RevC naplója

A mai napra már hónapok óta készültünk. Ezt a napot Gergely János napnak neveztük el, amikor egyházközségünk első lelkészére emlékezünk. Itt vannak a lelkész gyermekei és családjaik is, akik gyülekezetünk tagjai. Itt vagyunk mind akik hallottunk-olvastunk e napról és akik eltudtunk jönni. Lélekben sokkal többen vagyunk mind, akik eltudtunk jönni, hiszen vannak akik szívük szerint itt szerettek volna lenni, de valami ok miatt nem tudtak eljönni. Itt vagyunk a jobbágyfalva-nyárádszereda gyülekekezeti tagok , kedves meghívottaink és mindazok akik ismerték szerették Gergely János egyházközségünk első lelkészét. Szeretettel köszöntök mindenkit és köszönöm a nagytiszteletű esperes úrnak a szolgálatát, aki a nyugdíjas és a szolgáló főpásztorunk üdvözletét is tolmácsolja. Köszönöm a nyárádszeredai gyülekezeti dalárda lélekemelő énekét.Köszönöm Sandra Nicols testvérgyülekezetünk képviselőjének , hogy eljött közénk , hogy velünk együtt ünnepeljen, akinek átadom a szót és felkérem Barabás Lórántot, hogy tolmácsolja vendégünk üdvözletét

A mai nap a Gergely János nap keretében a Brewster Jobbágyfalva unitárius gyülekezet 2o éves kapcsolatát is ünnepeljük. Istentisztelet után megáldjuk jelenlétünkkel és a székely himnusz közös énekünkkel a parókia elé erre az alkalomra felállított kapuját, amit Kilyén Domokos  faragott és állított fel. Killyén Domokos , a község nyugalmazott polgármestere hittel és reménnyel állította fel a kaput. Köszönjük neki, hogy megbízva közösségünkben minden előleg nélkül a munka anyagi értékének utólagos törlesztésével gyönyörű munkát végzett. A kapu elkészítéséhez szükséges anyagok egy részét a gyülekezet gondoka, pénztárnoka, kántora és lelkésze adományoztuk. A “beszélő kaput” a készítője ismerteti. Ez a kapu a nyárádszeredai és jobbágyfalva gyülekezet közös megvalósítása lesz, amikor sikerül törlesztenünk az anyagi adósságot, mert a szellemi lelki érétket nem tudjuk amúgy sem megfizetni. A parókia előtti léckerítés a Nyárádszeredai testvérgyülekezetünk Duxbury adományának köszönhető, a szép munkát pedig Mihócsa Sándor magánvállalkozó készítette el.A léckerítés elkészítéséhez szükséges vasmunkákat köszönjük Mihály Bálintnak és családjának, az udvar rendezésében nyújtott segítséget Tanászi Ferencnek. A kapu faragója és a léckerítés elkészítője a nemrég közmunkában felállított kerítést festette le ráadásként még az előre megbeszélt munkán felül. Ez a kerítés az élősövény védője, mintegy jelezve, hogy a halott fal védi az élő fát. Az elkövetkezőkben szeretettel fogadunk különböző virággyökeret az élő sövénykerítés díszítésére.

Az ifj. Mózes István konfirmándus családja által adományozott lélekharang Gergely János emlékére állíttatott a valamikori felekezeti iskolánk helyén, s amikor megkondul akkor minden jóakaratú és közösség-szerető és szolgáló emléke kondul meg a megtört csendben, esélyt adva számunkra ahhoz az üdvösséghez, amelyben az örökéletben már minden elhunyt szerettünknek osztályrésze van, amit közösségük szolgálata révén nyernek el az isteni akarat szerint az Ő országában.. A harangot néhai Adorjáni Ilona nyárádszeredai tanítónéni adományozta. A néhai lelkész emlékére a konfirmadnus által felállított harangláb a néhai tanítónéni által adományozott haranggal jelzi, hogy a templom és iskola, a templom és gyülekezeti otthon és parókia kis és nagyharangja a lélekharanggal egybekondul fohászt küldve a gondviselő Istennek a megtartó szeretetért. A lélekharangnál Szász Kamilla Gergely János konfirmadusa valamikori lelkészére emlékezik, majd a “Hiszem vallom  egy az Isten” éneket énekli a jobbágyfalvi gyülekezeti dalárda.

