Bibliai olvasmány:  Róm 5,1-5

 

SZERETET-TARTOZÉKOK

- hiterősítő 2010/3 -

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. 1Kor 13,4

Kedves Atyámfiai!

Két választási lehetőségem volt: 1). Vagy elfogadom és tárgyalom Pál apostol egy versbe tömörített öt témára szabott gondolatát, vagy 2). Két részre osztom azokat, s így bővebben tárgyalhatok mindannyiról. Az előbbi változatot választottam, hiszen ennyi idő után ismerjük már egymást annyira, hogy akár gyorsan, de ugyanakkor megfelelő módon legörgessünk öt olyan kifejezést és hozzátartozó gondolatkört, melyek egyikünk előtt sem ismeretlenek ugyan, de soha nem árt többet beszélnünk róluk. Legalább a vasárnapok rendjén.

Az első, Pál apostol által említett figyelmeztetés a türelem. Ennek rendjén mi is saját türelmünket kell feszegetnünk. Tegyük ezt a gondolkodóval! „Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy, csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.” /Paolo Coelho/ Távol áll tőlem a szándék is, hogy részleteire bontsam az idézetet, hiszen ittlétem alatt sem gyakoroltam ezt. A megfelelő szemléltetés úgy jó, ahogy van. Most kivételesen azonban mégis kell tennem megjegyzést annak néhány vonatkozásához. Először: „a türelem rengeteg gyakorlást igényel”. Hogy miben kell pontosan gyakorolnunk magunk, arról legjobban az idézet beszél. A türelmetlenség hozza elő belőlünk azt a nagy tévedést, amikor arra gondolunk, hogy mindjárt kegyelemdöfésben részesítenek, de közben éppen az ellenkezőjét kívánják tenni velünk. Nem átsegítenek véglegesen az akadályokon, hanem kisegítenek belőlük.

Másodszor: az teljesen lényegtelen, hogy hány darabra törik életünk során a szívünk. Az sem érdekes, hogy mindezt mások tették velünk. Itt nem csak a türelem-játék összerakosgatása számít, hogy ismét teljes pompájában látszódjon a puzzle, nem is az a fontos, hogy mások lássák küszködésünket, hanem egy-kettőre helyére rakjuk azt, hogy ismét egészben legyen a szívünk.

Harmadszor pedig Wass Albert írónk gondolata zárja a türelem körét: „Az emberiség legnagyobb átka az elfogultság, mert az elfogultság megvakítja a látást, s gonosz irányba téríti a tömegeket. Csak megértés alapján lehet emberi közösséget megtartani, legyen az a közösség család, nemzet vagy ország. Az egymás iránt való türelem és megértés a társadalom legfontosabb kelléke. Ahol ez kivész az elfogultság miatt, ott minden összeomlik.” /Wass Albert/

A következő a sorban a jóság. Kell-e erről beszélnünk? Fontos-e ecsetelnünk, hogy mit jelent számunkra valaki másnak a jósága? Kell-e kérdeznünk, hogy ilyen téren mit éreznek mások irántunk? „Ez a legnehezebb manapság, ugye tudod?… Hogy hiányzik - nem is a szeretet - hanem a jóság. Ha valaki jó hozzánk, hirtelen melegünk lesz. Érezted már?… Hogy átsuhan rajtad valami megnevezhetetlenül kellemes érzés. Sőt, meg is lepődsz, hogy ilyesmi van még egyáltalán. Egy jó szó, egy jó tett - és szinte megszédülsz… Érezted már?” /Müller Péter/

Ritka számba megy, amikor sikerül valakinek megszédítenie minket jóságával. Nem másért, csak azért, mert csakugyan ritka az ilyen megtapasztalás. Ám egészen furcsán hangzik, sőt öndicséretnek tűnik, amikor pl., azon lepődünk meg, hogy miként sikerült ilyen magasra állnunk a jóság létráján! Azt mondjuk sokszor, hogy arcunk a lélek tükre. Vajon a költő Petőfi Sándor is erre gondolt, amikor így fogalmazott?

Tudod, mi a virág?
A földnek jósága;
Tudod, mi a jóság?
A lélek virága. /Petőfi Sándor/

Pál apostol harmadik figyelmeztetése a féltékenység köré csoportosul. Na, hát itt nem a családon, vagy társak iránt megmutatkozó féltékenységről beszél a figyelmeztetés. „A kutyám jön, hogy kitöltse a hűtlen barátok által hagyott űrt a szívemben. Nincs benne irigység, rosszakarat vagy gyűlölet. Nem árulja el a titkaimat, nem lesz féltékeny a sikereimre, és nem leli örömét a bánatomban.” mondta George Eliot. Hogy így fogalmazott, bizonyára meg volt minden oka rá. És ebben nem ő volt az egyedüli, aki valaha megbántódottan vélekedett. S mivel papírra vetette, már nem volt visszalépés a megfogalmazástól.

Viszont, amit Shakespeare mond, az valamivel több, mint a kutya hűsége, sőt annál is több, mint, amit a sokat veszített barát elmond magáról, sorsáról, társáról. Sőt magáról a féltékenységről is.

„A féltékeny nem mindig okkal az -
Féltékeny, mert féltékeny: ez a szörny
Önmaga nemzi s szüli önmagát.” /Shakespeare/

Az utolsó előtti gondolatkört a kevélység szolgáltatja. Régi szóhasználat, melyet én dicsekvéssel, vagy büszkeséggel helyettesítettem. Szerintem ez sem változtat a lényegen, sőt nyugodtan elmondhatom, hogy teljes mértékben visszaadja mindazt, amit Pál apostol is gondolt róla. „Aki azzal dicsekszik, hogy sohasem változtatja meg a véleményét, az úgy tesz, mintha arra vállalkozna, hogy mindig nyílegyenes vonalban fog haladni. Együgyű az ilyen, hisz a csalhatatlanságban. Márpedig nincsenek elvek, csak események vannak; nincsenek törvények, csak körülmények vannak. A felsőbbrendű ember elfogadja az eseményeket és helyzeteket, hogy irányíthassa őket. Ha volnának szilárd elvek és törvények, a népek nem váltogatnák azokat úgy, ahogy mi inget váltunk. Az egyén nem köteles bölcsebb lenni egy egész nemzetnél.” /Balzac/

Valamikor, lelkészi pályafutásom kezdetén a következőképpen fogalmaztam: a vallás nem hasonlítható cipőhöz, melyet egy adott pillanatban, ráunva, lecserél az ember. Óvja, takarítja, szellőzteti, aztán visszahúzza a lábára, mert az övé. Nem tehet különösen boldoggá az sem ilyen értelemben, amit csak úgy kaptunk valakitől, valahonnan. De az érték igazán, amit magunk szereztünk, amiért megdolgoztunk, megküzdöttünk.

A híres író megfogalmazása alapján, romlás és szégyen követi az ember büszkeségét /Victor Hugo/. A kérdés az, hogy ebben az esetben mi jelenti a kevélység okát. Valakire, vagy valamire vagyunk büszkék, vagy éppen önmagunkra? Ezt a kérdést nem zárom, nem zárhatom le, hiszen nyitottnak kell maradnia, mint egyébként sok, hasonló kérdés-feleletnek.

A fentieket ügyesen summázza Pál apostol a Római levélben, amikor kimondja, hogy „Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok. Éljetek egyetértésben. Ne legyetek fennhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. Ne legyetek magatokkal eltelve”. Róm 12,15-16

Úgy legyen, Ámen.

Debrecen, 2010-03-07.

 

Vissza a kategória elejére!

Vissza a Főoldalra!

 

1Pét 4,7-11.

Kedves Atyámfiai! Köszönettel fogadtam szolgálatra történt kijelölésemet és örömmel teszek ennek eleget. Arra viszont nem kaptam felhatalmazást, hogy rövidre szabott értekezésemben kioktassam hallgatóságomat, vagy teológiai fejtegetésekkel igazoljam a szolgálat lehetőségeit és az abból fakadó, közügy iránti elkötelezettségeket. Amennyiben viszont unitáriusként állok hozzá a jelen alkalomhoz, akkor Pál apostollal hangsúlyozom, hogy „Minden szabad”, de nem minden használ. „Minden szabad”, de nem minden szolgál javunkra. (1Kor 10,23). Ennek tudatában több választási lehetőségem is adódik, hogy miről szóljak, értekezzek, vagy akár úgy is dönthettem volna, hogy igazságaimat tolom előtérbe, melyekkel saját dicsőségemet munkálom. Mindennek ellenére úgy döntöttem, hogy nem az én, szolgálat iránti elkötelezettségemnek adok hangot, hanem annak, ami válogatás nélkül, mindnyájunk előtt áll: most az EKT tagjai, később pedig más fórumok cselekvői számára.

„Mindenki lehet nagy ember, - mondja Martin Luther King - mert bárki képes másokat szolgálni. A szolgálathoz nem kell egyetemi végzettség. Nem kell hozzá egyeztetni az alanyt az állítmánnyal. Csak hálatelt szív kell hozzá, szeretettől áthatott lélek.” Sok árulkodó jel mutat arra, hogy szinte mindnyájan nagyokká szeretnénk válni. A kérdés az, hogy melyik törekvéssel használunk magunknak és mi az, ami esetleg visszájára fordíthatja a folyamatot? Mindenkinél máshová esik jelen pillanatban a hangsúly. Péter levele viszont világosan jelöli az ösvényt, az irányt.

