RevC naplója

Az idén előrelátatólag lényegesen kevesebb bejegyzés lesz olvasható ezen a blogon mint ezidáig.

A facebookon oldalon követni lehet újabb bejegyzéseket.

Isten áldása minden kedves olvasóval!

Közeleg a karácsony.De jó lenne a lélek csendjében békességet őrizni és szétosztani, terjedjen szerte szét. De jó lenne ha a lélek békességét nem zaklatná semmi meg.

Dehát - úgy tűnik sokszor csak ábránd marad, hogy minden lélek mélyén békesség legyen és szétáradjon és mindent befedjen akár a fehér karácsonyi hó. Karácsonyi ajándék - fehér hó. És ekkor már mindegy hogy mi van a hóréteg alatt, mert minden fehér és tiszta.

Milyen lesz az idei karácsony kedves olvasóm ? Fehér mint a hó és hideg és tiszta, és szép ? Milyen karácsonyai voltak eleddig ?

Mi történt a történelmi karácsonyok idejében?  Mi volt az első keresztény karácsonykor , mikor már Koppány vezér nem követelte a trónt? A szeretet ünnepén - gyászolták-e Koppány vezért ? Milyen naiv kérdés - igaz ?

Milyen lehetett 1o54-ben a Karácsony , a keleti és nyugati keresztények között - rivalizáltak azért, hogy ki szeret jobban  — kinek van “igazi” Jézusa ? És milyen volt a reformáció első karácsonya ? Megszűrték a szavakat mint a teát fogyasztás előtt ? Milyen lehetet az unitáriusok számára 1579 karácsonya, miután Dávid Ferenc börtönt szenvedett ? Milyen volt 1638-ban a dézsi egyezség utáni unitárius karácsony ? Milyen unitárius karácsonyok voltak, milyen református, evangélikus, katolikus és milyen más és más karácsonyok voltak - van “felekezete” a karácsonynak ? — és milyen ma ?

Ha nincs felekezitése a karácsonynak, ha Jézust nem lehet besorolni egy felekezet “egyházfentartójának” sem, akkor mégis miért megyünk különböző templomokba — de igaz milyen jó amikor egymás lelkéből átsúgárzik a szeretet, aminek nincs sem felekezete, sem nemzetisége ?

Milyen karácsonyok voltak a világháborúk idejében ? Milyen karácsonyok voltak 1956, 1989 … ban és milyen karácsonyok voltak a közelmúltban és milyen lesz a mostani ?

Milyen szomorú lenne  ha karácsonykor szeretnénk kardot élezni, ha akkor szeretnénk hatalmaskodni.  De jöjjünk csak közelebb egy kicsit az időben és a térben.

2oo8-ban Nyárádszeredában karácsony másod napján akarták bizonyítani a nyárádszeredai román ortodoxok a főtér-foglalási szándékukat azzal, hogy egy fakeresztet helyeztek el arra a helyre, amivel sokak karácsonyi érzéseit nem igazán vették figyelembe. És jöttek a nyilatkozatok és jöttek a szócsaták - mindez a szeretet jegyében .. karácsonyi beteljesedő ünnepen.. álljon egy link itt csupán erről:

http://mementovita.blogspot.com/2008/12/hagymakupols-honfoglals-nyrdszeredban.html

De akkor kerüljünk közelebb időben és térben  a mi karácsonyunkhoz… .. és most nem akarom csíki hokisok  esetére és online bejegyzésekre kitérni, de álljon itt  a link azoknak akik értenek románul és akiket érdkel a téma, a székely identitás:

http://www.realitatea.net/declaratie-soc-a-unui-hocheist-din-nationala-nu-romania-ci-tinutul-secuiesc-a-invins-ungaria_897357.html

És ugorjunk a hokipályától egy nagyot az “unitárius székelység” adventi  botrányához, ami Marosszentgyörgyön történt a közelmúlt karácsonyváró adventjén  - amiről a következő linket olvashatunk :

http://www.zi-de-zi.ro/detalii-articol/back_to/lista-prima-pagina/article/delir-nationalist-la-sangeorgiu-de-mures.html

A félreértések elkerülése végett hadd jegyezzem meg - én is unitárius vagyok és székely és pap. Adventkor a hó betakar mindent - nagy fehér és hideg békességet áraszt ahol csak elterül. Ha van olyan hogy egszerre két érzés keríti fogságába az embert és nem tudja mitévő legyen - akkor ez a mai ember számára  egyre nyilvánvalóbb lesz és egyre többször talákozik e “lelki jelenséggel”. De mit kezdjen vele ? Mit kezdjen a szégyen és a büszkeség érzésével egyszerre , mit kezdjen a szeretet és megvetés ,az identitás és tolerancia kettős érzéseivel, hogyan választhatóak el az ellentétes érzések egymástól ha egyszerre jelentkeznek?  … melyik lesz az erősebb, meddig kell harcoljanak az érzések egymással, vagy lehet hogy nem is harcolnak, csak egyerre van jelen, mint a fehér hó és mint a hamu amit kiseprűnk a kályhából télen.

A kályhába újabb farönkök kellenek, amire rá kellett dolgozni keményen a nyáron hogy most legyen ami adja a meleget. A meleg elszáll - a hamu elporlik. Ha nem lenne hamu akkor nem éreznénk a meleget ?

Hamu a havon .

Békés karácsonyt kívánok mindenkinek , felekezetre, nemzetiségre való tekintet nélkül !

“…  együtt örültek vele. ”    Lk.1,58

Az a kút ahonnan nem merítenek egy idő után vize ihatatlanná válik, ha közben ki nem apad.  A kályhában a parázsra időnként fát kell tenni, ha nem akarjuk , hogy kialudjon és hogy meleget adjon. Az ösvény, az út amelyen nem járnak megszűnik ösvénynek, útnak lenni, mert benövi a gaz. Az élet, a lét megszűnik ott ahol örök magány van. A vihar azokat a fákat csavarja ki, amelyek egyedül állanak szembe a szélvésszel, az erdőben a fák védik egymást. Az az ember akinek hosszú idő után nem mond senki sem egy  jó szót , egy idő után elfelejti  maga is a szép és jó szavakat.