Ezt követően az erre az alkalomra elkészült gyülekezeti otthon Jhon és Betsay termében Nagy Zsigmond felügyelő gondok ismereti az ” Esély az üdövösségre ” című egyházközségi történetet bemutató füzetet amelynek záró lapjain Gergely Jánosra emlékezünk, életének egy pár eseményét felvillantva.  A füzet fő támogatója nyárádszeredai Agrotranscom-ex sajtgyár, amit e helyen is köszönünk szépen. Ugyanakkor egy pár szóban ismerteti édesapám erre az alkalomra kiállított faragványait. Novák Csaba Zoltán történész 1956-ról tart egy rövid ismertetőt. A gyülekezeti otthonunk az angol testvérgyülekezetünknél “ Storm’s Haven” néven ismert az idei évben a Megyei Tanács pályázata révén elnyert támogatásnak köszönhetően készült el, amit “ Lacasul de cult al credintei democratice” cimen nyert meg a gyülekezet. A szobát Székely András vállalkozó készítette el, aki szintén bízva közösségünkben a vállalt munkán felül végzett munkát, lebetonozva a konyha és az előszoba padlózatát is saját költségen. Ezt a szobát viszont úgy lehetett elkészíteni, hogy sok közmunkát és adományt, imádságot és jó szándékot egybefont a gyülekezet és Szabó János mester munkája révén sikerült eddig eljutni és reménység szerint majd folytatni is fogunk. Végül az egyházközség gondoka szól az egybegyűltekhez és utána ünnepünket a nemzeti imádság eléneklésével zárjuk. Ezt követően mindenkit kaláccsal kínálunk meg , miközben az egyházközségi füzetekből vásárolhatnak az érdeklődők , illetve egyéb adományokat szeretettel fogadunk a gyülekezet pénztárosánál. Meghívott vendégeinket és minden kedves résztvevőt szeretettel várjuk a Jhon és Betsay teremben a szeretet-vendégségbe. Végezetül szeretném megköszönni munkatársamnak, a gyülekezet kántorának ,a Jobbágyfavi gondoknak és pénztárnoknak, keblitanácsosoknak a segítségét , a jobbágyfalvi unitárius nőszövetségi tagoknak, hogy ez a nap megvalósulhasson, köszönöm a nyárádszeredai keblitanácsnak és minden jó szándékú gyülekezeti tagnak, hogy támogatói és segítői voltak, hogy e mai nap megvalósulhasson és engedjétek meg testvéreim , hogy e helyen megköszönhessem a családomnak , hogy nemcsak a szervezési munkával járó zsörtölődéseim viselték el , de támogatón mellém is álltak, köszönöm gyermekeimnek is a segítséget a Jhon és Betsay szoba kitakarításában és mindenhol ahol csak segítségemre lehettek és köszönöm a tiszteletes asszonynak, szerető feleségemnek a segítségét. Ha úgy érzi valaki hogy nekem is köszönettel tartozik e mai napért, hogy létrejött, akkor öröm számomra a hálaérzést megosztani közöttünk. Mindezek után kérjük közösen mindannyiunk Urát, hogy megtartó szeretetével áldja meg életünket.

Egyházközségünk kebli-tanácsa nevében, szeretettel meghívjuk Önt és kedves családját az augusztus 29.-re , a Jobbágyfalván sorra kerülő „Gergely János Nap” ünnepi rendezvényünkre. Ezen a napon, egyházközségünk – tragikus sorsú - első lelkészére emlékezünk, s ugyanakkor az Amerikai Egyesült Államokbeli Brewster és Duxbury Egyházközségekkel való 2o éves testvérkapcsolatot ünnepeljük.

Az ünnepi esemény programja a következő:

11,00 óra – ünnepi istentisztelet

12,30 óra - a Gergely János emlékére felállított „Lélekharang” valamint a

parókia bejárati székelykapunak a felszentelése

13,00 óra - Rev. Jhon és Betsay emlékszobának a megtekintése, valamint az

„Esély az üdvösségre” egyházközségi füzet bemutatása

14 ,00 óra – Gulyásparti a helybéli kultúrotthon udvarán, a református és

katolikus falus társakkal közösen

Hittestvéri szeretettel :

Szász Csaba Levente Csiki Zsolt Sándor Szilárd

gondnok gondnok lelkész

- — keresztelési gondolatok –

” Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szívem. Ő megsegített,  ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát.” Zsolt 28,6

A források ott fakadnak fel , ahol utat talál magának a víz a mélységből hogy a felszínre törhessen.  Ahol sziklás a talaj, hiába az enyhet adó tiszta víz , mert nem szakít utat magának a mélység - ha kell inkább felszakít mindent és vulkáni erővel dobja fel a kemény talajt.  Az iható forrásvizek ott fakadnak ahol természetes úttat talál magának a víz.  Van példa arra is, hogy a kemény sziklás talaj alatt is ihatóvá válik a víz, itt viszont kemény kézi erővel kell felszínre segíteni az iható vizet, vagyis kutat kell törni a sziklás talajban. Az emberi szívünk mélyén is ilyen csodálatos források vannak, amelyek nem az iható vizet, de azokat a drága érzéseket fakasszák felszínre amelyek révén széppé lesz az életünk. Így találunk társra , s amikor összedobban a szívünk valahonnan a mélyből megszólal egy hang és mi nem tehetünk egyebet, ki kell mondjuk a szót, ami a szív mélyében fakad fel az érzésekből, a gondolatokból.  Isten csodálatos szép érzéseket, nemes gondolatokat plántált a szívünkben , melyek hasonlóak a mélységben forrongó utat kereső forrásvízhez.  Az élet megpróbáltatásai sokszor legyengítenek és amikor úgy gondoljuk mindennek vége - akkor fakad fel a legnemesebb gondolat, a legszebb érzés, ami segít előbbre haladni. Máskor a nehézségek keménnyé tesznek és nehezen tudnak ezek a gondolatok, érzések felszínre törni - s ilyenkor szükségünk van valakire aki felszínre segíti a mélyből a szépet és a jót.

Legyünk gyengék, vagy legyünk erősek - a lélek mélyéről csak felszínre tör a csoda: az a hit ami összeköti lelkünket életünk adójával, a Teremtővel. Ez a titkos találkozás olyan amiről nehezen lehet vallani, hisz személyre szabott és a belső szobánk titkos csendjében marad , máskor önkéntelenül is  világgá kiabáljuk.  Most egy olyan áldott idővel áldott meg az Isten, amikor ha nem is hangosan, de annál erősebb érzéssel adjuk tudtára egymásnak, hogy örvendünk. Örvendünk a megszületett életnek, örvendünk a kis ártatlan mosolynak és lelkünk mélyének a legszebb gondolatait és legcsodálatosabb érzéseit szólaltatja meg ez az öröm!

