Kedves Márkó László úr!

Csodálkozom, hogy nem ismer, hiszen, amikor tagokat toborozott ma élő fórumára, akkor nemcsak megkeresett, hanem tegező viszonyban is állt velem.

Bámulom egyénre szabott erkölcsi normáit is, melyeknek köszönhetően Önnek nem kell válogasson hangnem, vagy megjegyzések között, s így általános sértegetéseket is gyakorolhat.

Mindenektől eltekintve nyilvánosan is megkövetem. Sajnálom, hogy nem lelkész, mert akkor biztos kerestem volna a barátságát. Így is szeretnék a közelségébe kerülni és élőben váltani néhány gondolatot.

Még egyszer: Bocsánatot kérek, hogy megsértettem.

Tisztelettel: Pap Gy. László