Csak éppen arra nem figyelmeztet, hogy vessünk egy pillantást az unitárius címerre, hogy felfedezzük benne a farkába harapó kígyót. Majd hozzáteszi, hogy okosságunk mellé ragasszunk éberséget, s ezek segítségével folyamatosan imádkozzunk. Amikor megléptük ezt az első követelményt, akkor már csak az marad, hogy vessünk egy oldalsó pillantást a mellettünk állóra, aki lehet, hogy éppen az ima alatt fogadott ismét szívébe és nem csupán a szeretet kötelező szükségessége miatt, hanem a megbocsátás nyomán fakadó lelki megnyugvásnak köszönhetően.

Kapcsolatainknak olyanná kell váljanak, mint egy szívből elmondott imádság. Ez utóbbiban ugyanis nem arról zúgolódunk, hogy milyen tényezők akadályoznak meg minket abban, hogy kimutassuk szeretetünket embertársaink iránt, hanem arra kérjük Istent, hogy tegye élővé bennünk és körülöttünk a szeretetet. Áhítatos perceinkben képesek vagyunk arra, hogy elméletben mindenkit asztalunkhoz ültessünk, akit aztán fenntartás nélkül szeretetünkbe fogadunk. Ezzel a jóindulattal azonnal hozzálátunk képzeletbeli vendégeink kiszolgálásához. Péter levele szerint: azzal a lelki ajándékkal, melyet Istentől kaptunk. Itt viszont hamarosan bekövetkezik az, amire sokszor nem is számítunk. Helyrebillen áhítatos lelkünk, vagyis visszazökken a mindennapi valóságba, aminek folytán elveszítjük természetes viszonyulásunkat a másik iránt, melynek helyére lép a túlzott óvatosság. Ennek pedig komoly következményei lehetnek. Az apróságokra figyelve, a részletek kidolgozását követve, két erőltetett mosoly között nem vendégünk elé, hanem a nyakába rakjuk vendégszeretetünk jeleit.

Végül pedig a következőket mondja az idézett levél: „Aki beszél, az Isten szavait közvetítse. Ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon”. Könnyű nekem - mondhatjátok, hiszen megtanítottak beszélni. Az is könnyedén működik, hogy szolgálok, hiszen arra vállalkoztam. Akkor nincs is semmi baj, hiszen semmi nehézségem nincs a nap alatt. Csak szólnom kell az örömüzenetet és szolgálnom kell! Ez így is igaz az én esetemben, amiért osztom az író véleményét: „Az ember élete csak akkor értelmes, ha szolgálatnak fogja fel.” (Tolsztoj). Ez viszont nemcsak az én feladatom, hanem mindnyájunké. És főként nem a magunk, hanem Isten dicsőségére. Ámen.

Vissza a kategória elejére!

Vissza a Főoldalra!

 

Bibliai olvasmány:Róm 13,8-12

SZÉTOSZTOTT HASZON

- hiterősítő 2010/2. -

Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. 1Kor 13,3

Kedves Atyámfiai! Hiterősítő időszakunk második állomásához érkeztünk. A már felvett szentlecke folytatása a Pál apostol szeretetre hangolt figyelmeztetésének. Nem szükséges egész terjedelmében látnunk a Szeretet himnuszát, bőven elegendőnek bizonyul, ha csupán a felvett bibliai vers tömörített gondolataira figyelünk. Főként pedig arra, ami meghúzódik az apostol meglátásai mögött. Ha röviden átszaladunk a figyelmeztetés-soron, nyomban észrevesszük mai gondolatmenetünk irányát. Azt hangsúlyozza ugyanis Pál apostol, hogy „Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt”, „odaadhatom a testemet is égőáldozatul,” de semmit nem használ nekem, ha nincs bennem szeretet. A három meglátás közül nyomban gondunk támad az első kettővel, hiszen manapság elég rozoga lábon áll a szociális érzékenységnek az a része, ami kevéske, meglévő vagyonunk szétosztását illeti a nálunknál inkább rászorulók között. E területen viszont még elég könnyedén kiegyezünk, hogy miként vélekedünk a jogosan megszerzett javaink szétosztásáról, hogyan képzeljük el a rászorulók megsegítését, mennyire vagyunk kötelesek felelősséget vállalni embertársainkért, végül pedig mi történne velünk, ha szétosztanánk mindenünket, aminek következtében magunk is földönfutókká válnánk? Az áldozathozatal ügye már sokkal bonyolultabb. Szó szerint azt érti ugyanis Pál apostol, hogy máglyán kellene feláldoznunk magunkat, azaz önként kellene vállalnunk az öngyilkosságot. Ebben az esetben még jobban elgondolkodunk azon, hogy mi is az, amiért vállaljuk az önkéntes tűzhalált? Megéri-e nekünk elveszítenünk legdrágább kincsünket, életünket? Találunk-e egy olyan indokot, mely manapság megnyugtatóan bebizonyítaná nekünk, hogy ez, vagy a másik ügy megéri végzetesnek számító áldozathozatalunkat? A harmadik és egyben utolsó figyelmeztetés magában foglalja a megoldást. Csak abban az esetben ér valamit az egész, ha van bennünk szeretet. Ellenkező esetben semmire nem megyünk sem a vagyonunk szétosztásával, sem saját életünk feláldozásával. Nézzük hát a fentiek hitbeli, mindennapi, gyakorlati megvalósulásának lehetőségeit!

1). Már több alkalommal is értekeztem beszédeimben arról, hogy mivé lennénk, ha szót fogadnánk ennek a bibliai felhívásnak. Igazoltnak látszott akkor, de több ember példája nyomán is, hogy tulajdonképpen nem sokra megyünk azzal, ha magunkat mindenünktől megfosztjuk, de egyben hasonló nyomorúságba sodorjuk, mint amilyenben vannak a nincstelenek. Főként nem tehetünk ilyent akkor, ha felelősséggel tartozunk mások iránt. Ebben az esetben feltevődik ismételten a kérdés, hogy akkor eldobjuk az apostol figyelmeztetését és egyben más hasonló, bibliai helyek tanítását is figyelmen kívül hagyjuk? Nem erről van szó, sőt a hiterősítő istentiszteletek rendjén meg kell találnunk a megfelelő megoldást. Unitáriusokként örök felhívás áll mögöttünk, amikor a kígyó okosságára hivatkozunk. Ebben az esetben sem arra kell törekednünk, hogy miként kanyargózhatunk, a nehézségek elöl, jelen esetben miként kerülhetjük meg a szétosztással járó felhívást, nem arra kell törekednünk, hogy mérges kígyóra jellemző tartással elriasszuk magunk mellől azokat, akikre számíthaunk, hanem Pál apostol szeretet-himnuszának végső kicsengését alkalmazva keressük meg a szeretet lehetőségét. „Az igazi boldogság az önzetlen szeretet gyümölcse, azé a szereteté, amely a szétosztás arányában növekszik.” – mondja Thomas Merton. Ebben van Atyámfiai a megoldás kódja. Gondoljunk csak arra! Milyen sokan vannak vagyontalanok, akiknek csakugyan semmijük sincs, amit szétoszthatnának. De van bennük egy lelkület, mellyel mindig egyforma szeretettel megszólítják embertársaikat. Ezek az emberek mit oszthatnak szét a semmiből? Vagy akkor ezekre az emberekre nem vonatkozik egyetlen, hasonló, bibliai figyelmeztetés sem? Ezek az emberek mit osztanak szét embertársaik között? Azt, amiből nekik a legtöbb van: a szeretetet. Így válhat valósággá mindnyájunk életében a boldogság, melyet a folyamatosan osztogatott szeretet gyümölcseként gyűjtünk be a megelégedés rendjén.

2). Az áldozatvállalásnak és hozatalnak már ecseteltem régi megnyilvánulásait. Ezt is mindenképpen át kell értékelnünk ahhoz, hogy lépést tarthassunk vele a 21. században. Ezzel nem azt érzékeltetem, hogy súlyát, értékét veszítette volna az egyes ember áldozatvállalása, hanem arra figyelmeztetek, amit tulajdonképpen Pál apostol is erősít bennünk, hogy ne váljon fölöslegessé az áldozathozatal. Vagyis, amikor elhatározzuk magunkban, hogy valamiért, vagy valakiért meghozzuk életünk legnagyobb áldozatát, akkor ne is tegyünk fel semmilyen kérdést, hogy megéri-e, vagy nem. Legtöbbször ugyanis összekuszáltan jelentkezik mindennapjainkban saját áldozathozatalunk és az, amit elvárunk szeretteinktől, mindazoktól, akikkel megosztjuk életünket. Ezt Márai Sándor írónk jól érzékelteti, amikor kimondja, hogy amidőn „hűséget követelünk, akarjuk-e, hogy a másik boldog legyen? S ha a hűség finom rabságában nem lehet boldog, szeretjük-e azt, akitől hűséget követelünk? S ha nem úgy szeretjük a másikat, hogy boldoggá tesszük, van-e jogunk követelni valamit, hűséget vagy áldozatot?” Ez, tehát a mindennapi élet áldozathozatalának változata. Ami pedig szorosan hozzátartozik ehhez, az nem más, mint a vallásos ember számára jelentkező többlet. Ezt Dole Károly fogalmazta meg helyettem, aki másként látja az áldozatvállalást, mint sokan értelmezik. Egyszerű, megélhető formában tárja elénk, amikor arra kér, hogy „Vallásotokhoz, mely szívetekhez közel áll ragaszkodjatok, adjátok jóakaratú munkátokat minden olyan törekvéshez, ami előbbre viszi az egyházat. Olyan dolgokra szenteld életedet, melyek jobbá teszik a világot.”

