koporsódat zajos rögök elverték
ütötték fedelét a száraz gallyak
de te már ezt nem érezted
csak mi, kik itt maradtunk
a nélküled-tovább életben

kézfogásod a koszorúk elnyelték
énekeltek a tavaszi madarak
s mi zsoltárokat énekeltünk
halotti sorban kísértünk
e zöldet zsengéző tavaszban
láttuk emlék-arcod
hallottuk emlék-hangod
s a messzi megkonduló harangok
szaggató kongását

pihenésed
legyen csendes
téged már magához ölelt
az Örökkévaló
köszönjük ki nekünk voltál
Isten veled - Isten velünk