Örömünket azzal is kifejezzük, hogy e kislányt elhozzuk a templomba és megkereszteljük! Együtt énekeljük a zsoltárt és imádkozunk bízó szívvel, víg hálaadással. Ez az öröm erőt ad nekünk - pajzsot a sok nehézség legyőzéséhez. Az örömnek, a hitnek a pajzsával érkeztünk ide, hogy erősödjünk meg jobban erőben és hitben. Az új élet erővel tölt el és ehhez az erőhöz kérjük a megtartás isteni áldását, ajándékát.

E kisgyermek, az Isten ajándéka. Vigyázzunk rá , mint szemünk fényére. Tanítsuk meg őt járni, beszélni, imádkozni. Legyen számára az örök élet ajándéka az üdvösség forrása! A keresztelői víz, mint a mélységből felszínre törő csoda erősítse meg az isteni áldást az ő életében és adjon a  szülei számára áldást, hogy békében, erőben, egészségben felnevelhessék . A jó Isten adjon testvéreket is számára, hogy legyen akivel játszódjon míg gyerek és legyen majd aki megfogja a kezét, amikor megbotlik s ha elesik.

Tartsa meg az életét a Gondviselő és  adjon hitet , hogy felismerve az Ő erejét , bízó szívvel vígan adjunk hálát megtartó teremtő jóságáért. Ámen

” Megértettétek mindezt ? - kérdezte tőlük Jézus. Azok azt felelték: “Igen”. Ő pedig ezt mondta nekik: ” Tehát minden írástudó, aki tanítvánnyá lett a mennyek országának , hasonló ahhoz a gazdához, aki újat és ót hoz elő éléskamrájából.” Mt.13,51-52

Megérteni a dolgok lényegét - mindig is fontos kérdés. Mi az ami a megértéshez szükséges : előzetes ismeretek, ismeretek helyes osztályozása és használata … s folytathatnák a sort tovább, hogy mi minden szükséges a megértéshez.  A megértés az alap ahhoz, hogy tudjuk pontosan miről is van szó. Amikor megértünk valamit, akkor meglátunk, meghallunk, megérintünk, megérzünk valamit, vagy lehet, hogy ennél több is:gondolatainkban az előzetes ismereteink rendeződnek , használhatóvá, gyakorlatba ültethetővé vállnak.  A megértést megmagyarázni , talán csak akkor lehet, ha felismerjük azt hogy vannak közös dolgaink, közös kiinduló pontunk, vagyis van közös nyelv, ismeret amivel megközelíthetjük azt, hogy mi a megértés. A megértés amit itt olvasunk az a ” szüneidészisz “, amit a jézusi kérdésben a megértésre vonatkozik az  ennél sokkal többet jelent.

“A szüneidészisz jelentése valamilyen együtt munkálkodás, az isteni gondolkodás kifejezése az emberi gondolkodással, a jelentésben még nincsen benne a szűken értett erkölcsi jelleg.” olvassuk  Tóth Andrea elgondolkoztató , világhálón is megtalálható az igen részletes és  hasznos tanulmányában .

Tehát, amikor Jézus megkérdezte, hogy megértették-e mindezt, akkor a megértés maga, nem csupán az értelmi, de a lelki “tevékenységre” is vonatkozott. A jézusi szóhasználatban lelkiismeretlenül nem lehet megérteni semmit, a lelkiismeret és a megértés együtt van, s feltételezi egymást. A dolgok megértéséhez szükséges tehát a lelkiismeret is.

Mire is kérdezte Jézus a tanítványokat, hogy megértették-e “mindezt” ? A Mt. evangélium 13 fejezetét, ha fellapozzuk, akkor erre a kérdésre választ kapunk: Jézus példázatokban és hasonlatokban magyarázza a mennyek országának a titkait. Sok példázatot, hasonlatot felsorol a mennyek országáról tanítva, majd megkérdi, “megértettétek mindezt ?”. A tanítványok felelete határozott: “Igen” !  Minden megértés egyben öröm és sikerélmény is. Próbáljuk felidézni, azt az örömöt, amikor valamit megértettünk, milyen boldogak voltunk! Legyen ez bármiről szó, minden megértés valaminek, ami addig titok, ismeretlen volt számunkra, annak a feltárulása is egyben. A megértés valaminek a megérése . A virág rügybe szökik :de mielőtt kibomlana kis burok védi és takarja el a világ elől.Majd kibomlik a rügyből a szép virág. A virág alatt a maghozó gyümölcs akkor kezd fejlődni amikor a szirmok elhullanak. Mindez csodálatos titok. Majd a gyümölcs nőni kezd, s amikor elérte a megfelelő mértet érni kezd. Amikor megérik ehetővé lesz. Ez az ehető megért gyümölcs - maga a megértés. Képzeljük el, milyen boldogok voltak a tanítványok , hogy Jézus kérdésére igennel válaszolhattak. Érett gyümölccsé értett mindaz amire Jézus őket addig tanította. Jézus akár be is fejezhette volna itt a további tanítást, hisz elérte a célját, a tanítványai megértették. Milyen ritka szép beteljesülés, amikor a tanító látja munkája értelmét : a tanítványai megértették amit tanít nekik! De ennyi még nem elég: a megszerzett tudást használni is kell, gyakorlatban kell látni, hogy miért volt a tanulás. Vagyis az érett gyümölcsöt le kell szüretelni, éléskamrába kell vinni, nem érdemes ott hagyni az ágon, hogy lassan elérjen, elszáradjon, vagy elrothadjon. A gyümölcsöt éléskamrába kell vinni, tárolni kell és a megfelelő időben lehet használni, amikor szükség van rá, amikor éhesek vagyunk. Éhes a mai ember a tudásra, az ismeretre, a mennyek országának a titkaira ? Az éléskamrából használja-e az értett gyümölcsöket ? A mennyek országának a titkait keresi-e, kutatja-e, akarja-e megismerni ? Mert hiszen sikerélményre, örömre az ” igen” örömére a mai ember számára is szükség van !