Szóval: nem kell egyikünknek sem gyehenna tüzére adnia magát időnap előtt! Nem kell önként vállalnunk a halált, hiszen nincs erre semmilyen olyan mögöttes, irányító felfogás, ami igazolhatná ennek szükségességét. Ám létezik egy szerény élet, melynek a mi esetünkben van egy vallásos vonulata is és ezen belül felfedezhetően jelen van időnként a szeretet, de annak hiánya is. Ebben a tekintetben kell sokkal önfeláldozóbbak lennünk. Vagyis ha kell, akkor akár égetnünk is magunkat a szeretet oltárán.

3). Ne feledjük! Csak egyféleképpen értelmezhetjük Pál apostol tanítását, aki megsúgta nekünk, hogy bármit is teszünk, semmi nem használ, ha hiányzik belőlünk a szeretet. Ennek figyelembe vételével kell megközelítenünk a harmadik figyelmeztetést, amikor könnyedén elcsábít bennünket a haszonra történő odafigyelés. Vagyis: Mi hasznom származik abból, ha szétosztom vagyonomat, vagy tűzre adom a testemet? Maradjunk a Szent István fordítás értelmezésénél, hiszen ennél jobban nem tehetünk, s így kimondjuk, hogy nem használ nekünk, sem a lemondás, sem az áldozat, ha nincs szeretet bennünk. Ám megfordítva igaz lehet. Vagyis használ a lemondás, az áldozathozatal is abban az esetben, ha van bennünk szeretet.

Alig ébredtem rá a pozitív megközelítés lehetőségére, máris eszembe jutott Wass Albert egyik írása: „Az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alighogy megtalálja, már hasznot akar belőle, és ezzel el is rontja a dolgokat. Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne, fáradsággal, de haszon nélkül. Mert az élet értelme a szép. És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit az ember valaha is kitalált. Pedig ma már annyira van vele, hogy ha valami szépet meglát, nyomban arra gondol: mi hasznom lehetne ebből? S ezért van az, hogy amit ilyen céllal fölépít, az hamarosan le is dől. Legtöbbször egy másik ember dönti le, aki irigyli a hasznot, és a helyén nem marad más, csak egy folt csalán: az ember örök nyoma.”

Aztán Horatius erősít felfogásomban: „/Ne bánd, a holnap mit hoz; akármire / ébreszt a sors, vedd tiszta haszonnak;/” Igen. Lehet akár ez is végső következtetés. A mának és holnapnak summázása. Egyik oldalon, amit ajándékként felkínált, a másik részen pedig, amit még tartogat. Ez a jövőbe nézés pedig semmi más haszonnal nem kecsegtet, csak a holnapba vetett bizalommal. Azzal, hogy holnap is lesz életünk. Ennél nincs nagyobb öröm, és ebből már csak a megtapasztalás hiányzik. Addig pedig marad a hit.

Így már csakugyan más irányt vett fel a gondolkodás, de átértékelődött minden szeretetadomány, melyet előcsalogattunk magunkból az évek során, s amit azért éreztettünk embertársainkkal, mert ebben láttuk napi feladatunk teljesítését és ez volt vigaszunk, amikor rövid időre úrrá lett rajtunk a bizonytalanság, hiszen nem láttuk mindig a holnap felkínálkozásban életünk legnagyobb hasznát. Hogy ez ma és holnap új élmény, de főként életgyakorlat maradjon, ahhoz még magunknak is át kell értékelnünk néhány szeretet-viszonyulást. Jövő hétre szóló szeretet-tanácsom a következőképpen fogalmazom meg a gondolkodó segítségével: „Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges. A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben. Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem az emléke, a hiánya él bennünk!” (Müller Péter).

Debrecen, 2010-02-28.

 Vissza a kategória elejére!

A Magyar Kultúra Napja

2010. január 23. 14:00:11

187 éve, 1823. január 22-én írta le Kölcsey Ferenc Himnuszunk szövegét szatmárcsekei magányában. Erkel Ferenc jó húsz esztendővel később zenésítette meg.

Gyönyörű költői mű e 64 sor.

A tudós irodalomtörténészek azonban nem túl gyakran emlegetik, hogy valójában miért is más ez, mint sok európai ország himnusza.

Mindjárt válaszolok rá – három példával is:

A németek például a Deutschland, Deutschland über alles, Über alles in der Welt kezdetű szöveget ma már nem éneklik. A második világháború után – mondjuk így – a győztes Európa tiltakozott e megfogalmazás ellen, mert e szöveg ugyebár annyit jelent, hogy Németország mindenek feletti, mindenek felett áll – az egész világon. Megmaradt Haydn gyönyörű zenéje, és ma, az eredeti himnusz-vers harmadik szakaszát éneklik a németek.  – Bármily hihetetlen is, de csak 1991 óta.

A Szovjetunió himnusza a soha nem létező szabadságot, az emberiség legnagyobb pusztítóit, Lenint és Sztálin éltette évtizedeken át. A mostani Oroszországnak – mondjuk így, a jogutódnak – csupán 10 esztendős a himnusza.

A franciáké, az úgynevezett La Marseillaise – a vérben álló harcról szól, és fegyverbe hív. E rövidke európai példákat csak azért hoztam ide, hogy lássuk a legfontosabbat. Azt ugyanis, hogy a mi Himnuszunk nem éltet királyt, uralkodót, nem himnusza még a honszerző Árpádnak sem, az országépítő IV. Bélának úgyszintén nem, de még a diadalt diadalra halmozó Mátyást sem dicsőíti. A mi Himnuszunk az évszázadokon át szorongatott, kétségbeesett nép IMÁDSÁGA a mi megtartó Istenünkhöz. Az irodalom tudós művelői tehát gyakran felejtik el – így emlegetni e csodálatos 64 sort. Tehát, hogy ez egy KÖZBENJÁRÓ IMÁDSÁG: Isten áldd meg a magyart!

Amíg nem volt Kölcsey Himnusza, addig is volt a magyarságnak összetartó, kollektív imádsága, a nép ajkán őrzött énekekkel. Nem minden időszakban, nem mindig azonos belső erővel, hiszen pl. az elmúlt század diktatúrái (1919-re gondolok és az 55 évig tartó magyar bolsevizmusra) tűzzel-vassal irtottak mindent, ami nem a parancsszó ideológiája szerint született. De mondom: voltak a nép ajkán őrzött énekek, pl. a Boldogasszony anyánk, a Székely Himnusz (ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk!), a reformátusok 90-ik zsoltára: „Te benned bíztuk eleitől fogva”, vagy az evangélikusok „Erős vár a mi Istenünk” kezdetű Luther éneke.

Tehát mindig az Isten segítségét, áldását kértük harcaink, elcsüggedésünk, elnyomatásaink nehéz éveiben, vagy balsors tépte évtizedeink alatt. Ilyen Himnuszt eszerint egyetlen európai nép sem mondhat magáénak, mint amilyet nekünk hagyott örökül a 33 éves Kölcsey, a szatmárcsekei szoba csendjében. A Nemzeti Múzeumban őrzött kéziratban csak egy-egy parányi javítás látható, tehát szinte ömlött a tolla alól e felséges 64 sor.

Sajnos mindmáig nem védi az Alkotmány nemzeti imádságunkat, pedig rátört a sorokra maga Rákosi is az 5o-es évek elején, mondván: az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép Himnusza, vagy bármely ünnepség az Isten nevével kezdődjön. Alattomos terve céljából magához kérette Kodály Zoltánt azzal a felszólítással, hogy írjon másikat, a szocializmushoz illőt. Kodály rövid választ adott az élet és halál diktátorának. Ezt mondta: ahhoz sem hozzátenni, sem abból elvenni nem lehet. Kodály a fejével játszott ebben a percben, de akkor Ő már Kodály Zoltán volt, a magyar zenekultúra és művelődés világszerte megkérdőjelezhetetlen tekintélye.

Rákosi nem nyugodott. Illyés Gyulát is magához intette, aki akkor a költészet, a haladó magyar gondolkodás legnagyobb vezéreként volt számon tartva itthon is, külhonban is, különösen Franciaországban. Írjon egy új Himnusz szöveget, mondta Rákosi, majd keresünk hozzá zeneszerzőt. A felszólításra Illyés ennyit válaszolt csupán: meg van az már írva. Mondanunk sem kell: Ő is a fejével játszott. Miért fontos ma, hogy a hamar árvaságra jutó, betegségekkel küzdő Kölcsey mit hagyott ránk e nemzeti imában? Azért fontos, mert a Himnusz megírásának napját január 22.-ét 1989 óta a Magyar Kultúra Napjának mondjuk ugyan – ám a magyar művészetek, a kultúra a szemünk előtt silányul el vagy hever romokban.

