ráfagyott könnycsepp a jégcsapon,
jégcsapos ujjak az ajakon
megszitált jégporos ajakkal
beszélj beszélj ég-adta
türelemmel

forró, párolgó kisírt könnyekkel
máglya-tűzre szánt könyvekkel
füstös bajszú tiszta szavakkal
bekormozott levegőbe beszélj
beszélj

ne légy közömbös
védd az igazad ,
ne légy rökönyös
mutasd meg magad

lelked csak akkor szabad
ha tiszta és jó az akarat
mi szavaid bölcsőjében ring
s minek hossza sokkal több sing
mint magad is gondolnád
mert elérnek nagyon messzire
önmagad ezért okolnád ?
ne tedd

beszélj beszélj szólj a jégcsapról
a szívét könnyben áztató papról
az oltári füstről s a reményről
a hozzád szépülő beszédről

védd meg szívedben a csendet
lelkedben a rendet
s amikor beszélsz a kedvet,
hogy szívesen hallgassanak
s elhiggyék neked a szavak
szépek és igazak

beszélj és érvelj,
ne maradj néma
még akkor is ha néha
ez sokaknak nem tetszene
mert neked, megtürt idegennek
jogod van szólani, érelj
gondolatot
félkész ki nem mondott
sejtelmet
töltsd be szavaiddal a termet
ahol lehet hogy nem is anyanyelveden
kell szóllanod de szólj és mondd
szabadság és rend a rokonod
ezért hát akár finom jégporos ajakkal,
akár füstös-kormos szavakkal
de mondd

mondd hogy jót akarsz
és kérd a részed
abból ami a tied is
a levegőd, a vized is
a földed, az erdőd a madarad
itt marad és elrepül
megmarad hited
remény-eledelül

mondd ne hagyd magad
megtürt-megtört idegen