A lét nagy titka a közösség, akik szomjjukat tiszta forrásból enyhítik, akik fát dobnak az égő parázsra hogy meleget adjon, akik az Úr ösvényén járnak, hogy el ne feledjék az utat, akik maguk is erős erdőként állanaka az élet nagy viharai , megpróbáltatásai előtt és akik egymást szép és jó szavakkal gyámolítják. A szép és jó szavakhoz tiszta forrás, mindig száraz fa, látható ösvény és védelmező árnyas erdő szükséges. A jó és szép szavakat a tiszta forrásból naponként kell felszínre hozni - és Istenem milyen nagy gond, ha nem használjuk minden nap ezt a kutat. De szomorú ha kiapad e forrás  és lassan nem találjuk az ösvényt sem hogy elvezessen oda ahonnan lehet meríteni, vagy az utat az erdő felé ahova téli melege adó száraz fáért lehet menni.

Van-e még kút amit megtalálhatunk, vagyunk-e mi akik elindulunk e tiszta forrásokohoz ? Mit és hogyan meríthetünk e kútból ? Merítünk békességet, hitet, békességet, reménységet - merítjük az adventi várakozásunk szomjának az enyhet adó vizét. Ami nemapad ki, nem fagy be, nem omlik be. Vannak források amelyek soha nem apadnak ki, soha nem fagynak be, soha nem omlanak be, mert ezekre vigyázunk. Minél jobban vigyázunk ezekre a forrásokra, annál inkább vigyázhat e forrás is ránk.

Egyedül képelenek vagyunk meríteni e kútból, e forrásból. Ehhez társakra van szükségünk. A forrás nem lehet soha egy ember kizárólagos tulajdona. Ha ebből a forrásból csak egy ember merítene kiapadna a forrás, mert bőséges hozamát kevés egy ember hogy rendben tudja tartani. A hit és békesség, a szeretet és a reménység forrásai bőségesek , de csak akkor ha minél többen használjuk, s minél többen használjuk annál tisztábbak és annál bőségesebbek.

E forrásból merített drága vizet el kell osztani, mert különben ha megtartanánk magunknak , akkor vize még méreggé is válhat a szánkban és fertőzhet, sőt életre veszélyes is lehet. Ha csak magunknak szeretnénk megtartani a hit forrásának drága értékét , akkor ez értéktelenné válhat számunkra, sőt mi több ettől fanatikusak, s ilyen értelemben veszélyesek is lehetünk, mert azt hisszük hogy csak a miénk az egyedüli tiszta forrás. Hány tiszta forrása lehet a hitnek ? Egyszerű a válasz: ahány tiszta forrása van. Ezt honnan tudjuk? Egyik lehetséges válasz lehet az hogy minél többen használják e kutat annál tisztább lesz e forrás - de ez már nem ilyen egyszerű és egyértelmű, mert habár mindenki számára megadatik a tiszta forrásból való merítés lehetősége, mégsem élünk vele sokszor. Lehet egyszerre, vagy egymás után több tiszta forrásból is meríteni , nem piszkolódik be a különböző tiszta forrásokból merített víz, ha összeöntjük ?   Általában úgy van , hogy aki rátalál arra a forrásra ami számára szomját oltja az nem hagyja el a saját forrását, de nem zárja ki hogy ez minden esetben így lenne . Lehet, hogy a közösség tagjai közül egy páran, akikkel ugyanabból a forrásból iszik, bepiszkítják a forrást és ezért más tiszta forrást indul el keresni a kereső kutató ember.  Pedig egyszerűbb lenne ismét megtisztítani a forrást és utána is használni - de kérdés kinek mire van szüksége. A források, a kutak vize nem ellenségei egymásnak, a tiszta vízű kút nem fertőzi más tiszta vizű kútnak a vizét. Akkor hát miért kellene ezen különböző kutakból merítő emberek egymást “fertőzniük”, vagy a kutat bántaniuk ? Karácsonykor e kutakból a mélység megremeg és növekedni kezd úgy hogy nem fér már el benne a tiszta víz és kiömlik minden kútból a víz és ellepi az utakat, a mezőket, az erdőket és elborítja mindenütt a helyet , hogy megtisztítson mindent ami az útjába kerül, karácsonykor a kutak kiömlenek és elárasztanak mindent és már nem tudni melyik kútnak a víze mossa tisztítja az  utakat, kapukat,udvarokat, ajtókat, szobákat, otthonokat és az embereket. Karácsonykor nincs szárazság mert mindent ellep a kiömlő kiradó kútak vize. Karácsonykor nem beszélünk csak egy kútról, és nem beszélünk egy igazságról, egy kizárólagos  és mindenek fölött uralkodó kútról, ami táplálja a többi kutat, mert ha tiszta a kút akkor nem apad ki soha ha merítenek belőle, akik szomjasak. Nincs uralkodó Jézus aki megszületik, nincs uralkodó Messiás aki le akarná győzni a másképp gondolkodókat,mert minden tiszta forrásnak hasonló a vize, a szeretet és a hit, a reménység és a békesség forrásai,  mint egy-egy adventi gyertyaláng. A gyertyák sem “falják” fel egymást, egyik gyertya fénye sem sötétiti el a másik fényét, inkább egymást erősítik mint egymást eloltanánk - hasonlóképpen a tisztavízű kutak vagy a karácsony. A kályhában minden száraz fa meleget ad, az erdőben minden szál fa külön külön védi a társát a vihar elől és nem hajol el egy fa sem , hogy a szelet a társa kapja.