Ez az állapot kiállásra, kitartásra, s ha kell kiáltásra kell, hogy kényszerítsen minden jóérzésű, gondolkodó embert, a magyar értelmiséget pedig kötelezően. Mert látható módon megszűnt a tudás, a kultúra, az ifjúság oktatása és az Istenhit közötti sok évszázados, megbonthatatlan egység. Ez, amit mondok nem vallási, még csak nem is vallásossági és még kevésbé templomi kérdés. Mert ott, ahol az iskolaügy, tehát a jövő nemzedékének oktatása, nevelése csak tantervi, tantermi feladat, vagy egyszerűen csak munka vagy pénzkérdés - ott ezt az első számú nemzeti feladatot – elárulták!

OTT, ahol nem a magyar nyelv és történelem a legfontosabb tárgy, ott a jövő sírját ássák a nemzetoktatást eláruló politikusok. OTT, abban az országban ahol nem alapkérdés a kultúra minden szegletében az emberiség 3 ezer éves alapértéke: az igazság, a jóság és szépség – ott, abban az országban hazárdjátékosok uralkodnak, akik a szexuális aberráció és a másság félmeztelenül vonaglóit vonultatják fel, a magyar világörökség csodálatos útján, az Andrássy úton. OTT, ahol iskolákat zárnak be, vagy sínket szednek fel politikai parancsra – mindegy, hogy milyen indokkal – ott, azokon a helyeken temetők lesznek. Ha hagyjuk.

OTT, ahol oly módon bomlik fel rend, hogy tanárverést látunk a képernyőn, ott, ahol a kisebbség törvénytelensége tobzódik a többség felett egy – állítólagos jogállamban. Olyan kisebbségé, amely a Kárpát-medencében az elmúlt 6 évszázad alatt nemhogy egy templomot vagy iskolát, de még egy önsegélyező alapítványt sem tudott létrehozni magának, legjobb szándékú vezetőinek erőfeszítésével sem.

OTT, ahol egy Magyar Bálint nevű, magát a kultúra és oktatás miniszterének mondó ember kijelentheti, hogy nem a tudás az elsőrendűen fontos az iskolákban, hanem valamiféle reformanyag ilyen-olyan elsajátítása – ott szellemi rókák garázdálkodnak a nemzet udvarán. OTT, ahol a kabaréban téma lehet az úgynevezett buta paraszt, nénikének öltözött férfiként, ott ország-idegenek uralják a televízió és rádió stúdióit. Akik e hazában nyilvánvalóan nem érzik jól magukat Ezt a gyalázatot nem követhetnék el büntetés nélkül egyetlen európai országban sem. Hogy ugyanis ostoba közröhej tárgyává tegyék az ország egyik nemzetmegtartó erejét, a parasztságot.

OTT, ahol a továbbtanuló gyerek miatt a családoktól elvesznek, és nem adnak nekik, ott szellemi tolvajok járkálnak közöttünk, és a társadalom legfontosabb sejtje, a család ellen intéznek, előre megfontolt, sátáni támadást.

OTT, ahol az emelkedő árak ellenére – apránként SEM tud szaporodni a családi könyvtár – csak és kizárólag a CD-k és DVD-k, – ott már a globalizmus ütött tanyát. És úgy lesz, miként a globalisták szeretnék: lassan elvész a Pál utcai fiúk, a Robinson, Fekete István Tüskevára, Vörösmarty, Petőfi, Kölcsey, Arany költészete, Jókai száz meg száz felejthetetlen hőse. Ott apránként le lehet majd tagadni Móricz Zsigmondot, s hogy egyáltalán élt Gyóni Géza, Nagy László, Illyés Gyula, Sütő András, Német László vagy Kányádi Sándor.

OTT, ahol az orvost, a rendőrt, a papot és különösen a pedagógust az éppen uralkodó hatalom nem fizeti meg kellő megbecsülés mellett, ott a nemzetet a tekintélynélküliség barbár útjára akarják lökni.

És cselédsorba a 21. században.

Wass Albert írja: „a ki bántja a magyart, Téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Mert bármelyik magyar vesztesége – a Te veszteséged is.”

Mert, ha nem így tesszük, úgy némaságunkkal és bénaságunkkal hitelessé tesszük valamennyi galád mozdulatukat.

A Magyar Kultúra Napján, csodálatos nemzeti közbenjáró imádságunk születésének évfordulóján tehát szomorúsággal kell megállapítanunk, hogy: Magyarország bajban van! S legelsőül azért, mert 93 ezer négyzetkilométeres ország az egyetlen a világon, amely saját országával van körülvéve.

Magyarországot – viharos, ám gyönyörű történelmével, máig példát adó kultúrájával, évszázadok óta a mai napig csodált művészetével – a jövő magyar generációjának kell átadnunk. Mert Magyarországot, a mi Hazánkat, csupán megőrzésre kaptuk elődeinktől. Magyarországot tehát meg kell menteni!

Kölcsey szavaival kérjük ezt, Himnuszunk utolsó versszakával:

Szánd meg Isten a magyart, kit vészek hányának,

Nyújts feléje védő kart tengerén kínjának,

Balsors, akit régen tép, hozz rá víg esztendőt,

Megbűnhődte már e nép

A múltat s jövendőt.

Murányi László

Kelt, Adyligeten az Úr 2010-ik esztendeje Fergeteg (Január) havának 15-ik napján.

Elhangzott a dabasi Művelődési Házban, 2010. január 22.-én.

Forrás: internetes körlevél

Vissza a kategória elejére!

Vissza a Főoldalra!

 

Bibliai olvasmány: 23. Zsoltár

- hiterősítő beszéd – 2010/1.

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. 1Kor 13,1

Kedves Atyámfiai! Bevezetésként hadd tegyek néhány megjegyzést jelenünkkel kapcsolatosan. Isten jóvoltából beléptünk az ún. böjti időszakba. Ettől a valóságtól még azok sem menekülhetnek, akik olyan közösségben élnek, ahol szín tiszta unitáriusok veszik körül. Még kevésbé mi, akik napi szinten éljük családunkban, munkahelyünkön, gyülekezetünkben az ökumenét. Ez természetesen sok kötelesség elé állít minket, mert vallásos meggyőződésünk nem csak egyéni meglátásaink szem előtt tartására figyelmeztet, hanem éppen szabadelvűségünkre, vallásszabadságra, szabad véleménynyilvánításra beállított lelkünk végtelen megértést és türelmet is követel. Ezek együttesen viszont nem kérnek tőlünk feltétlen megalkuvást a helyzettel, a vallásos dogmákkal szemben. Sőt. Ha nem sikerül érvényre juttatnunk meggyőződésünket a családi és egyéb körökben, akkor lehetőség adódik erre e helyen, ahol megélhetjük unitárius vallásosságunkat. A kérdés csak az, hogy mennyire engedtük, vagy engedjük hitünkbe szivárogni azokat az elemeket, melyek soha nem voltak unitáriusok, s melyek miatt a 16. században megszületett unitárius vallásunk?

Nem tartom helyesnek, hogy a böjttel, azaz az étel-italban történő megtartóztatás, vagy szabadság ellen-mellett szóljon ez a beszéd. Inkább maradok a jézusi felhívás követője, aki vallom, hogy nem az fertőzi meg az embert, ami bemegy, hanem az, ami szóba öntve kijön az emberek száján. Ebben az esetben sem arra törekszem, hogy erről értekezzem rövidre szabott lehetőségem alatt, hanem inkább a szeretet szükségességéről, annak fontosságáról szóljak, miközben nemcsak hiterősítő kötelességemnek teszek eleget, hanem valóban szeretettel építgetem azok hitét, akik erre szükséget éreznek.

1). Pál apostol gondolatmenetén haladok tovább, hiszen ez a meghatározó, ez teszi lényegessé azt a „zabolát”, béklyót, melyet esetleg gondolatainkra, szívünkre, nyelvünkre helyezhetünk annak érdekében, hogy még tökéletesebbre fejleszthessük magunkban és körülöttünk a mindig sóvárgott szeretetet. Ennek rendjén pedig az a kérdés, hogy miként szólhatok emberek nyelvén? Kétféleképpen: az egyik csakugyan emberi, hiszen kedvesen, kellemesen megütök egy olyan hangnemet, melytől inkább álomba szenderül hallgatóságom, minthogy menekülőre fogja. A másik megközelítés már csalafintaságról árulkodik, amennyiben őszintén kimondom: Ez a hang ugyanis az, amit hallani akarnak. Ez utóbbi esetben viszont nemcsak lelkiismeretemmel kell farkasszemet néznem, hanem azzal a követelménnyel is, mely a mindenkori őszinteséget állítja szemem, szívem, szám elé.

A második vonatkozás idegen az unitarizmus számára, de hát engedjünk a szentleckének! Akik már régóta nem hiszünk a szárnysuhogtató, röpködő angyalokban, nem is törekszünk arra, hogy túlvilági hangon szólítsuk meg egymást. Emberi kapcsolatainkban elsőrendűnek találjuk a tiszta őszinteséget, s azonnal kibukkan a szeg feje a zsákból, ha más hangon szólalunk meg, mint amilyennel eredetileg megajándékozott Isten.