Jézus a tanítványok válasza után még egyszer összefoglalta amit addig tanított.  A mennyek országának a tanítványa hasonlatos ahhoz a gazdához, aki újat és régit hoz elő az éléskamrájából.  Ez egyben utalás is egyben a már elmondott magvető és búza és konkoly példázathoz : a gazda jó magot vetett a földjébe ( ahol aztán mégis megjelent a konkoly és a jó magból nem mindegyik hullott jó termőföldbe ) .  De akár a mustármag példázatára is gondolhatunk ami kis mag, de elvetve fává terebélyesedik. Nos ezeket a maghozó gyümölcsöket őrizni, kell, ezek a maghozó gyümölcsök ( Babits ezeket félti, a Gazda bekeríti a házát versében : ” Kertem ódd  a magvat! ” ) az elkövetkező termés előfeltételei, ezekre vigyázni kell, ezek nélkül nincs megértés, nincs gyümölcs .

A mennyek országa “jó gazda” kezében van. A mennyek országát nem lehet gondtalan gazdára bízni. A megértéshez szükséges az ismeretek birtokában lenni, a megértés előfeltétele hogy gazdálkodjunk okosan az érett gyümölcseinkkel. A gazda a mennyek országának a sáfára,de csak akkor ha tanítvánnyá lett. ( tudja szeretni az Istent és az embert, legalább is ezen fáradozik). A gazda csak szerető lelkű lehet . A gazda nem pazarolhat, a gazda nem lustálkodhat, a gazda mindig tudja, hogy mikor mit kell tenni. A gazdának az ó és az új mindkettő ott van az éléskamrájában!  Ez a gazda pedig írástudó, aki tanítvánnyá lett, vagyis ismeri a törvényeket , ismeri mikor mi a helyes, mikor mit kell tenni. Megtudja különböztetni a jót  a rossztól, a tisztát a tisztátlantól.

A mennyek országának az éléskamrája nem üres. Régi és új dolgok egyaránt megtalálhatóak ebben az éléskamrában. A gazda pedig nem zsugorgatja, hanem amikor kell akkor kihozza, kidobja a kamrából a gyümölcsöket - mert csak egy ideig lehet tárolni az éléskamrába a javakat. Az éléskamrát időnként fel kell tölteni, hogy amikor kell akkor legyen.

Mi milyen gazdák vagyunk  ?  Mi ismerjük az Írást ? Mi tanítványok vagyunk ? Van e olyan éléskamránk ahonnan újat és régit egyaránt kihozhatunk ? Megértettünk valamit a mennyek országának titkaiból ?

Ámen

” Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes. ” Mt5,48

Amikor sok érv arról igyekszik meggyőzni, hogy nem érdemes két lépést tenni azon felül amit a járható úton megtehető, akkor valaki a járhatatlannak tűnő úton előttünk elindul. Járhatatlannak tűnik az út mindenkinek és valaki mégis elindul ezen az úton.  Ráadásul két lépést azon felül tesz amit a járható úton már megtett.  Aztán hátra szól nekünk, akik látjuk a járhatatlannak tűnő útra lépő igyekezetét és csak ennyit mond : ” Ti azért …” s hallani véljük, hogy még mond valamit, de az úton előre halad és mi már nem halljuk a folytatást. Ahhoz, hogy halljuk a folytatást nekünk is utána kell mennünk, mert ha nem vagyunk közvetlen közelében , ha nem vagyunk mellette az úton, akkor nem halljuk amit mond. A kérdés az is, hogy érdekel-e amit mond ?  Valószínű nem is érdekel, hisz a számunkra járhatatlan útra lépett, ahova mi nem akarjuk követni, vagy azért mert nem a mi utunk és nem akarjuk azt az irányt, vagy azért mert túl nehéznek tűnik az út és nem vállaljuk fel.

Szóval a járható úton valaki ott van mellettünk és egyszer csak rálép egy számunkra járhatatlannak tűnő ( vagy lehet hogy az is ) útra , és visszatekint , és hozzánk szól: ” Ti azért …” és a többit amit mond nem értjük. Feltételezzük, hogy egy páran kíváncsiak vagyunk a folytatásra és utána megyünk és még meghallunk egy következő szót : ” legyetek…” , de aztán ismét többet nem.A hallottak egy kicsit mást jelentenek a járhatatlan útra való lépésünk után,mint annak előtte, amit a járható úton nem hallottunk: ” Ti azért legyetek..” Szóval legyünk! Legyünk a járhatatlannak tűnő úton is. Legyünk ott is, akkor is amikor az út járhatatlannak tűnik. Ne veszítsük el a legyünk felszólítását, parancsát, létét, áldását. Ti azért legyetek!  A járható úton ezt meg sem halljuk, ez fel sem merül, mert a lét eleve adott,mert amikor szép és jó minden nem kell senki a legyetek felszólítással bátorítson. Szóval: ” ti azért legyetek!”