Ez ad nekem reménységet advent negyedik vasárnapja fele  és ez örömöm megosztom mindenkivel aki reménykedik a megtartásban és hogy öröm együtt reménykedni ezért hát tegyük ezt minél többen. Ámen

” Benne élet volt és az élet volt az emberek világossága” Jn 1,4

Advent - várakozás. Ezt talán  tudjuk - de kérdéseket teszünk fel : kit várunk, mit várunk, hogyan várunk, meddig várunk, milyen ez a várakozás ? Mii várjunk, vagy minket várnak  - mikor , hol ?

Máskor hideg templomokig havas ösvényeken vezetett az út, vagy talán épp a havas út miatt maradtunk otthon, vagy talán máshova indultunk, vagy beteg ágyon fekszünk. Most , hogy mi van - azt talán látjuk, talán nem. Látjuk, hogy milyen most az advent , ha van fényünk, ha világosságban járunk. Hogy milyenek vagyunk mi ebben az adventben azt egy másik fény mellett tudjuk csak megvizsgálni. Advent - önvizsgálat ideje, betudom-e fogadnia fényt, a világosságot. Milyen a fény a szememnek: édes, sértő, békességes ,sötétség ellen harcoló, vagy valami más ?  Ha betudom fogadni a fényt mit teszek vele: ápolom, rejtegetem, felmutatom, elfújom ? Mit jelent nekem a várakozás második adventi fénye: sérti a szemem, ha önvizsgálatomban olyan dogokat láttat meg velem ami nem tteszik nekem és azt mutatja meg hogy  én milyen  vagyok?

Advent második vasárnapján négy fehér gyertya előtt állunk. Ebből egyet már meggyújtuttunk. Elfogyott a viasza, vagy ha van viasza, kialudt a fénye ? Óvtuk-e az első gyertyalángot , hogyan ? Nem gyújthatjuk meg az adventi gyertyát csak egyszer, 2o11-ben csak most van, csak egyszer van advent második vasárnapja,ez is egyszer elfogy mint a gyerekkor vagy a múlt idők adventje.

Milyen az élet , milyen az életed, adventi gyertyafény mellett ? Igaz, hogy más mintha sötétségben járnánk !

Az élet az világosság. Az élet nem az abszolut igazság, nem harc, nem munka, vagy nem  álom, az élet az világosság. Isten szólt, hogy legyen világosság - az élet kezdetén - és lett világosság. Ahol világosság van ott élet van. Milyen ez a világosság: mint a reménység, mint a hit, mint a békesség, mint a szeretet, mint az adventi gyertya fénye.

Sok kis gyertyát kell egymás mellé tennünk hogy legyőzze a fényt. Ha tökrök közé tesszük a gyertyafényt, akkor megsokszorozódik a fénye. Vigyünk egy gyertyát és magunk legyünk a gyertyák. Magunk legyünk a tükör is ami megsokszorozza a fényt.

Az élet az világosság   - miért kellene sötétségben járnunk ?

Ámen

Az első még csonkig nem égett

de füstje már aranyozza a Napot,

árnya bennem öleli a szépet,

csalódásaim sebére ejt balzsamot.

A második gyertya  még hideg

nem lobog, de  már szikrát kapott

vaksága még bennem piheg

de mégis mégis  reményt adott.

Reményt ad, mert itt e kis viasz,

van mit lángra lobbantson a szél

ez  adjon nekem s neked is vigaszt

mielőtt  reggelre virradna az éj

s ha megvakítana a várakozó idő

fénnyé lobban benned segítőn.

.. nem megy-e addig az elveszett után amíg meg nem találja ? ” Lk 15,4

Nem egyszerű és mégis felszabadító dolog szembenézni önmagunkkal. Nem egyszerű és mégis felszabadító.  Nem egyszerű , hisz amikor ezt tesszük szeretnénk a dolgok szép oldalát látni és csak azt meglátni, ami nekünk tetszik - a szembenézés során viszont meglátjuk azt is ami esetleg nem tetszene nekünk, meglátjuk bűneinket.  Felszabadító - éppen azért, mert ha meglátjuk a vétkeinket és ha ezek nem tetszenek nekünk, akkor valamit tenni igyekszünk ettől megszabadulni. Ha tetszenének a vétekeink, akkor egyszerű dolog lenne szembe nézni önmagunkkal . A vétek nem egy olyan dolog ami tetszést váltana ki bárkiből, mert a vétek az bűn, a vétek az a betegség, a vétek az bűn. A vétek pedig nem vált ki elismerést akkor sem ha ezt önmagunkban fedeznénk fel.

Tehát választanunk kell: vagy együtt élünk a vétekkel, a bűnnel, a betegséggel , vagy igyekszünk megszabadulni ettől, igyekszünk meggyógyulni. A bűn az betegség, ettől való felgyógyulás felszabadító.   A vétek betegségét elsősorban önvizsgálattal vesszük észre és ez már az első lépés a ygógyulás felé. Ahhoz, hogy a bűnt , a vétket, a betgséget kezelni tudjuk elsősorban fel kell ismernünk. Aki nem ismeri fel a betegséget nem jut el a felszabadítás öröméig. Tehát bátoságra van szükség, hogy amikor szembe nézünk magunkkal akkor ott ne csak a szép és jó dolgokat lássuk meg, de lássuk meg a nekünk nem tetsző dolgokat is. Ez nem zárja ki hogy a szép és jó dolgokat ne lássuk meg! Az éppen olyan nagy tévedés lenne, mintha csak a sötétséget látnánk, de a világosság előtt behunynánk a szemünk.