2). Pál apostol tovább viszi gondolatát, amikor a zengő ércet, illetve a pengő cimbalmot emlegeti. Sőt azt hangsúlyozza, hogy ezekhez hasonlóak vagyunk, amennyiben nincs bennünk szeretet. Érdekes, hogy soha nem kételkedtek egy pillanatig sem a Pál apostol magyarázók, hogy igaza van-e, vagy nincs a kijelentéseknek. De vajon miért nem merült fel a kételkedés legparányibb jele sem? Azért, mert vitathatatlanul a valóságot beszélte az apostol. Némelyek ugyan azt várták volna tőle, hogy valamilyen értéktelen tárgyról, eszközről vonjon párhuzamot. Ezzel ellentétben ő egy igen lényeges anyagot említ, valamint egy kényes hangszert emleget. Egykori középiskolai tanulmányaim rendjén tanították, hogy miként alakítható, tehető felhasználhatóvá az érc, s miközben szakmai ismereteimet gyarapítottam, magam is meggyőződtem arról, hogy tűzzel idomítható ez a hasznos alapanyag. Bár egy-két hangszert magam is megszólaltatok, soha nem éreztem vonzalmat egy cimbalom megpendítéséhez, mert az volt a meggyőződésem, s ez ma is, hogy komoly szakismeretet igényel annak a sok húrnak egybehangolása ahhoz, hogy megszülessen rajtuk a fül számára is kellemes dallam.

Pál apostol tanításának két alapvető figyelmeztetését az alábbiakban látom alkalmazhatónak mindennapi életünkben:

1). Úgy tartom, hogy mindenki saját nyelvén szólhat a legtisztábban. Ehhez kétség nem fér. Ha másként tenne, akkor nyomban „kilógna a ló lába”. Halljunk viszont mást ezzel kapcsolatosan: „Az önfejlesztés elvének másik bökkenője, hogy azt sejteti, valami baj van azzal, akik vagyunk. mindenki szívesebben lenne valaki más, holott önmagunk ismerete és szeretete ténylegesen azt jelenti, hogy elfogadjuk magunkat annak, akik vagyunk, fogyatékosságainkkal és irracionalitásunkkal együtt. Ezt a valakit, magunkat, előbb meg kell szeretni, és utána lehet csak vele megismerkedni. Ami nem azt jelenti, hogy ne is reménykedjünk abban, hogy valaha is teljesebb életet fogunk élni, vagy jobbá válhatunk, de van egy alapvető különbség az önfejlesztés és a lélek kifejlődése között. Az utóbbinál soha nincsenek maximalista elvárásaink, hanem közelebb húzódunk azokhoz a dolgokhoz, amelyeket tökéletlennek érzünk, és hagyjuk, hogy ezeken a hézagokon, „nyílásokon” át a lélek képességei beáramoljanak az életbe.” /Moore, Thomas: A lélek rejtelmei: 60. Old./

Nem tesz jót nekünk az sem, ha a ránk erőltetett jeleket lelkünkre vetítjük: „A hittérítők a vad népeket rávették, hogy a vallás szertartásaiban, mozdulatokban, kézkulcsolásban részt vegyenek, melyek a vallásos érzelmek kifejező elemei. Gyakran ismételtetvén a vallásos érzés is hozzá járul a mozdulatokhoz. Loyola Ignác éppúgy, mint Pascal ajánlják a külső, vallásos mozdulatokat, mint amelyek kiválóan alkalmasak arra, hogy a lelket megfelelő hangulatba hozzák. Nem tapasztaljuk-e megindultan, hogy a kutyák, gyermekek, sőt felnőttek is játszás közben évődvén egymással végül egészen komolyan összevesznek. A haragot annál inkább érezzük magunkban fellobbanni, minél inkább utánozzuk e szenvedély külső jeleit. Ha utánozzuk a szeretet külső jeleit, maga az érzés fokozott mértékben ébred fel bennünk. Finom pszichológiai érzékkel írja Arany János Rozgyoni Piroskáról, ki szerelem nélkül ment férjhez Taar Lőrinchez, hogy „Addig erőltette a mosolyt ajkára, szívébe is olykor lehatott sugára”. /Székely György dr.: Morálpedagógiai kérdések/

2). Végül pedig én is kimondom, hogy egy „/…/ lélek teli kapcsolatban az embert meglepetésként érheti, de nem sújtja porig egy-egy váratlan fordulat attól, akit szeret.” /Moore, Thomas: A lélek rejtelmei: 50. Old/. Vagyis, nem kerülhetjük el, hogy ne sodródjunk váratlanul olyan események tüzébe, melyek éppen azoktól származnak, akiket mindeddig a legközelebbieknek éreztünk magunkhoz. Ez nem jelenti azt, hogy kedveseinkből kihullott az utolsó cseppnyi szeretet, vagy megszűnt egy olyan folyamat, melyről azt hittük még a megelőző pillanatban, hogy sírig tart. Csupán arról van szó, hogy nézeteink elcsaptak egymás mellett, melynek köszönhetően hirtelen más irányból kezdtük szemlélni életünk alapelveit. Szépen fogalmaz a bölcselő: „Minden élet a szeretet megnyilvánulása. A Béke Művészete pedig a legtisztább formája ennek az alapelvnek. A harcos feladata, hogy megállítson mindenféle versengést és viszályt. Az univerzális szeretet sokféle formában működik; mindegyik megnyilvánulása szabadon kell, hogy kifejeződjön. A Béke Művészete igazi demokrácia.” /O-Sensei: Az élet művészete - Huszonkilenc/.

Adjon Isten nekünk bölcs és érző szívet! Ámen.

Debrecen, 2010-02-21.

 

„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.?”

 

Péld 4,23.

 

===================================================================

 

Kérlek, tehát, hogy még egyszer figyeljünk saját szívünkre. Annak dobbanására. Ne az foglalkoztasson, hogy időnként kihagy a verése, s ne mondjuk, hogy ezért nem futja a másokra történő odafigyelésre. Ne mondjuk, hogy elég saját gondunk, nehézségünk, hiszen sokan vannak még közöttünk, akik számítnak segítségünkre, akik soha nem gondolkodtak el azon, hogy mi sem bírjuk erőnk felett a terheket. Ne feledjük, hogy „Nekünk, erőseknek az a kötelességünk, hogy elviseljük a gyengék gyarlóságát, és ne a magunk javát keressük. (Róm 15,1). Szolgált eddig is a szívünk, s számíthatunk arra, hogy Isten segítségével ezután is végezni fogja feladatát, csak mi szabjuk meg neki a tevékenységi területet. „Boldog az a szolga, ha ura hazatérve ilyen munkában találja! (Mt 24,46).

===================================================================

===================================================================

“A hála gyümölcsét teremtem meg ajkán.” Ézs 57,19.

 

===================================================================

 

Nagydolgot cselekedett velünk ismét Isten. Lássuk meg, hogy a fentiek mellett megadta minden unitárius ember számára, hogy, amennyiben megszületett benne a belátás, akkor elsétáljon a templomba, legalább egyszer egy évben megnyissa száját imádságra, bizonyságot tegyen, s hallja az egész világ, hogy Isten megteremte ajkunkon a hála gyümölcsét. Legyen, hát gyógyír, vigasztalás, őszinte hálaadás az elmondott fohász.

===================================================================

===================================================================

Jer 30,19.

==================================================================

 

 

===================================================================

===================================================================

 

 

„Gyönyörködöm a te beszédedben, mint, aki nagy nyereséget talált.”

119. Zsoltár 162.

==================================================================

 

Amikor pedig megadja Isten a kérve-kért szükségünket, akkor jutottunk el különös szerzeményünkhöz, mely felér a zsákmány, a nyereség örömével. Sőt, mi több, messze felülhaladja azt, mert soha, egyetlen percig sem kell rettegnünk azért, hogy a következő pillanatban bekopognak ajtónkon, s bilincsbe verve visznek el mindaddig, míg meg nem fizetünk tettünkért. Amennyiben egyszer megkaptuk Isten atyai szeretetét, azt többé soha, senki el nem veszi tőlünk. S ha számon kérik valaha, hogy honnan van bennünk ez a szeretet, akkor megvan rá a válaszunk: Istentől kaptuk ráadásként, életünk mellé.

===================================================================

===================================================================

„Hasonlít a mennyek országa az olyan emberhez, aki jó magot vetett földjébe. Amikor mindenki aludt, jött ellensége és konkolyt szórt a búza közé, aztán eltávozott.” Mt 13,24-25.

==================================================================

 

Ne törjük magunkat fölöslegesen a gonosz emberekkel való harcban. Nekünk sokkal másabb a feladatunk, mint egy folyamatos küzdelem a megsemmisítésükért. Elsődleges kötelességünk, hogy mindenképpen megmaradjunk a jó cselekvésében. Ne akarjunk rosszat senkinek, de főképpen ne azoknak, akikre nincs okunk még irigykedni sem, hiszen mindaz, amit megkeresnek, az ő fáradozásuk gyümölcse és nem a miénk.

===================================================================

===================================================================

„Mert az öröm is, a gond is Istentől van.” Préd 2,25.