S ha már legyünk, akkor tovább megyünk igaz? Milyenek, legyünk, kik legyünk, miért legyünk… megannyi kérdés . S meghalljuk a következő szót: ” tökéletesek” . Ti azért legyetek tökéletesek…” No ez már túl sok! Nem elég hogy a járhatatlan úton megyünk valaki után, hogy meghalljuk a szavait, még tökéletesek is legyünk ? ! Vagy már mellette menni ezen az úton és meghallani amit mond, az már maga a tökéletesség? Mi a tökéletesség? Ki a tökéletes? Miért legyünk tökéletesek? Hogyan legyünk tökéletesek ? Meddig, hol, kinek , s miért épp mi ?

…. ezt már nem lehet szó nélkül hagyni! Vagy tovább megyünk az úton,vagy visszafordulunk. Ha visszafordulunk, akkor nem kapunk semmi választ. Ha tovább megyünk, akkor talán valamit mégis megértünk talán. És jön a folytatás: ” Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy…” Szóval, van egy minta, lehet tudni hogy ezt hogyan lehet ? Tökéletesnek lenni a járhatatlannak tűnő úton. Mint ahogy mi, mint ahogy ki ? De miért ? Látszólag a járhatatlan út járhatóbbá lesz, mert halljuk , értjük a szót. Most már nem fordulhatunk vissza, mert elveszítettük a visszafele irányt. Most már ebben a járhatatlan úton szükségünk van irányra, segítségre, további szóra. ” Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.” Az addig járhatatlan út járhatóvá lett, mert végig jöttünk rajta. Mert mi azért, mert mi azért legyünk, mert mi azért legyünk tökéletesek, mert mi azért legyünk tökéletesek, mint ahogy… mint ahogy a mennyei Atya. De hát azért hogyan legyünk az Atya tökéletességének a birtoklói ? Ez már sok, ez már felfoghatatlan, mint ahogy felfoghatatlan az is hogy a járhatatlan úton egyáltalán elindulunk és lám sokszor járhatóvá tesszük, mert vagyunk, és igyekszünk nem elérni, de megérinteni valamit abból ami tökéletes. A tökéletes nem befejezés, a tökéletes az a folyamat ami épp  tökéletes fele segít, s mihelyt elérjük egy kicsit megpihenünk és indulunk tovább, járható és járhatatlan utakon. De jó hogy valaki előttünk már elindult a két lépéssel többet járó szeretetével az úton, hogy mi se legyünk magunkra maradva ha végig kell járnunk az utat. Ti azért …. és mi is !

Ámen

A szejkei kapuk alatt csuhajja

három kislány koszorút fon s nem unja,

koszorúba fonja haját

babájára hagyja baját

s hejde belefújja búját

a bús gerice szárnya alá:

hadd vigye.

A szejkei kapuk alatt csupa haj,

ne gondold, hogy csűrdöngölős s heje haj.

Hajlik a jegenye, hajnalodik  e helyen, s haj.

A szejkei kapuk alja tárva nyitva van.

A szejkei kapu zábé fából van,

kivágták és nem dönti le a vihar,

hova lett a , hova lett a,  hova lett a sheje haj ?

A szejkei kapuk fája,  a szejkei kapuk fája sheje haj…

Hova lett a, hova lett a bús gerice kicsipkézett panasza ?

Síppal -dobbal te sem foghatsz törött szárnyú madarat!

Kimegyek a, kimegyek a szent szejkei nagy dombra,

kimegyek én bizony mondom,  nem vagyok én otromba,

sem otromba sem goromba, sem a fának közepe

a sörömbe bús gerice ima közben ne igyál bele.

A szejkei bús gerice elszejkézett panasza

kék szivárvány koszorúba van fonva,

kétrét hajlott az egeken csuhajja,

s három kislány learatta dúdolva.

Gyere babám te is ide,  gyere ki a Szejkére

kék szivárványkoszorúnak egére.

Gyere fel a, gyerek fel a, gyere fel a Szejkére

Székelykapuk koszorúzott egére.

Nézd az eget , s ne az egeret.

Nézd kaput s lásd a szívem,

nézd, hogy viszem a borvízem

koros korsóval  Korondról,

logó orral borzos koromtól.

A szejkei kapuk alatt

három legény darut farag

darut farag szíves szerelmének

darut farag súlyos sulykok fájába.

Darumadár nem gerice ,

gyere babám gyere ide!

Daru madár fenn az égen,

bús gerice szép reményem.

Koszorúba fonott haját

meglátta a három legény

szíve mézes-kalács lepény,

a szejkei kapuk alatt csuhaj s jaj.

Elvitte a bús gerice a jajom ,

s darumadár a keserédes dalom.

A szejkei kapuk alatt három legény a kalapját lengeti,

s három kislány koszorúba fonott hajjal felemlegeti :

jaj de szép, jaj de szép jaj,

szép mikor koszorúba fonja csillagját az égszínkék

felhők alatt minden böcsületes szejkei.