Mindig tartogat meglepetéseket az önvizsgálatunk . Az önvizsgálathoz önbizalomra és önkritikára , önbecsülésre is szükség van. Ezek pedig meglepetéseket tartogatnak. Megtörténhet, hogy azt hisszük hogy minden dolgunk rendben, a maguk helyén és idejében vannak, de közben egy valami mindig hiányzik. Akárhogy számoljuk vay hiba csúszik be , vagy   sehogy sem találjuk azt, amire szükségünk van. Amire szükségünk van, annak keresésére energiát, időt “használunk”.   Ha nincs szükségünk rá, akkor nem si volt igazán a mienk . Ha nem lenne rá szükségünk akkor ha a miénk is volt, de nem igazán értékeltük, használtuk, nem törődtünk vele, nem volt semmi értelme ennek “birtoklása”.

Önvizsgálatunk idejére készülünk - advent fele haladva - Dávid Ferenc emlékünnepélyünk idején, után . Mi az amit szeretnénk látni lelki tükrünkben és mi az amit látunk.  Hogyan rendszerezzük dolgainkat ? Mihez hasonlítanak a tulajdonságaink, mihez hasonlítanak mindazok amit találunk a belső útjaink során ? Kik is vagyunk , milyenek is vagyunk valójában ? Van-e hely és idő valóban meglátni azt akik valójában vagyunk ?  Hogyan találjuk meg a legbiztosabb módját annak hogy ne csak nekünk tetszedjen mindaz ami vagy aki mi vagyunk, de embertásainknak is  - és végső soron életünk Alkotója előtt hogyan állunk meg, milyen arccal és milyen hanggal, milyen ábrázattal , milyen nézéssel ?

Jézushoz igyekeztek a bűnösök is. Igyekeztek , mert valami vonzotta őket hozza. Igyekeztek Jézushoz, mert Jézus számukra is út igazság és élet. Ezen az úton szívesen sétáltak, szívesen járkáltak vagy szaladtak: szemben akár önmagukkal akár embertársaikkal akár a jó istennel. Igazság Jézus  tehát a saját bűneiket nem takarta el, nem tkargatta, nem növelte bennük, így nem fulladtak be a saját hibáikba, hanem a felszabadító igazság ami nem rejtehető el, amire egyszer csak fény derül, erre volt szükségük még a bűnösöknek is !  A bűn önmagában nem az ember alaptermészetéhez tartozik hozza, ezért akar ettől midnenképpen megszabadulni, ezért vonzódik ha úgy tetszik a megvátás felé.

Ha az ember alaptermészete lenne a bűn, akkor nem is szabadulna meg talán tőle és nem is akarna, mert az az övé, a tulajdonsága, akár a szeme színe, vagy sajátságos mozdulata járása közben, vagy akár a hangja. A bűn tehát nem emberi alaptermészet mint az előbb felsoroltak- ezért vonzódik a bűnös ember Jézushoz, mint a Lukács evangéliuma példázatában .

Mit mondott Jézus a bűnösöknek ? Sok mindent. De mielőtt a bűnösöknek valamit mondott volna is, ott voltak mellette a törvénytudó, törvénytisztelő farizeusok , akik megkérdőjelezték hogy Jézusnak a bűnösökkel kellene találkoznia. Akik talán a bűnösöket bűnösöknek akarták végleg tudni ? Vagy a bűnösöknek egyedül a bűntetés és az elveszés egyetlen osztályrészük. Nekik mondott egy  példázatot az elveszett juhról és a pásztorról. Miről szól? A pásztor hazatérve a legeletésből otthon észreveszi , hogy a kilencven juhból egy hiányzik.

Mi köze van a bűnös embernek, a farizeusoknak  a pásztorhoz, vagy a juhnyájhoz ? Mi köze van az önvizsgálatnak a juhnyájoz és az elveszett juhhoz ?

A bűnös ember azért bűnös, mert valami hiányzik az életéből : mindaz ami a nem bűn fogalmába tartozik. Amennyiben a bűntől megakar szabadulni ezt a hiányzó részt meg kell keresnie - mint a jó pásztor az egyetlen juhot elindult megkeresnie.  Az ember önmagának is pásztora - egy bizonyos ideig és határig, de lassan be kell látnia, hogy szüksége van egy társra, szüksége van pásztorra aki segítsen neki elindulni és megkeresni azt ami elveszett , éppen a kilencvenkilencedik juhot.  A szívben, a lélek mezején legel az egész nyáj. Ott legel szívünk pitvarában az idő amit imádságra töltünk. Ott legel bennünk, lelkünk folyóvízében a megfeszített mindennapi munka, vagy a munkanélküliség. Az aggódás, a kétely és a reménység. Ott legel szívünk kamrájában a barátság, az hit, a bizalom, a gyász , a fájdalom, a betegség, az együttérzés , mind mind mint megannyi juhok, és ott legel legbelül a bűn. Az legel akit táplálunk. Akit nem táplálunk szívünk dobogásával az nem legel. Ha nem legeltetjük szívünk mélyén a reménységet, akkor elvesztődik, ha nem legeltetjük lelkünk lankáin , gondolataink mezején a hitet, akkor elvesztődik és hiába keresnénk, mert nem találjuk és ha szükségünk lenne rá akkor el kell indulnunk ennek keresésére. Ha szükségünk van erre, akkor elindulunk megkeresni. Ha nincs szükségünk rá, akkor nem indulunk el megkeresésére.

Ha szükségünk lenne a hit és lelkiismereti szabadságnak, a békességnek, a reménységnek az elveszett báránykáira, akkor elindulunk és megkeressük.

A bűnösök és a farizseusok is hallatták a példázatot. Ki indult el vajon elveszett juha keresésére. Titok . Evangélumi titok. Ki az aki elindul vasárnap a templomba, hogy mindaz ami elveszett lelke mélyének legelőiről elinduljon és megkeresse? Ezt a titkot azok fejtik meg akik szembe néznek önmagukkal és akiknek szükségük van arra amit elvesztettek.