=====================================

Vannak, akik gondosan elrejtették ajándékaikat, bár olyanok is vagyunk, akik még mindig nem tudjuk, hogy pénztárcánkhoz mérten mivel is fogunk kedveskedni szeretteinknek. Így, vagy úgy megoldjuk ezt a kérdést. Vagy szerényen, vagy gazdagabban, de összeállítjuk ajándékaink sorát. Ma azonban egy igen fontos ajándékozóra, Istenre kell figyelnünk, hiszen egészen másabbak az ő ajándékai. Sőt, csakis abban az esetben fedezzük fel ezeket, ha komolyan ráfigyelünk, hogy miket is kapunk tőle. Persze ma sincs időnk arra – de nem is fontos -, hogy egész évben kapott, vagy kapható ajándékainkat felsoroljuk, hanem két, nagyon fontosra, az örömre és a gondra összpontosítsunk. Igen, jól hallottátok Testvéreim. Nemcsak azért, mert így gondolja a Prédikátor, hanem valóban a gond is Istentől származik, s nem akármilyen formában, hanem ajándékként.

======================================

======================================

Egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek reszt az imádkozásban. ApCsel 1,14.

 

 

=======================================================================================

 

Unitárius emberekként is meg kell barátkoznunk a régi gyakorlattal, miszerint elődeink közösen tárták Isten elé a zsoltárokat. Mi az óta megválogatjuk az alkalmakat, de kéréseinket is, s imádságainkban olyan kérésekkel állunk Isten elé, melyekről tudjuk, hogy mindenkinek örömet szereznek teljesülésük pillanatában. Fordítsunk arra is gondot, hogy időnként megemlékezzünk hibáinkról, de azokéról is, akik soha nem járnak a szeretet kötelékében. Magunkra figyeljünk, amikor megfogalmazzuk mondatainkat, s azt kérjünk számukra is, ami teljes a tiszta szív és lélek jó indulatával.

A mai bibliai vers is arra figyelmeztet bennünket, hogy hittel várhatjuk kéréseink beteljesülését, amennyiben egyetértés van benne, s ugyanakkor megtelítődünk a közösség tiszta lelkületével.

=======================================================================================

=======================================================================================

 

„/…/ egyazon szerencséje van az igaznak és gonosznak, jónak vagy tisztának és tisztátalannak /…/.” Préd 9,4.

 

 

 

======================================================

 

Lehetünk hívők, avagy hitetlenek, jók, vagy rosszak, utolérhet, vagy egyszerűen örökre elkerülhet a szerencse, vagy éppen a szerencsétlenség. Nem látjuk pontosan, hogy valaki vagyonban, vagy Istenben gazdag. Ennek eldöntésében nem elegendő az ész magyarázata. Azt viszont ki-ki, érzi magában, hogy szerencsés-e, amikor Isten útját választotta, vagy éppen szerencsétlen útra tévedt, amikor hitetlensége állt szerencséjének útjába.

======================================================================

======================================================================

„Egyszerre csak szomorkodni és gyötrődni kezdett. Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok velem.” Mt 26, 38.

==============================================================================================

 

 

Az őrálló imája mindig csendes, s maradjon az a miénk is. Ha életünk minden oldalából ránk támadnak is a veszedelmek, ha fejünk fölött átcsapnak évek, év tízedek nehéz viharai, akkor is és mindig Jézus szava legyen a bátorítás, a hit biztosítsa a kitartást. Csendesen kell fohászkodni, hogy elkerüljön a pillanatnyi veszedelem, de akár élünk, akár megkörnyékez az elmúlás könyörtelensége, egyformán Isten akaratára kell bíznunk magunkat.

 

 

 

=============================================================================================

=============================================================================================

 

 

„Mert én Isten vagyok és nem ember, szent, aki közötted vagyok.” Hózs 11, 9.

 

 

=========================================================

 

 

Meggyőződésem, hogy Isten akarja, hogy szentnek, egyedül igaz Istennek higgyük Őt. Az a tény, mikor aprólékosan meghatározza az áldozatok részleteit, vagy az istentiszteleti rendtartáshoz szükséges tisztasági feltételeket, melyek dicsőségét szolgálják, akkor azokat nem kell ránk érvényeseknek találnunk. Elsősorban nem azért, mert a mi rendtartásunk más, másodsorban pedig egy istentisztelet nem a külsőségeken áll, vagy bukik. Éppen ezért szükségesnek találom kihangsúlyozni, hogy a mi Isten szentségére vonatkozó tiszteletünk csak akkor válik érvényessé, ha bizonyságot teszünk az Isten és a felebarát iránti szeretetről és Istenbe vetett hitünkről. Ennél fontosabb megszentelési lehetőség nem adódhat egy unitárius ember számára.

„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.”

Mt 6, 11.

=========================

Életünk folyamán nagyon sokszor adódik, hogy éppen mi vagyunk asztaltársaságok házigazdái, mikor egymás örömét, szorongását és bizony hibáit is felfedjük. Itt, e helyen azonban Isten a mi házigazdánk, aki örökérvényű üzenetét tolmácsolja adományában, abban a darab kenyérben, melyet magunkhoz veszünk, s melyből kipattan minden ember számára a megfelelő üzenet: vigasz, ígéret, megbocsátás és szeretet.

Így kérjük tehát Istentől a mindennapok kenyerét, mely tulajdonképpen a szükséges táplálékot jelenti számunkra, de anyagi mivoltában is Isten adománya marad. Ez a hit magaslatán azt jelenti, hogy adományként kapunk egy szót, mely az élet kenyere (Jn 6, 32.): öröm és bánatban, jólét és szenvedésben, szegénység és gazdagságban egyaránt.

=========================

MENEKÜLÉS „ Szeretetet keres, aki elássa a vétket, aki meg fölkeveri, elveszti barátját.” Péld 17,9.

__________________

Rájöttem, tehát, hogy mekkora értéket hordoz minden ember, aki fátylat borít a múlt tévedéseire, s akár még meg is alázza magát annak érdekében, hogy igazolja rokona, embertársa, barátja iránt tanúsított szeretetét. Más szóval, minden alkalmat kihasznál, minden tudását latba veti annak érdekében, hogy szembe nézve akár hibáival is, megalázkodva is, de ne elmeneküljön a felelősség, a szeretet elől, hanem annak segítségével kiássa további értékeit.

=================== ===================

BÉKESSÉG „Meglátod majd magad: béke lesz a sátrad, hajlékodban szemed nem lát sehol hiányt.” Jób 5,24

 __________________

Mindenkinek az egyéni békéje tette lehetővé, hogy éveken át, hónapról-hónapra, ünnepről-ünnepre találkozzunk, s olyan békével, béke-szándékkal gondoljunk Unitárius Egyházunkra, testvérfelekezeteinkre, tehetős unitárius gyülekezeteinkre, ami mindig megerősített, s nem engedett a csüggedés örvényébe esnünk.

=================== ===================

FÉNY „ Jobban ragyog az életed, mint a déli nap, és a sötétség is reggelre változik.” Jób 11,17.

 __________________

Ne szomorkodjatok Testvéreim, az átmeneti sötétség miatt. Sőt, attól se féljetek, ha ismételten rátok szakad életünk legnagyobb megpróbáltatása, a bánat. Normális dolog, hogy megszomorodjon a szívünk, bánatban fuldokoljon a lelkünk, de soha ne feledjétek, hogy erő, öröm, boldogság, reménység fogytán mindig ott áll valaki mellettünk, s rajta tartja kezét a villanykapcsolón. Isten mindig éberen vigyáz ránk, s észre veszi rajtunk, hogy szomorúak vagyunk. Ahogy készek vagyunk ismét szembe nézni a Nappal, akkor felgyújtja számunkra ismételten a villanyt, még akkor is, ha rákiabálunk, hogy mi sötétségben szeretnénk maradni. Isten azért választotta külön a világosságot a sötétségtől, hogy élete legyen annak, aki a fényre kívánkozik. Azért tartja rajtunk a szemét, hogy időben meglássa a holnap reggelébe vetett reménységünket.

=================== ===================

HŰSÉG „Szeretet és hűség ne hagyjon el soha, kösd a nyakadba, és írd fel a szíved táblájára.” Péld 3,3

 __________________

Két kérésről van szó, melyek felétek hangzanak. Az egyik, hogy kössétek nyakatokba a szeretetet, és a hűséget, a második pedig, hogy írjátok fel szívetek táblájára a szeretetet és a hűséget. Nincs idő rá, hogy alaposan megmagyarázzam ennek lehetőségét, de, ha majd az ajándékbontás között eszetekbe jut a tanítás, akkor kérdezzétek meg azokat, akik szeretettel és hűséggel mellettetek állnak. Úgy lehet ezt a két tanítást teljesíteni, mint, ahogyan nyakatokba akasztotok egy nyakláncot, illetve, ahogy elkészítenek egy útjelző táblát, mely állandóan azért áll a megfelelő helyen, hogy figyelmeztesse az arra járókat.

=================== ===================

SZERÉNY „ Példabeszédre hajtom fülemet /…/” 49. Zsolt 5.

 __________________

Remélem, hogy nemcsak a példabeszédek meghallgatására, az abból történő tanulságok leszűrésére alkalmas egy-egy istentisztelet, hanem egyben lehetőségünk is nyílik arra, hogy betekintést nyerjünk az emberek szerény magatartásába.

