egy embert csak egyszer lehet az örökkévalóságba elengedni …
így téged is - mi ma …
segítsen rajtunk az ima

ott voltam a gyász-gyülekezetedben - te voltál a halott …
rólad prédikált a pap, búcsúztatott …
te élettelenül feküdtél a lezárt koporsóban …
halotti koszorúk a szőlőálványokra aggatva
tőled búcsúztunk - te nem hallottad a szavakat,
de különben ezt csak te tudhatod egyedül - nekünk titok
a szeretetnek és hitnek a titka

én most neked írok … tudom te ezt már
könnyező szemiddel nem olvashatod
s mégis betüim pötyögtettem
végső búcsút eképp veszek tőled
leírom hogy elhiggyem: nem vagy már
…

hát ez valóság - így volt -
feketébe öltözött emberekként
voltunk az otthonod udvarán
nem csak szavak, nem csak betüpötyögés
s melleted szomorú családtagjaid
…

olyan hirtelen jött az egész hogy most is alig hiszem hogy ez igaz
..

gyászollak, ne haragudj…
kedves segítőkész, jóakaratú asszony voltál !
viccces és egyben összetört lelkű hívő lélek …
köszönöm a segítséget, amit éltedben felém nyújtottál

egyre csak fogyunk-fogyunk
egyre sötétebb az alkonyunk
hitünk fénye látást adjon
hajnalunk Istennél maradjon
onnan hozza el a reggelt,
lelkünk fohásszal megtelt
jövőbe kapaszkodó életét

Isten veled - Isten velünk