Testvéreim : én is azok között vagyok akik nem restelem keresni azt amit elvesztettem és amire azért van szükségem amire Jézus figyelmeztetet: szeretni az Istent és szeretni az embert.

Ámen.

Dr.Kisgyörgy Árpád főgondok virrasztása

Ki gyújt lángot a kelyehben - ha vacog a fény,

Ki őrzi tenyerében e lángot, ha mégis elalél,

Ki gyűjt tüzet  égő  szavak erdélyi asztalán,

Csillag-tagadó poros ébredések hajnalán ?

Emléke nem por és nem hamu: élő lángban

Lobogni fog gyógyítón e beteg világban.

Zsid 6,1-8

Az Istenbe vetett hitünknek kevés köze van a a holt cselekedetekhez. Kevés köze van az élő Istenbe vetett hitünknek az olyan tanításokba való hiábavaló fáradozás igazolása, mint a halottak feltámadása, az örök ítélet. Az Istenben vetett hitünk tanítása -  önmagában lehet  egy kísértő kérdés is akár. A hit tanításának kérdése mellett ugyanis fontosabbá válik az a hitvalló életvitel, ami nem a holt cselekedetek alapján veti reménységét az eljövendő világba. Mi a holt cselekedet ? Aminek sok értelme nincs - mert eredménytelen, áldás nélküli fáradozás, értelmetlen kínlódás.Holt cselekedet: vasárnapi istentisztelet ideje alatt elfeledkezni az imádságról.  Ki ne ismerné Dánielnek az ószövetéségiprófétának a történetét , aki a király tiltása ellenére is imádkozott, majd az oroszlánok vermében és a tüzes kemencében is vele volt az Isten ? Holt cselekedet: az oroszlánok vermében és a tüzes kemencében bezárva lenni - Isten nélkül.

Holt cselekedet:Isten nélküli élet! Az Istennel való együtt járás azért megmutatkozik abban az életvitelben ahogy élek, ahogy gyakorolom a gyülekezeti közösségben a élő Istenbe vetett hitem a közös imádkozásban, zsoltározásban. Persze ettől még korán sem lesz élővé a cselekedetem, ez az élő cselekedetemnek egy megmutatkozó formája és nem előfeltétele. Nem azért járok a templomba hogy élő legyen a cselekedetem, hanem mert élő a cselekedetem azért járok a templomba. Mi adja tehát az “élő cselekedet” erejét , eredményeségét, áldását a “holt cselekedettel” szemben ?  A mennyei ajándékokban való részesedés! Az Isten felséges beszédének a megízlelése. A megvilágosodás , a jövendő világ erőivel való megújulás.

A mennyei ajándékokra oda tudsz-e figyelni testvérem?  Milyen mennyei ajándékok vannak a te életedben? Vagy nem látod csak a “holt cselekedetek” hideg deremsztő hiábavalóságát ? Mennyei ajándék az is hogy templomba járhatsz. Hányan szeretnének templomba eljutni és nem tudnak, mert beteg ágyakon fekszenek! Mennyei ajánkék az is hogy az élő és a holt cselekedetekről gondokodhatsz. Mennyei ajándék az a reménység amivel nem hagyod figyelmeden kívül esni a megújulásra való törekvést . Mennyei ajándék az hogy imádkozni tudsz elesettségedben és imáid után megújul benned a lélek. Mennyei ajándék az hogy nem vesztődsz el a hol cselekedetek útvesztőiben, mert alázattal állassz meg Isten előtt és nem kísérted őt . Isten szeretetének forrsása fölé hajolsz  - mennyei ajándék! Hol van ez a forrás ? Egy ilyen forrás testvérem: a vasárnapi gyülekezeti istenitisztelet, ahol találkozol nemcsak hited szerint a megtartó mennyei Atyával, de társaiddal, akikkel együtt énekled a zsoltárt, akikkel közösen küldöd az ég felé a sóhajod és vigyázol hogy cselekedeteid ne legyenek hiábavalóak.

Milyen megszívlelendő az evangélium szerzőjének alázata: megteszi a feltámadásról, a kézrátételről,az örök ítéletről, a megtisztulásról szóló tanítást - amikor Isten ezt megenegedi számára. Majd vall a mennyei ajándékok ízéről, a jövendő világ erőiről és féltő gonddal vigyáz, hogy el ne essünk. Hogy el ne essünk a holt cselekedetek köszöbében, hogy el ne essünk az istentagadó életünk hiábavalóságaiban, hogy el ne essünk az Istentől és embertől való eltávozásainkban, hogy el ne essünk és megvakuljon a lelkünk e jelen való világ fakó, szürke ámításaiban, kísértéseiben, hogy el ne essünk emberségünkben, becsületünkben, hitünkben, hogy el ne essünk a holt cselekedeteink önigazoló hamis életvitelünkben, hogy el ne essünk az örök ítélet hatalmát önmagunknak vélő tudásában, a feltámadás hatalmának titkának homályában, hogy el ne essünk a mennyei világosság hordozóiként, mert jaj lesz ha elesünk, mert nem fogunk tudni többet majd felállani!

Lehetetlen ismét megújulni a megtérésben, ha elestünk. Lehetetlen a tagadás után hitvallónak maradni. Lehetetlen ISten Fiának a megfeszítőjeként mégis megmaradni tanítványnak. A jézusi tanítvány holt cselekedeteit időben felismeri - önmagának nem feszíti meg a Mestert - hisz hogyan várhat tőle megváltást ? A tanuló ha nem tiszteli a tanítóját tud-e tőle tanulni  ? Az egészséges tanításra - márpedig - ma is szükség van, mert holt cseledeketek nélkül nem lehet csak bogáncskórót és tüskebokrot szüretelni - onnan meg milyen termést lehet betakarítani. Ma is szükség van az életre,  kenyeret adó kalászra, az egészséges tanítás mint a búzakalász ! Művelni az eső-áztatta földet, mert nem terem csak töviset ellenkező esetben! A tövis pedig nem jó semmire, jó elégetni hogy ne teremje konkoly magjait a búza közt.