=================== ===================

KÖTELÉK „Emberi kötelékekkel vontam őket, a szeretetnek köteleivel…” Hós 11,4

 __________________

Kötőfékkel látják el a kipányvázott lovat. Szabadságától fosztják meg a megláncolt kutyát. Kötelékekkel erősíti magát sziklához a hegymászó. Zsinórt von maga után a mélybe merülő barlang-búvár. Stb. Földi értelemben kötelékekkel szoktuk magunkhoz kapcsolni szerelmünket. Első ilyen kötelék, melyet szerelmi vallomásnak nevezünk, s amelyet megtettünk kedvesünknek titokban a mogyoró bokrok alatt. Köteléknek számít az első gyűrű, melyet felhúztunk kedvesünk ujjára. Kötelék a holtomiglan eskü, melyet Isten és gyülekezet előtt tettünk hitvesünknek.

=================== ===================

SZERENCSE „ Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni, vagy pusztulni hagyni? Azok hallgattak. Ő szívük keménységén elszomorodva haragosan végig nézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! Az kinyújtotta és meggyógyult a keze.” Mk 3, 4-5. __________________

Amennyiben gondoltunk béna testvéreinkre, akkor időszerű magunkra is gondolnunk, akik két kézzel sem tudtunk mindig megfelelően imádkozni és ölelni! Milyen sokszor tapasztaltuk életünk folyamán, hogy csak annak ajándék az egészség, aki beteg volt. Szerencsésnek is csak az mondhatja magát, aki teljesíteni tudta betegségében tett fogadalmait. Ha szólítana Jézus, ki mernél-e állni ide, a középre? Jó! Hála Istennek nem vagy béna, sem nyomorék. De a szíved sokszor fáj keserveid miatt. Nehogy azt találd mondani Testvérem, hogy nem maradtál hűséges akkor is, mikor sorozatosan csalódás volt az osztályrészed? Azt se állítsd, hogy nem szegődött hozzád soha a szerencse, amikor találkozhattál emberekkel, akik meggyógyították fájó szívedet.

 =================== ===================

ŐSZINTE „Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt rendezett fiának.” Mt 22,2.

 __________________

Lássuk meg Isten jó szándékát. Éveken át bízott abban, hogy népe számára megteremthet egy olyan országot, ahol az őszinte szeretet veszi át a vezető szerepet. Belátta, hogy kiválasztottjainak nincs szüksége erre, s ezért olyanoknak kínálja fel az öröm ünnepét, Isten országának jövőjét, akik tisztelettel elfogadják az utólagos meghívást, akik jól érzik magukat az ünnepségen.

=================== ===================

ÍGÉRET „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.” Mt 16,24.

 __________________

Számukra gyönyörűséget jelentenek a parancsolatok betartása nyomán megszületett dicséretek, s az azokból fakadó elégtétel. Éppen ezért a ma unitáriusaiként felvállaljuk Jézus feltétlen követését. Nem fogadkozunk, nem teszünk világot megrengető ígéreteket, de valljuk, hogy nem leszünk sem szülő, sem rokon, sem nemzet, sem Jézus, még kevésbé Isten tagadók. Felvállaljuk, hogy időnként megrendül hitünk vezetőinkben, egyházunkban, annak életvitelében, adott embertársainkban, de vallásunkban, Jézus tanításában még soha nem csalatkoztunk.

=================== ===================

ARCÁTLAN „ Fiam, add nekem a szívedet, útjaim leljenek tetszésre szemedben.” Péld 23,26.

__________________

Isten nem szívünket akarja, de megváltoztatni azokat az érzéseket, melyek benne vannak. Nem plasztikai műtétet akar végrehajtani arcunkon, hanem igazira változtatni azt a képet, melyet az esetleges kétszínűség rajzolhatna oda. A kőszívet akarja hússzívre kicserélni, de fájdalommentesen, hogy mi és embertársaink is boldogabbak lehessünk.

 =================== ===================

VILÁGOSSÁG „Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.” 119. Zsolt 105.

 __________________

Az igaz, hogy közülünk nagyon sokan élnek testi- és lelki sötétségben. Jól jön mindig egy kis segítség. Kérjük értük Istent, de magunkért is, hogy fogja meg kezünket és vezessen ki minket drága világosságára. Jöjjön és biztató, vigasztaló szavával gyújtsa meg szövétnekünket, hogy világítson a sötét éjszakában, s vesse rá reménysugarát fájó szívű, gondterhelt testvéreink megszomorodott útjára

=================== ===================

KÍSÉRTÉS „ Ez az az asztal, mely az Úr előtt áll.” Ez 41, 22.

 __________________

Az úrasztaláról egy darab kenyér és egy közös pohárból származó egy korty bor illet meg. Ez jelenti a közös étkezés áldását. Az ünnepi, megterített asztal pedig sokszor roskadozik az enni-innivalótól, melyek láttán kísértésbe eshetünk, s akár félholtra ehetjük, ihatjuk magunkat. =================== ===================

BESZÉD „ Gyönyörködöm a te beszédedben, mint, aki nagy nyereséget talált.” 119. Zsolt 162.

 __________________

Amennyiben a zsoltárost ismételem, akkor azt mondhatom, hogy naponta gyönyörködöm Isten beszédében. Igen, mert szava egészen más, mint általában az embereké. Nem követel, nem marasztal el, nem bánt, de főként nem szúr szavaival. Mindig kedvesen, édesanya kedvességével szól hozzánk. Ha örömünk van örömmel, ha pedig bánatunk, akkor vigasztalóan bátorít. Soha nem közelít tolakodóan hozzánk. Mindnyájunknál türelmesebb. Sokáig vár az első jelre, melyet közeledésünk szándékaként kimutatunk irányában. És úgy-e, milyen boldogok vagyunk, amikor kellemes szava megérinti szívünket. Amikor szinte átölel vigasztalásával, s úgy ringat bennünket, mintha édesanyai ölben lennénk. Mintha édesanyánk cirógató hangját hallanánk: „Drága gyermekem!”

=================== ===================

ÁLDÁS „/…/ Az Úr áldása rátok! /…/” / 129. Zsolt 8.

 __________________

Arra kérünk benneteket, hogy ne az áldásokért, hanem kötelességből és szeretetből adjátok meg a császárnak, ami a császáré, de Istennek is, ami Istené

=================== ===================

KINCS „ Néked adom a sötétségnek kincseit és a rejtekhelyek gazdagságait, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr…” / Ézs 45,3. __________________

Meg lehet-e érteni, ha valaki a csalás útján szerzett kincshez köti magát és családja életét? Képtelen vagyok elfogadni, hogy ilyen lelketlenséggel csaljanak meg segítőkész embereket. A háborúság között élő, vagyonos embert nem ítélhetem el, mert ő kincseinek él. Viszont képtelen vagyok felfogni, hogy élete legnagyobb kincsét, családját is képes feláldozni a kincsszerzés, a meggazdagodás oltárán. Ez a fajta kincsszerzési mód is egy csalás, hisz éppen sajt magát csalja meg azzal, hogy az övéinek gyűjtés szándéka mögé rejtőzik, s úgy szerez kincseket, hogy egyre kevesebb a családi öröm és boldogság, az igazi kincs.

=================== ===================

APA „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a családatyához, aki kincseiből újat és régit szed elő.” / Mt 13,52. __________________

Elmarasztalom azokat a leányokat és fiukat, akik nem képesek arra, hogy odategyék az apám elé azt, hogy édes. Legyen kivétel, ha az apa csakugyan mostoha! De még jobban elmarasztalom azokat a gyermekeket, akik édesapjuk háta mögött „nosztalgiának, lelki fröccsnek” nevezik azokat a gondolatokat, melyeket tulajdonképpen emlékek sora ölel át. Minden ember, s így minden édesapa drága kincse a múlt. Az eltelt időszakban pedig azok, akik nemcsak életet adtak nekünk, hanem gondoskodásukkal, szeretetükkel megszépítették életünket. Akár a szenvedés, vagy a sok munka – gyermekkortól kezdve -, akár az apró örömök, mind-mind hozzátartoztak azokhoz a személyekhez, akik értékessé tették az adott édesapák életét. Ezért van az, hogy régi kincseket képesek előhozni azok az édesapák, akiknek életében jelentett valamit a szülői szeretet, megbocsátás, stb.

=================== ===================

VEZETŐ „Jöjjön el a te országod.” / Mt 6,10.

 __________________

Mi hisszük, hogy Isten országa útban van. Hiszünk a jó győzelmében. Hiszünk abban, hogy szerencsés és áldott lesz a lelkiismeretes ember útja. Hiszünk abban, hogy amint megtörtént a rendszerváltás, úgy jönnie kell egy olyan világnak, melyben az egyéni érdekek mélyen visszakerülnek megérdemelt helyükre, s amikor olyan vezetők állnak közösségi életünk élére, akiknek „húszad rendűvé” válik saját előmenetelük, saját hasuk. Úgy látom, hogy őrségváltásoknak voltunk már szemtanúi. A régi „vigyázók” pihenni mennek, s helyüket olyanok veszik át, akik éberen, közösségi szellemet oltalmazva vigyáznak álmaink, életünk felett.

=================== ===================

VISELKEDÉS „ Aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, engem fogad be.” / Mt 15,8.

 __________________

Ne essék félreértés! Nem akkor birtokoljuk Jézus viselkedési módját, amennyiben befogadunk egy igen kedves arcú, ártatlan gyermeket, hanem az a cél, hogy olyanokká válva befogadjuk egymást!

