kiszáradt a lelkem, mert belefáradtam abba hogy mindig csak én legyek előzékeny, mindig csak én legyek az aki előre köszön, mindig csak én legyek az aki a jót akarja.. és mégis én csak megtűrt idegen legyek minden adakozásom ellenére, minden áldozatom ellenére ami természtes, de a kölcsönösség oly ritka és oly veszendő…

remény– a szeretet tápláló fénye!