” … egyes rétegek 4o.ooo évnél is idősebbek. A kígyók vizsgálatkor készítettünk pollen elemzéseket, amelyek szerint a kövületek több mint 13.ooo évesek is lehetnek, a szomorú, hogy soha nem sikerült egyértelmű eredményeket kapni, illetve nem sikerült esetenként megismételni a kormeghatározást, hogy minden kételyt eloszlassunk. Így a korondi aragonit továbbra is megválaszolatlan kérdései , titkai között rejtegeti a képzelődésnek kezdeti korát is. ” 34 oldal  - Tóth Attila , István Lajos : A darázskőtől az ónixmárványig

Ha valakinek nem szeretne valaki jót kívánni, akkor talán az is elég lenne, hogy azt kívánom menj át autóval Kőrispataktól Atyháig. Nos rossz kívánságnak ez is elég lenne…. Nos távol áll tőlem , hogy valakinek is bármi rosszat kívánjak, ezért inkább azt kívánom kedves blog olvasóimnak, hogy legyen idejük , kedvük és erejük, hogy azon a csodálatos tájon, ami Kőrispatakot összeköti Atyhával átgyalogoljanak . Ha meg ennél is jobbat szeretnék kívánni, akkor azt kívánom, hogy kerékpárral menjenek arra a szép, de ember-próbáló dombra, s utána szép csendesen ereszkedjenek le Korond irányába. Mindezt azért, mert erőt és egészséget is szeretnék kívánni, de  a kényelmesebbeknek akár azt is kívánhatnám, hogy járjanak arra dzsippel és ne csípje meg a légy arra jártukba Szóval gondolom ennyi elég a bemelegítőből, hogy eljussunk Kőrispatak felől Korond fele. Hogy miért kerülnénk Kőrispatakra ? - talán a szalmakalap múzeum vagy az iskolástábor meglátogatásáért, de most ne Bözöd, inkább Korond irányába vegyük az irányt.

Nos Korondra érkezve egy elterelő tábla jelzi, hogy ha a Szejke irányába szeretne valaki menni, akkor nem tud áthaladni az anyanyelvi szobor irányába, illetve a kultúrotthon fele haladva, mert valahol az unitárius templom környékén átvágta az utat valami, vagy valaki és ott átmenni autóval nem lehetséges. Ha mégis arra menne valaki, akkor a művelődési házban megtekintheti Sándor János faragott tárgyainak a kiállítását a korondi aragonit kőzetek és tárgyak társaságában , ahol egy pár kiadványt is kézbe vehet s ha lehetősége lenne rá magával is vihet.

Ha mégis az elterelő út felé venné az irányt valaki a Szejke irányába, akkor el is ér oda, minden nagyobb megpróbáltatás nélkül, leszámítva egy-két “aszfalt-göbbenőt”. Ahogy elhagynánk a korondi tetőt és Farkaslakát, ne gondoljunk arra, hogy ember embernek farkasa lenne, inkább arra, hogy farkast nem zárnak a kasba. Nekirugaszkodva még egy tetőnek, az erdélyi kánikulában, mert tél híjján ez adatott egyelőre  nekünk hát aztán ismét alá ereszkedhetünk.  S ahogy ereszkedtünk esetleg a mai nap az erdélyi eme tetejéről ismét lefele, Udvarhely fele, Szejke irányába, hát egy jó csomó autót láttunk az út jobb oldalán parkolni, akik a Szejkei unitárius találkozóra mentek lelki-szellemi- anyagi éhükkel , szomjukkal , javaikkal és tarisznyájukkal. Egy pár évvel ezelőtt amikor kerékpárral jártam arra fele fel is pakoltam a tarisznyámba  egy-két elemózsiát, de most vagy a tarisznya hiányzott, vagy túl kevés volt a Mózsi, vagy az elemózsiával volt bajlódásom. Azért örvendtem, hogy az idén is elmentem és hallottam a királyok felesleges voltáról, mert az Isten adta nép az igazi és királyokra nincs szükségünk, s azonképpen a király is lehet , hogy olyan mint a püspök, vagy mint azok a papok akik egymásnak esnek igazuk keresésekor és ahogy ott tülekednek hát a nagy hajrában elvesztődik valami igazság amire már nincs erejük lehajolni. Valami ilyesmit értettem meg a fák szónokának a szavaiból, és igen örvendtem, hogy a kivágott fák kórokozóiról nem ejtett egy árva szót sem. Különben értékelem és tisztelem a paptársam és remélem érti is eme szavakat ha elolvassa és nem veszi tőlem semmiféle kivágott fának a kór-okozott ok és okozati összefüggésének azok után, hogy megmondta az amerikai néninek azt hogy bizony turkálós kosztümbe prédikálni még hagyján, de mi lenne ha eltűnne minden amit el kell tűrni egymástól s egy mástól. Valahogy így. Ejsze Szejke. Kerestem Orbán Balázsnak a klérussal való gondjának a szép üzenetét és az jutott eszembe, hogy valószínű esze-vissza húzta volna a szemöldökét a mai nap ha ott lett volna mellettem és megkért volna, talán arra , hogy ne áruljam el ezt az átvilágító Bizottságnak, mert ez héttrombitás titok és neki aztán ne trombitáljon senki, mert megmondta már Farkaslaka nagy szülöttje is és le is írta, hogy aztán a trombitaszó után se csudálkozzék senki.

