hiába őrizte fegyveres katona
sírja templom-katakomba
Jézust elrabolni nem lehet
amíg élsz édes a lehelet

a nagyszombati gyász-kísértett
arcodra,hited fénye árnyat vet
sziklasírba börtönöz be kételyed

a mai nap is lassan-lassan eltelik
s majd húsvét hajnalos fénye lengi
be szép szemed ,akár a selyemlepel
halálod után te is megneveztetel

sötét szilaksír-börtönöd érdes falára
felróhatod életed kormos képeit
s ha szeretsz téged is keresni fognak:
legszebb jutalom ez a sziklasír-fogolynak

Jézus börtön-sírja elől
elhengeríted-e a követ ?
húsvétod majd így lesz igazán
hitednek remény-keltő hajnalán

így legyen - ámen

a feszületen
nincs lélegeztető gép
nincs perfúzió
és nincs injekció
nincs szívdobogás-görbét
kivetítő képernyő
nincs pulzus-mérő
nincs kötszer és nincs sebtapasz
nincs életritmus
nincs rím nincs dallam
fekete fájdalmak
felhőjére feszül rá a jajszó
s a mennyezet meghasad
szomjazik a szeretet apostola
az élet ilyen mostoha
nagypénteki félelem
lengi be a mai napot
elfedi a bűn a Napot
szomjazik a Mester
szivacsot kap ecettel
átitatott indulatot

elmondok magamban egy imát

szomjazik Jézus
nincs már hangja
ébredj fel lelkem
elnémult harangja
adj Istenem hitet
mikor a legnehezebb
mikor ellobban a fény
súgározzon a remény
a kereszt tövén

ámen

én nem könyököltem
bárányt nem öltem
senkit fel nem löktem
oldalba sem böktem

könyökvédő rongyom nincsem
szavaimban minden kincsem
ezért írok ide, mintsem
kétely-magvaim elhintsem

a reménység színe a zöld
mindenki egy hitet örökölt
amiből a jóakarat kikölt
ami jócselekedetet ölt

mégis könnyes a szemem
kihűlőben parázsló szenem
elhalkult csöndes szelem
kenyerem mélázva szelem

könny hull a kehelybe
pedig vérem kérik
szavaimmal mérik,
zúgjon a mederbe

amiről szól a bánat
elmondani nehéz
és csak kitalálva
adhat némi reményt

könnyezek mert sírok
eképpen is írok
nagypénteki sírok
mellett húsvéti írnok

feljegyez mindent
a búbánat-sikerről
a temetőkertről
a lélek-kivertről

könnyezem ne nevessetek
ha lehet meg se vessetek
inkább ki vagy elvessetek
velem a mélyre evezzetek

nagycsütörtöki könnyeim helyett
adjak hát a vércseppeknek helyet
s emeljem magasra a kelyhet
szívemből kicsorduló reménnyel
akiknek szétszórom a kincseim
adóssággal kamatozó nincseink…

e szakasz is kemény
van megmentő remény
a lelki közösségben
a megzendülő égben

lásd meg elsírt könnyeink
az utolsó vacsora kelyhében
ízleld meg néma örömeink
kiontott vércseppjeink
reménységében

valamikor úgy gondoltam,
hogy lehet csütörögni
s csüttörögni
s kigomboltam a számból a nyelvem
megpötyögtettem az újbegyem
a számítógépen
és szépen
a szavakkal görgőzni-csütörögni indultam
hogy lekuglizzam a gondolatokat
és le is írtam e csütörgéseket ..
lejegyezzem az éneket

nagycsütörtökön ugyanvalós
szeretjük elítélni Júdást a csalóst
mintha cask annyit látnánk az egész
történetben … e jelentéstudat kevés
hogy felháborodjunk Júdásra
és mindig rákenjük másra
miért is megy nekünk olyan rosszul
mert tele vagyunk ugyibár Júdásokkal
ha nem lenne ki kellene találni Júdást gonoszul
belenyuszorogva-muszmogva sok sok okkal
abba amit mi szeretnénk hogy számunkra
Nagycsütörtök legyen
az árulás-orkán
a szégyenteljes Júdás-tett okán

és közben sajnáljuk Jézust meg nem értjük hogy
tudott megbocsátani Júdásnak
és mondogassuk ugye-ugye, Júdás és a bűntudat
jól megkapta, úgy kell neki…
s a történet a vállunkat meg-megveregeti
hogy lám mi milyen ügyesek vagyunk…
nem árulkodunk
s főleg Jézusra nem

de vajon gondolkodunk-e el azon
hogy esteleg mi lennénk a Júdások
elárulva Jézust
amikor a ránk testált parancsolatát
az Isten és emberszeretetet
mit ránkhagyott örökségül
eláruljuk
s eladósodunk a hitben
eladosódunk a jó cselekedetekben
s hiába hozna talán jövedelmet a munkánk
mert Júdásról, Jézusról oly keveset tud már az unokánk …
de minek is ez idegenkedő és idegent-ünneplő világban…
meg kell óvni mindenkit Júdástól
a jövőt becsomagolni kölnis mű-virágba
a lelket is csak ruhástól
megmutatni
ha valaki kíváncsi lenne a szavainkra
megkérdezni hogy ki ez és hol van ez a Jézus
éreznénk-e az utolsó vacsora ízeit
vagy csak bajainkra
gondolva
oldódnánk-lubickolnánk a világ
feneketlen tavában
ahol a hattyú a reklám-szöveges
papírba csomagolva
úszkálna digitálisan
a tinta-ceruza-kéknyi
kihegyezett
megremegett
nagycsütörtökön

és mi elárvulunk
s csak bámulunk
keressük másban Júdást
mert amikor követni igyekszünk Jézust
akkor is csak a hátát szeretnénk látni
és úgy követni
s örvendeni hogy nem fújja arcunkat a szél
mert boldog ki mindig remél
s ki Jézus háta mögé bújhat a szél a viharok elől ?!

ez nem Jézus-követés… !!!
mire való az egész,
mire való az egész nagycsütörtök..?
csütörögni
csüttörögni
csütörrögni
csüt csüt csütörtök
nagy csütörtök
halálba hajló Júdási örömök
nagypéntek felé vezető Jézusi léptek
s húsvéti fénnyel világító
nagy vígasztalás hite
aminek elterjedt a híre

nagycsütörtök
köszönöm
én olyan kicsi vagyok
s te oly nagy vagy
majd hatalmas péntekké feketellessz

tanulom óvni a fényt
megőrizve a reményt
nagy nagy csütörtök jól megnőttél…