Testvérem : a a holt cselekedeteidről és az élő hit mennyei titkairól sikerült elgondolkoztatni, ha megszületett a késztetés benned a vasárnapi istentiszteletre, akkor nem volt hiávaló a számítógét előtt eltötött idő és a jövendő világ megújító erejének a világosságával léphetsz tovább az élő hit élő cselekedetével , áldásra  várva.

Ámen

” Mi azonban építettük a várfalat, és már az egész várfal elkészült félmagaságban, mert a nép nagy kedvvel dolgozott.” Neh.3,38

A reformáció ünnepén emlékezünk és tervezünk. Emlékezünk .

Várfal és  várkapu.  Döngetni kaput falat.  A falat elöszőr fel kell építeni, hogy döngetni lehessen vagy egyáltalán kaput lehessen építeni rá. A várfal is egy ilyen vár, amit elöszőr meg kell építeni. Igen ,de mi van akkor ha elvándorolnak, vagy épen fogságba viszik a várfal belső oldaláról a lakók? Persze a kettő nem egy, de az eredmény szempontjából az eredmény ugyanaz: a várfalon belül üres házak, vagy házak más lakókkal.

A fogságban Nehámiás szomorú arccal tölti a bort a királynak. A rabszolga pohárnok lesz. Emlékezett a várfalra - és jöttek az otthoni hírek: a várfal lemomlott, meg kell erősíteni. Erős várunk nekünk az Isten. A várfal toronyszobájában megszületett a várkapu 95 tétele. Ma is vannak várfalak és vannak tételek és van minden amit ismét újra kell szervezni. Dehát: “mit ér a gond kenyéren és vízen ?”

A nép nagy kedvvel épített. Nagy kedvvel építeni, miután kijöttek a fogságból. Testvérem te is csak akkor tudsz jókedvvel építeni, ha kijössz a fogságból. A fogságból hazajőve újra javították a várfalat.  Nagy kedvvel dolgoztak.

Nagy kedvvel dolgozni a várfal megerősítésén.

Ámen

” Keressük meg együtt az igazságot, értsünk egyet abban, mi  a jó ” Jób 34,4

Egyedül keresni, vagy közösen keresni nem ugyanaz a dolog. Egyedül keresve senkit sem okolhatunk saját tévedéseinkért, de  a siker örömét sem kell elosztanunk senkivel. Ki az aki egyedül indul el keresni valamit?

Vannak dolgaink amit csak egyedül kereshetünk meg , senki más nem veheti át a keresés fáradtságát és a megtalálás öröme is személyre szabott.  Egyedül kereshetjük meg a gyerekágyban a felénk nyújtott kezet amibe belekapaszkodhatunk, egyedül kereshetjük meg első lépéseink biztos helyét, egyedül kereshetjük meg a hangokat amelyekkel értelmes szavakat formálunk. Egyedül kereshetjük meg a tudásunk, a társunk, az életcélunk, a lelkiismeretünk bennünk világító lángját, egyedül indulhatunk el azon az úton ahol csak egyedül érkeyhetünk meg, miután az üdvösség kapuján beléptünk e földi élet lejárta után.  Vannak dolgok amelyeket csak egyedül végezhetünk - vannak dolgaink melyek keresésére csak egyedül indulhatunk el. A felsoroltak mellett vajon vannak-e olyan dolgok amelyeket azért keresünk mert elvesztettünk, vagy azért keresünk mert életünk részét képezi és ha nem találnánk meg akkor életünk nem lenne teljes. Mi lenne ha nyúlna felénk a szülői kéz amibe belekapszkodhatunk - mi lenne ha nem keresnénk sem a mozdulataink biztos lépéseit, sem a hangokat amelyek révén megértetjük magunkat.  Életünk talán nem  lenne teljes az által ha nem indulnánk el ezen fontos mozdulatok, hangok, érzések és gondolatok, tudás megkeresésére.

Vajon minden dolgot csak egyedül kereshetünk meg, vagy vannak dolgok, amelyeket egyedül nem taláhatunk meg ? Gondoljuk csak el mit ér például egyedül elindulni egy társ keresésére, ha az a társ akit végül megtalálunk nem indult volna el ő maga is hogy megkeressen minket ? Hiszen a társunk is el kellett induljon minket társként megkeresni, mert két irányból kell elindulni a társ keresésre , mert a társ megkeresésének akkor van értelme ha felénk is elindult valamikor minket megkeresni azt akit végül társként megtalálunk. Tehát a társat keresni nem lehet egyedül, vagy amennyiben igen nem jár soha sikerrel, mert  a társ nem egy olyan tárgy akit egyedül megtalálhatnánk, de szintén ember akinek viszont mi leszünk a társa, mihelyt a mi társunkká lesz. Érdekes nemde ? Az én-te kapcsolatban az egyoldalú keresésnek semmi értelme nincs, mert az egyoldalú keresés soha nem vezethet a megtalálás öröméhez. Aki tehát társat indul el keresni hagynia kell azt hogy ő magát is megtalálja az aki társként keresni.

Vajon csak a társ-keresésben nem indulhatunk el egyedül , vagy vannak dolgaink amelyeket szintén csak valakivel vagy valakikkel közösen kereshetünk? Igen. Minden olyan dolog amit a társainkkal közösen kell megosztanunk, illetve ami a közöttünk levő viszonyban megtalálható ott a magányos keresőnek nincs semmi esélye arra, hogy keresése sikerrel járjon. Vannak dolgaink tehát amelyek csak a társainkkal együtt kereshetünk meg:minden olyan dolog amivel egyedül semmit sem kezdhetnénk, de nem is birtokolhanánk ha nem lenne akivel osztózkodjunk.