Ejsze ma a Szejkén essze-húzta volna szemes öldökét az amúgy nem öldöklő Balázs bácsi, aki oly annyira szerette a Székelyföldet, hogy le is fényképezte és írt is róla sok szépet és jót. Lehet, hogy örvendett volna annak, hogy na ezt is megérte , senki sem kérte semmire, de ma a főtisztelendő püspök úr nem volt a szónoklati emelvényen, ahol a királyok senkit sem választottak, sem galagonyát, sem bosika-fenyőt ostornyélnek.Ez jutott eszembe számtalan sok gondolat mellett, s míg állani látszik az idő, a kerékpár gurul-gurul mint egy fenséges de kiéhezett turul, aki már tudja ő lett itt az úr.

Hogy a fenti idézettről is írjak egy pár páratlan ondolált gondolatot, hát fogadjátok kedves ismeretlenül is ismert olvasóim e szokatlan stílusban a következőket: a darázskőről ne jusson eszetekbe a darázs, de a garázs sem, de a gabonás bálázó Balázs se. A darázskő nem csíp , az inkább kő mint darázs. S ha már szereti valaki a j és  sz, meg az e   betűket ugyanvalós használni, hát írhat egy pár szót is ami ezeket  a betűket tartalmazza, mint például : ejsze, Szejke, széjjes, eszes, jesszus(om) (.. vagy a tiéd, a miénk, vagy az övék, nem tudom ? ).

Mindezek után kedves olvasóim, blogos követőim ( , sok nagy és súlyos kérdés maradt bennem a mai szejkei ottlétem után, amit nem is merek lejegyezni, nehogy leessen a földre és széthulljon darabjaira, vagy nehogy valakinek a  lábára essen és tyúkszemét kacsintásra csalja, tehát nem is írom le. Azok akik részt vettünk a Szejként mindenképpen jó dolog volt és jövőre is ha a jó Isten éltet, úgy mint eddig elmentem ott leszek, ha lehetőségem lesz, hátha Orbán Balázs ege alatt az összehúzott szemöldök mögül egy kis mosolyt is elárul az égalja, amiről nem tudjuk hogy felülről, vagy alulról jobb szemlélni.

Szóval a darázskő az varázskő, és Orbán Balázs essze-vissza húzta volna a szemének öldöklő kékét ( barnáját , fekete szembogarát ). Az egészben a találkozás volt a legjobb, amihez a találkozón ócsón hozza lehetett férni: ” Isten áldásával, kézfogással-barátsággal, találkozunk újra íme, a viszontlátás örömére ” Igen örvendtem, hogy oly sok balos szerencse és viszály után egy-két összehúzott szemöldökű tekintetes baráttal találkoztam .

Jövőre  ha egy lehetőség lesz menjünk többen és hívjuk meg a püspök urat is és szerintem legyen egy humor-völgy is a szent helyen ahol a sör  mellett valaki mosolyra fakassza Orbán Balázs bátyánk szemének öldöklő szigorú szeretetét  és megfejtjük majd a korondi drágakövek titkát is, mint oly sok annyi minden mást 

” Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot. Maradj hűséges a téged szeretőkhöz, igazságos a tiszta szívűekhez.” Zsolt 36,1o-11

Az élet egy nagy rejtély - mondjuk, ha alázattal nézünk szembe a felkelő Nappal, vagy mélyen belenézünk a tiszta , iható vizet adó forrásba. A Nap anélkül is ontja sugarát, hogy ezt megcsodálnánk, hogy erre rácsodálkoznánk. Mégis - ha arcunkat felmelegíti a sugara - elpirít a meleg szellő. A Nap nem azért szórja sugarát, hogy mi csodáljuk, vagy hogy észre vegyük melegét, fényét. Ez tőlünk független , s mégis értünk van. Életünk meghatározó ténye.

A forrás sem azért fakasztja iható vizét, hogy mi himnuszokat zengjünk róla, de még azért sem ,hogy nekünk jót tegyen. Mégis ha szomjasak vagyunk szomjunk oltani fölé hajolunk. Mind a forrást, mind a napfényt Valaki nekünk adta, hogy életünk legyen - vallja a vallásos elme, akinek időnként van ideje, hogy rácsodálkozzon az élet rejtelmeire.

Ha tekintetünket a Napról, a forrásról az ember fele fordítjuk - szívünkben talán valami melegség szétárad, amelynek melege hasonló a napsugáréhoz, áradása, mint a forrás áramlása. De jó lenne, ha ez minden esetben így lenne! Mert valljuk be őszintén : időnként nem árad a mi szívünkben semmi napfényhez, vagy forráshoz hasonló érzés ! Lehet, hogy a mi lelkünkkel, vagy lehet, hogy embertársaink megjelenésével van a gond - egyelőre talán maradjunk annyiban hogy ez is egy rejtély, amit vagy ismerünk vagy nem, vagy megtudunk fejteni, vagy nem.

Mindezek mellett egy dologban egyet tudunk érteni: ha szép szemű kisgyerekre nézünk szívünkben a napsugár meleget fakaszt! A megszületett élet a napsugarat és a forrást is életre hívja bennünk.  Az élet forrásának , az isteni titkoknak valami fényét és szomjat oltó titkára érzünk rá.

E kisgyermekért felelősséggel tartozunk - nemcsak azért mert szívünkben napsugár és forrás tükörképe, de azért is, mert minden megszületett életben az isteni titok tárul elénk, az élet forrásának a titka.A fény és meleg áldása.

