a tavaszi fagy egy reggelen
elfújta a virágokról a meleget
a rügyek és a szirmok megrengtek
s lefonnyadtak a levelek

azért írom e kecskerímes ócska levelem
- míg reménységem e sorok mögött meglelem -
hogy langyosítsam megderesedett kedved
s ne szomorkodj, mert a fák és a virágok
lassan de alkalmazkodnak és újra-rügyező álmok
szirmaiból bontják majd ki gyümölcseiket

volt még olyan hogy a jég elverte a határt
és mégis lett termés
….

lelked szirmiat ne hagyd lefagyni
…