A vak leány

Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt.
Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt. Mondta
egyszer a barátjának:

- Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül.

Egy napon valaki ajándékozott neki egy szempárt. Amikor levették
szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is.

A fiú megkérdezte:

- Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?

A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak látványa
szinte sokkolta. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az élete
hátralévő részében ezt kell nézze, arra a döntésre vezette, hogy
visszautasítsa a fiút.

A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva írt néhány sort: ‘Vigyázz
jól a szemeidre, mert mielőtt a tied lettek, előtte az enyémek voltak.’

Valahogy így működik az emberi agy, amikor megváltozik a helyzetünk.
Csak kevesen emlékeznek arra, milyen volt az életük azelőtt és ki az,
aki mindig mellettük volt a nehéz időkben.

Az élet ajándék.

*
Ma, mielőtt kimondasz egy bántó szót, gondolj azokra, akik nem
tudnak beszélni.
*
Mielőtt panaszkodsz az ételed íze miatt, gondolj azokra, akiknek
nincs mit enni.
*
Mielőtt panaszkodsz a férjedre vagy a feleségedre,a barátaidra, vagy a
szomszédaidra gondolj azokra,akik Istenhez fohászkodnak, hogy legyen
társuk.
*
Ma, mielőtt panaszkodsz az életre, gondolj azokra, akik túl hamar
mentek el a másvilágra.
*
Mielőtt siránkoznál amiatt, hogy túl nagy távolságon kell
vezetned, gondolj azokra, akik ugyanezt a távolságot gyalog kell
megtegyék.
*
És amikor fáradt vagy és panaszkodsz a munkádra, gondolj azokra a
munkanélküliekre, akik szívesen végeznék a Te munkádat.
*
És amikor gyötrő gondolatok rosszkedvűvé tesznek, mosolyogj egyet
és gondolj arra, hogy élsz és csodálatos, ami körülvesz.