RevC naplója

…In memorian Kovács István

betemet a hír-halom
mindenkihez irgalom
üdvösségért hit-álom
lelkem neked kitárom

élő betükért reménység
élő szavakért bizalom
szónoklatért tisztaság
fájdalomban igazság

néma szavak ékessége
elmúlásod békessége
örök hajlékodban némán
tavaszi fény néz rád

nekifeszülve a megváltás keresztjére
homlokunkra aláírt betü-halmokon
imáink koszorúja sírhantodon
virrasztó gyertyánk neked ég el

nyugodjál békében szeretett tanár úr
pihenésed legyen csendes ha már úgy
hozta az élet hogy e Földön nem örök
sírod mellett a húsvéti kő, az őrök
az angyalaid, köszönjük a tanításod
lélekhez-szóló szavaid s az írásod
jószándékú kemény kritikád segítségét
gyomlálatlan szavaink megintését

Isten adjon számodra csöndes pihenést
három árvádnak élethitet reményt
vígasztalja őket hogy velünk maradtak
kik tovább kovácsoljuk fényét a szavaknak

lelki üdvösséged fényes csillogó sugarát
visszasugározza az Ócéán és sok jó barát
neked felkelt már az örökélet fénye
hitünknek vígasztaló tiszta reménye
erre tanítottál így búcsúzunk tőled kedves
tanár úr, álmod a kőpárnádon legyen csendes

A bejegyzés kelte: 2007. április 24., kedd - 23:35, témája: Nincs kategorizálva. A bejegyzésre érkező hozzászólások hírcsatornája: RSS 2.0. Szólj hozzá te is, vagy hivatkozz a bejegyzésre a saját oldaladról!