homályban a fény nem látszik
csak a lélek didereg és fázik
a gyertyafény lassan elázik
könnyes szavú széltől “elmálik”

a fény a homályban azért jó
mert ott pislog a fény-szó
ahol láttat könnyes szelet
és didergő lelked megleled

könnyes szavú szél süvít,tombol
romos tetőt, kerítést rombol
fény a homályban megreked
ezért ködben nehezen leled

azért mégis jó a pislákoló fény
megszűri a kivándorló rést
ha a fényt a homályban én is féltem
akkor hát hiába én sem éltem

fény a homályból világíts ki
lángolj ki, viríts ki, ints ki
gyere ha hívlak gyere szépen
homályt-űzni te sem tudsz épen

fény a homályban árnyékot nem vet
mert elszívja a sötét a lobogó kedvet
kialszik-e a fény ha senki sem látja
miért is fénylene miért is legyen lángja ?

a fényt a homályban csak úgy lehet látni
ha homályba lépünk fényecskére tátni
sötétséghez szokott arcunk szemünk
hogy felvirradjon nekünk is az eszünk

a fény a homályban benned van
s ha kilépsz a fényre rejtve van
lelked mélyén a lobogás
hogy eltűnjön belőled is a homály

fény a homályban puha réteg
egymásra rakodó mindenféle
láthatatlan homályt-seprő ima
szívedben a csendet ez őrzi ma