Ha vigyázunk a forrásra, vize mindig iható lesz, ha vigyázzuk a napfényt akár télire is meleget tárolhatunk már el forró sugarából. A tiszta forrás áldása az iható víz, s ha a gyerek lelkébe meleget és fényt sugárzunk akkor lelkünk sosem jár sötétségben és az ő lelkében is fény árad.

Adja Isten, hogy lelkünk forrásának és Napjának melege és tisztasága által megtartassunk, s e forrásban felismerjük az élet adóját és megtartóját: a gondviselő Istent! Ámen

“Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít engem engem utasít el, és aki engem elutasít, azt utasítja el aki engem elküldött. ” Lk .1o,16

A beszédhez bátorság, a hallgatáshoz alázat szükséges. Az elutasításhoz is bátorság szükséges. A közösség felismerhetősége: tagjai közül bárki beszélhet, mert ismerős a nyelv és az üzenet közös.

A hallgatás ereje a tudás, a beszéd titka az előzetes hallgatás. A csend tekintélye: lehetőség az üzenet befogadására. Az üzenet forrása a hit. A hallgatás és meghallás különbségének a hányada a párbeszéd értéke.

A gyümölcs és gyökér kapcsolata láthatatlan, de mégis elválaszthatatlan, mert  feltételezi a gyümölcs a gyökeret.A jézusi tanítványiság feltételezi a hitre szomjas lélek gyönyörűséges terhét.

Az elutasítás ténye még nem vereség, talán inkább a győzelem titkáról  való lemondás vereségének a tudatlan felvállalása.

” Amikor a mezőn bolyongott , találkozott egy emberrel, aki megkérdezte tőle. Mit keresel ? ” 1Móz.37,15

Az élet szélesre tárja a mezőt az ember előtt.

A mező néha terméketlen, puszta - pihenésre alkalmas. Pihenni viszont csak addig lehet, amíg tart a pusztában az eledel . Ahogy a pusztában elfogy az eledel, az ital tovább kell menni.

A mező máskor magváró termő föld. S bár igaz , hogy magától terem, de addig hogy szárba szökjön a gyümölcshozó ág fel kell törni a rögöt , meg kell munkálni a földet. A termő föld sok munkát és sok áldást is ad.

A mezőn bolyong az ember - valamit, vagy valakit keres. Ha a termő mezőn elvégezte a munkáját, keresi a pusztát, hogy pihenjen, mert a termő mezőn nincs megállás. Ha kipiheni magát, akkor meg keresi a termő mezőt, hogy élete legyen. A terméketlen mezőn csak ideig-óráig van élet, amíg van tartalék, amíg még megmarad a manna titkának az ismerete.

Miért bolyong az ember ? Miért tévedt el ? S miért éppen a mezőn ? Van valami fontosabb is számára, mint a mező művelése. Úgy tűnik valakit, vagy valakiket, valamit, vagy valamiket keres. A bolyongó ember keres. A mezőn is keres.  A termő vagy terméketlen mezőn egyaránt. A kereső ember - mi tudjuk a történetből - egy kisgyerek, aki testvérei után indult el édesapja kérésére. Elindult és bolyong - s közben találkozik egy emberrel.

Találkozni egy emberrel .  A kereső ember találkozik valakivel. Vajon mi lesz fontosabb -a tovább keresés, vagy maga az ember akivel találkozik ? A kereső- kutató ember, már lassan észre sem veszi a másik embert, annyira fontossá lesz számára a keresés. Mindjárt el is feledkezik arról, hogy mit keres, csak a keresés vágya, tüze , ösztöne hajtja, de mindjárt nem is tudja minek a keresésére indult el. Nem így e testvéreit kereső gyermek! Ő meglátta a másik embert! Meglátta és szóba állt vele. Elmondta hogy mit keres. Eltudja mondani a mai ember társának, hogy mit keres ? Van ideje, van bizalma, van szava erre , különösen, ha testvéreit keresi ?

A testvéreit kereső ember félelme ma igen széles, szinte mint maga a mező. Fél, hogy nincs testvér, fél, hogy ha mégis van testvér elveszti ha keresését nyíltan felvállalja. Szóval nem könnyű a mai embernek, sem keresni, sem testvérré lenni. Vajon miért ? Talán azért, mert bolyong a mezőn és nem látja meg a másik embert, aki talán felvilágosíthatná keresésében.

“Mit keresel ? ” - kérdezett rá a kisfiúra  a mezőn a másik ember. Minket, ha megkérdezne valaki mit keresünk, mit válaszolnánk egy embernek, akivel mezőn való bolyongásunkban találkozunk ?

József rátalált testvéreire - mint tudjuk  - akik először kútba dobták, majd eladják egy kereskedő karavánnak. De ő továbbra is megmaradt kereső, embert kereső léleknek . Talán ez volt az egyik titok, hogy felismerte később testvéreit, akiket az éhség küldött feléje, mikor a nagy Fáraó első embere volt a hét gazdag esztendő után következő ínségben. Akkor is megmaradt embert kereső léleknek. Ez volt élete fennmaradásának a titka .

Mezőn való bolyongásunkban vegyük észre mi is az embert, aki ha ránk kérdez, tudjunk válaszolni arra, a kérdésre, hogy mit keresünk ? A testvért! Ámen