálinkával a mezőre
a vénasszonyok bevitték a kapuk elől a padokat
hamut szitálnak, bogarak ellen a veteményre
és lúgot főznek unokáiknak emlékbe
miután a pipa-piszkálókat is lebontotta a kor kóra
sehol egy cseppnyi utcai alkoholos zajos nóta
csendes az este

a csend felszívódik a semmibe
a csillagfényt holdfény lengi be

holnap áldozócsütörtök
de jó ha előnkbe tart az ünnep egy tükröt
az öntudatra ébredés ,
lelki zsoltáros éneklés
a viszálykodó van-e-isten
helyett, az Istenre rácsodálkozó
jóakarat-forrás, szeretet-szomj-oltalom
legdrágább kincsem a hitem
csendes az este

köszönöm

kortyolj barátom e csendből te is
hallgasd a lélek békéjének a csendjét
az áldozócsütörtöki pünkösd-hozó értelem csodáját
csendes az este

holnap áldozócsütörtök