Együtt - szép fogalom , de nehéz és sokszor félreérthető is. Együtt- valamiféle egyensúly van e szép szóban. Egyensúly az én és te , az én és mi, az én és ti , vagy a te és mi, a te és ők viszonyában.  Én és te - két ember , aki jelen esetben keres valamit. Egyedül is keresnek, de vannak dolgok amelyeket csak együtt kereshetnek meg. Anélkül hogy túl részletekbe bocsátkoznánk ebbe a közösségbe ami az én és te viszonyában érhető tetten mindenképpen érdemes elgondolkozni azon, hogy vannak dolgok amelyek csak az én és te társaságában kereshető és található meg. Amennyiben az “én” és “te” mindketten érett emberek annyiban az “együtt” jelentése nyilvánvaló vagy legalábbis jól használhatóvá válik.

Az “együtt” nemcsak az “én” és “te” de az ” én-mi” kapcsolatban is tetten érhető. Ez esetben a “te” helyén egy olyan közösség van, akihez az “én” hozzatartozik, vagyis az “én” a “mi” része is egyben, viszont ebben a közösségben nem olvadhat be, vagyis nem veszíti el a “mi”-ben az “én”-ségét. Sok függ attól hogy az “én” és “mi”  belső rendje miként határozza meg e kettősséget amit az “együtt” közösségét hozza létre. Ez sokkal összetettebb minthogy ebbe most érdemes volna tovább haladni ,mert igen nagy kitérő lenne az eredei témánktól. Annyit azonban mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy ahol az “én” a “mi” részeként tapasztalja meg létét akkor keresése  nagyobb eredménnyel jár.

Az együtt az “én - ti”  kapcsolatot is jelenti. Itt az “én” már nem tagja a közösségnek mint az előző esetben, viszont az “együtt” viszonya  itt is létrejöhet. Minél inkább az “én” és “ti” az “együtt” közelsége fele mozdul el, úgy az ” én” és “mi” fogalompáros fele közelít. Az “én-ti” kapcsolatban az együtt csak egy kivülálló mondjuk a “te” vagy az “ő” és “ők” szemszögéből látható “együtt”. Gondold meg testvérem, hogy azt a közösséget ahova tartozol, legyen az család vagy gyülekezet miként nevezed az én és mi , vagy az én és ti kapcsolatnak. Ha az én és mi kapcsolatban érzed itthon magad, akkor az együtt keresésnek értelme van, ellenkező esetben semmi értelme nem lenne.

A ” te- mi” viszony szintén az “együtt”-et adja. Itt a “mi”-ben már benne van az “én” is, tehát ez az “együtt” közösségalkotó erő, már feltételez egy érett “mi”-alapú közösséget ahova a “te” részére akár jó dolog is lehet tartozni és így az “együtt” vonzó ölelésébe hívja a “te”-t, hogy együttest megvalósítsák.

A “te -ők” viszonyában már “én”, vagy “te” esetleg “mi” szemléljük az “együtt” jelentését amelynek nem vagyunk részei. Az “együtt” - ből kimaradtunk csak távolról személjük esetleg közeledünk ha vonzó számunkra, hogy mi is tagjai legyünk a boldog “együtt”-nek.

Nos: amikor azt mondjuk, olvassuk, írjuk, hogy “keressük meg együtt “, akkor mire gondolunk ? Természetesen arra, hogy együtt vagyis “én és te” vagy ” én és mi” viszonyára. Ez pedig már  kihívás is egyben. Mert ha együtt akarunk megkeresni valamit akkor együtt kell maradnunk, itt nem ” én” vagy “te” nem “ti” vagy “ők”, de nem “ő” sem, hanem én és te, vagy én és mi keresünk. Ha együtt akarunk valamit keresni, akkor együtt kell maradnunk, különben nem lesz együtt keresés. Tehát kell tudnunk hol a helyünk az én te vagy az én mi viszonyrendszerében. Tehát kell tudnunk hogy az együtt keresésnél mi a feladatunk, milyen használható eszközeink vannak amelyek nem törik össze az “együtt” közösségét, mert különben nem együtt keresnénk hanem külön külön. Sokszor az én-te viszonya is milyen nehezen érhető tetten, vagy tartható fenn, hát még az én-mi viszonya! De talán mégis van több erős kapocs, az egyik pedig a közös keresés ténye. Vagyis ugyanaz a cél: keresni! Ez a közös cél pedig megtartja az “együtt” közösségét. Mit kereshetünk, hogyan , meddig, miért, mi célra, hogy az “együtt” keresés után is megmaradjon a közösség? Vagy vannak közösségek amelyek csak a keresés idején maradnak “együtt” és ahogy megtalálják a célt, megszűnik az “együtt”? Attól függ mit keresnek és majd hogyan használják amit megtaláltak és marad-e még közös cél az együtt számára még újabb keresésbe elindulni…

Keressük meg együtt az igazságot! Az hogy ki ez az “együtt” talán már világosabb, de még mindig kérdés marad hogy tudjuk-e mit jelent keresni és hogy mi is az amit keresünk?

Keresni - annyi mint úton lenni egy határozott cél felé és le nem térni a cél érdekében az útról. Keresni annyi mint egy hiányzó rész megtalálására elindulni. Keresni annyi, mint figyelmesen nyitott szemmel járni, tiszta csendes lélekkel, és kész lenni a látásra és a hallásra, a megragadásra. Keresni annyi, mint pontosan tudni miért is indultunk el, keresni annyi mint tudni pontosan mire is van szükségünk, mi után is és miért nézelődünk. Keresni sok mindent jelent. Ennyi talán egyelőre elég - mert a keresés önmagában nem lehet cél , inkább eszköz  , de mihelyt megszűnne a keresés maga mi marad utána ha nem használható az amit megtaláltunk ?

