a szónoklat fő célja általában a meggyőzés ( eltekintve a gyönyörködtető, hangulatkeltő, dícsérő, méltató, vígasztaló, nevettető ,stb. szónoklatoktól, amelyeknek csak az előbbiek lennének a céljuk

a szónok nemcsak szavakkal de tekintetével és testtartásával, mozulataival is üzen .. u.n. meta nyelven

a jó szónok ráhangolódik a hallgatóság hangulatára és jól felméri a helyzetet ahol beszél és a hallgatósága befogadó képességét, ezért igyekszik megnyerni ennek jóindulatát és olyan “nyelven” olyan fogalmakat, szóképeket használva ,hogy leginkább érthető legyen … hogy amit mond azt hatásosan , eredménnyel tudja előadni …

a szónok komolyan kell vegye azt amit mond és önmagát is egyben , és természtesen a hallgatóságot is akihez beszél … a komolyatalanság önlebecsülés

az önbecsülés nem öndícséret, vagy öntömjénezés , öndícsőítés .. az önbecsüléshez hozza tartozik az egyéni korlátok felismerése és ezek felvállalása is egyben , de oly módon hogy a korlátokon belül az egyéni értékek nyílvánvalókká legyenek

önbecsülés nélkül nincs hatékony szónoklat

a kettő egyesúlya szükséges hogy szóllani és írni bátorságunk legyen …