Az igazság ! Az igazságot keresni! Szép , ugyanakkor elgondolkoztató is. Aki az igazságot nem keresné az belenyugodna abba, hogy örökös hazugságban éljen. Aki pedig állandóan az igazságot keresi annak nincs ideje sosem megtalálni az igazságot. Mi a fontosabb: állandóan keresni az igazságot, vagy megtalálni az igazságot ? Az igazság megtalálható, vagy csak kereshető marad?  Az igazság - így általánosan - semmit sem jelent. Mi az hogy igazság? Kinek az igazsága, minek az igazsága, milyen viszony, milyen érték, milyen állandóság vagy mozgásban fejlődésben levő gondolat vagy tény igazsága ? Az igazság tény, vagy gondolat , elvárás vagy mérce amihez igazodni lehet ? Mi az amire azt mondjuk hogy igazság ? Keressük meg együtt az igazságot  - miért ? Mit kezdünk ezzel az igazsággal ha megtaláltuk, kinek az igazságát akrajuk megtaláln a miénket vagy az igazságot magát? Szóval .. ahhoz hogy értsük e bibliai verset ismernünk kell a történetet.  Tudnunk kell valamit Elihuról aki mondta és akinek mondta, azt hogy mikor és miért mondta , vagyis ez a mondat csak a történet ismeretében nyer értelmet. Mert az igazságot csak úgy együtt megkeresni - semmit sem jelent. Elihu a fiatal férfi miután végighallgatta a szenvedő Jóbnak és barátainak a beszédét végül ő maga is megszólalt. A nagy kérdés az igazság körül az volt, hogy igazságtalanul szenved-e Jób, de pontosabban az hogy igazságtalan-e az Isten ? A szenvedés az bűntetés-e, vagy lehet a szeretet eszköze is, bármennyire fura is így leírva. ( Szenvedni csak az tud aki a szenvedésben nem semmisül meg, tehát a szenvedés az élethez való esély is egyben, a mindent megsemmisítő betegeségben, ami szenvedés oka .) A seb ha nem fájna, akkor élettelen lenne. Szenvedés nélküli fájdalom - az élet megszűnése - tehát a szenvedés a szeret jele ebben az összefüggésben. A kérdés az hogy mi az igazság a szenvedés oka, a bűntetés és az igazságosság körül …

Keressük meg együtt az igazságot: Elihu, Elifáz, Bildád, Czófár és Jób. Tehát Elihu, mint ” én” és a többi mint a ” mi”. Mi az ami összeköti Elihut a három barátot és a szenvedő Jóbot? Az igazság keresése lenne ? Mit ér egy szenvedőnek megtalálni az igazságot ? Ha ettől megszűnik a szenvedése akkor igenis nagy értelme van. Az igazság viszont nem alakulhat a szenvedés gyógyírja lenni, mert az igazság lehet akár szubjektív vagy objektív is, de az igazság és szenvedés közötti összefüggés sokkal összetettebb hogy erre most külön kitérnénk. Az igazság lehet akár elérhető vagy elérhetetlen, attól még nem zárja ki ennek keresését és lehet hogy éppen a keresés maga jelenti a szenvedésben a gyógyulást, mert az igazság keresése reménységet ad. Az igazság keresése reménységet ad ? Mit ér a három barátnak az igazság keresése? Hogy bebizonyítsa a szenvedő Jób előtt hogy nekik van igazuk és Jób méltán kapta büntetésül a szenvedést ? Ha padig így lenne akkor ez Jób számára megváltás lenne ? Valószínű igen ha önvizsgálattal Jób jóvá tehetné a vétkeit.  Elihu pedig az igazság keresésre az együtt való igazság keresésre hívja mindannyiukat. Az igazság keresése pedig még egy érdekes dolgot jelent számára : egyetértést abban ami jó.

Egyetérteni . Ez pedig mi fán terem ? Egyáltalán értjük hogy mit jelent? Egyet érteni az egyetértésen. Értelmet feltételez ez. Az ember pedig értelmes lény - tehát lenne elméletileg esélye arra hogy megértse mi az az egyetértés. Az amikor az “én” és “te” viszonyában válik igazzá az “együt”, amikor az “én” és ” mi” viszonyában lesz igazzá az “együtt” . Egyetérteni csak együtt lehet, vagy legalábbis együtt kell keresni ennek az igazságát.  Ahhoz hogy egyet tudjuk érteni előszöris együtt kell lennünk. Ha pedig “együtt” érthető az egyetértésm, akkor elindulhatunk megkeresni az igazságot ami jó. Az igazság az jó. Az igazság szabaddá tesz, az igazság azért is jó mert együtt lehet keresni azokkal akikhez tartozunk és ha megtaláltuk akkor elosztható ez az igazság  anélkül hogy megszűnne igaznak lenni.  Az igazság jó - és mindenki aki megtalálja maga is jóvá lesz, ha együtt keressük az igazságot akkor együtt leszünk jóvá.

A szenvedés fájdalmában megtalált igazság az jó és ez a jóság nemhogy szétoszlatja de megerősíti a közösséget ami azelőtt egyött volt, az marad utána is.

Keressük mi is azt az igazságot, ahol egyet tudjunk érteni abban ami jó. Ha keressük az igazságot, akkor egyet értünk abban ami jó. Keressük az igazságot, mert egyet értünk abban, ami jó. Keressük az igazságot mert keresni jó és az igazság is jó.

Testvérem köszönöm , hogy együtt jöttél velem e sorokon az igazság keresésében, ami jó és mi is jókká leszünk általa. Minden szenvedő Jób igazságát teljesítse be az Isten az akarata szerint a gyógyulás jóságával. Ámen