=================== ===================

BECSÜLET „ Gondold meg, ment-e már valaki is tönkre ártatlanul? Becsületes embert mikor ért pusztulás?” / Jób 4,7.

 __________________

Kimondjuk-e mindannyian, hogy a becsületért, a megbecsülésért szállunk síkra? Amennyiben igen, akkor ezzel a hittel élhetünk a világ bármely sarkában, s nem marad más kötelességünk, mint folyamatosan, de szorgosan éljünk a becsület követelményei között. Vigyázzunk arra, hogy sem koholt vádak alapján, sem valós tények birtokában ne gázoljunk senki becsületébe. Hagyjuk, hogy mindenki, saját maga legyen ebben is becsületének munkálója, éppen az által, hogy megbecsüli, vagy elhanyagolja mások életét. Ne feledjük, tehát, hogy soha, senki nem ment tönkre ártatlanul, s a becsületes embert nem érheti pusztulás.

=================== ===================

BIZALOM „ Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben!” / Jn 14, 1.

 _________________

Igaziból miért is ne lehetne reménységünk egy állandóan rólunk gondoskodó Atyában? Ennek a gondoskodó szeretetnek alapja a hit és a bizalom, melynek kezdetleges, de ugyanakkor szép megnyilatkozását olvashatjuk az Ószövetségben, ahol Isten előttünk megy, velünk van és lesz, nem hagy el minket és el nem marad tőlünk, csak ne féljünk, és ne rettegjünk (5 Móz 31, 8.). A hit és bizalom, tehát kizárja a félelmet és rettegést. Ne féljünk, mert Isten velünk van (Ézs 41, 10.)./

=================== ===================

ÁLDÁS „Áldott leszesz bejöttödben és áldott leszesz kimentedben.” 5 Móz 28, 6

 =====================

Kik azok az emberek, akiken megpihen, vagy akiken megtalálható Isten áldása? Azok, akik szeretik Istent, akik bíznak benne, akik megtartják Isten parancsolatait, akiket ő igazaknak minősít, akik képesek megbocsátani embertársaiknak, akik irgalmasak embertársaikhoz, akiknek adakozó jókedvük előtérbe kerül, akik az ő dicsőségét szolgálják. Végül pedig általában minden emberen megtalálható Isten áldása, aki valamilyen munkát végez, és magán hordozza a bizakodó ember hitét.

=================== ===================

ÜNNEP „Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre?” Mt 7,3.

=====================

Lehet ilyen hangulatban ünnepelni? Ha valaki megmondja neked, hogy kilóg szemedből a gerenda, mert a másikéban te szálkát látsz, hát tudsz ilyen lelki állapottal ünnepelni? Rá tudsz összpontosítani azokra, akik életüket áldozták a jó eszméért? Elmegy a kedved mindentől. Az ünnepléstől, de az őszinte főhajtástól is, hiszen azért jársz hasonló helyekre, hogy megerősítsd megroggyant hitedet, reménységedet. Na, légy szíves, gyere velem ebben a hátra levő időben a bűn labirintusában, s meglátod, hogy felér ez a kis idő egy őszinte ünnepléssel.

 =================== ===================

ADOMÁNY „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” Mt 6, 11.

 =====================

Életünk folyamán nagyon sokszor adódik, hogy éppen mi vagyunk asztaltársaságok házigazdái, mikor egymás örömét, szorongását és bizony hibáit is felfedjük. Itt, e helyen azonban Isten a mi házigazdánk, aki örökérvényű üzenetét tolmácsolja adományában, abban a darab kenyérben, melyet magunkhoz veszünk, s melyből kipattan minden ember számára a megfelelő üzenet: vigasz, ígéret, megbocsátás és szeretet. Így kérjük tehát Istentől a mindennapok kenyerét, mely tulajdonképpen a szükséges táplálékot jelenti számunkra, de anyagi mivoltában is Isten adománya marad. Ez a hit magaslatán azt jelenti, hogy adományként kapunk egy SZÓT, mely az élet kenyere (Jn 6, 32.): öröm és bánatban, jólét és szenvedésben, szegénység és gazdagságban egyaránt.

=================== ===================

BIZTONSÁG „Kinek-kinek munkája mutatja majd meg, hogy erre az alapra aranyból, ezüstből, drágakőből, fából, szénából vagy szalmából épít-e.” 1Kor 3,12.

=====================

Lássuk be végre, hogy egy közösségben nagyobb a valószínűsége, hogy a tagok szinte könnyedén összerakják a szóban levő lelki ajándékokat, a bölcsességet, a tudást, a hitet, a gyógyítást, a csodatevést, a prófétálást, a különféle nyelveken szólást és azok értelmezését. Azt mondom, tehát, hogy közösségünk akkor bizonyul e lelki ajándékok birtokosának, amennyiben nemcsak hiszi ennek lehetőségét, hanem úgy is cselekszik. Ha észreveszi, hogy lakóháza szükséges javításokat kíván, de továbbra sem szégyell ide járni, mert ez az övé. Ehhez igenis hozzáadja életének legdrágább kincseit azért, hogy rendben tudja épületét, s rendezhesse az esetenként megingó lelki életét. Támaszává válik gyülekezetének, s a közösség így válik az ő segítőjévé a szükség idején. Nem beszélve arról, hogy micsoda biztonságot jelent e hosszú folyamatban Isten örökös jelenléte és szeretetteljes gondviselése.

=================== ===================

ÁLOM „… nap és éjszaka meg nem szűnnek.” 1 Móz 8, 22.

=====================

Világosodik. Az ég alján megjelenik a pirkadat. Új napra ébredtünk. Néhányan templomba igyekeznek, mások pedig a harangok zúgása miatt fülükre húzzák a paplant. Néhányan imádkoznak az otthon maradottakért. Hiszik, hogy amennyiben saját maguknak nem is, de szeretteiknek Isten akaratából lesz holnapja. Hiszik, hogy a holnapban lesz egészségük a kenyérkereséshez, a betegségek távoltartásához, hitük és reménységük erősödik szebb napokból álló jövendőjükben. Talán valóra válik néhány álom is!

=================== ===================

SZENVEDÉS „Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra.” Ézs 53,3-4

=====================

Megborzadok, ha arra gondolok, hogy mennyire talál a mondat, az egész történet Jézusra, aki a lehető legszerényebben viselte saját népének gyalázkodását, hazug ítéletét, majd kivégzését. Nagy baj ez nekünk, hogy így emlékezünk. Nagy gond, ha saját magunk szenvedéseiről is emlékezünk a történtek nyomán. De az lesz a legnagyobb baj, ha véglegesen elfeledkezünk Istenről, aki megsebesít, de bekötöz, aki megfenyít, de el nem pusztít. =================== ===================

VÁGY „/…/ ne legyen számkivetve előtte az eltaszított sem.” 2 Sám 14,4-19.

 =====================

Arról szólok, hogy Isten előtt kedves minden lélek, még az is, aki a legnagyobb számkivetettségben éli életét. Ez nem azt jelenti, hogy Isten mindenképpen pártfogása alá akarja venni a bűnöző gyilkosokat, hanem arra figyelmeztet a hasonló történetekkel, hogy a hidegvérrel gyilkoló embernek is van édesanyja, akinek éppen olyan keservesen fáj gyilkos gyermekének tette, mint amiképpen fáj megölt gyermekének elvesztése. Arra is figyelmeztet a történet, hogy ezekben az összefüggésekben a fájdalom kizárja a bosszú vágyát. Az egyforma fájdalomban, melyet érez az édesanya, csak az marad hátra, hogy bizakodó maradjon az egyik seb esetleges begyógyulásában. Tudja az édesanya, hogy vesztésre áll, de szeretné, ha nem kellene elveszítenie mindkettőt gyermekei közül. Így tiszta marad a vágy.

=================== ===================

KÉPMUTATÁS „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az Istené.” Mt 22,21

=====================

Adjuk meg Istennek azt, ami az Istené! Vajon van-e fontosabb követelmény – Jézus mai tanításában annál, mint megélnünk az Isten iránti őszinte tiszteletünket? Azért tartom fontosnak e kérdés feszegetését, mert Isten sokban különbözik tőlünk. Kemény a fogalmazásom, de hűen érzékelteti gondolataimat. Mi lehetünk időnként képmutatóak egymással szemben. Talán fel is figyelünk néhányan erre, mint ahogy Jézus is megtette a farizeusok tanítványaival, illetve a Heródes pártiakkal. Tőrbe is csalhatjuk egymást fondorlatos megjegyzéseinkkel. Nagy tévedésben vagyunk azonban, ha feltételezzük, hogy megtéveszthetjük Istent, mint ahogyan embertársainkat.

=================== ===================

IGAZSÁG(OSSÁG) „Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem.” Jób 29, 14.

 =====================

Képzeljetek el egy hangos kiáltást, mely kettétörik. Vagy a miatt, mert bekövetkezik a fájdalmas vég, vagy tenyerével eltorlaszolja valaki a már elindult hangot. Ilyenek a mi nyögéseink is az élet kínzása alatt, melyeket csak mi tudunk irányítani. A sok kín-kiáltás helyett válasszunk egy-egy csendes imádságot, mellyel biztosan elérjük Istent nyomorúságainkban, szenvedés teli nyögéseink csendes sóhajjá változnak át, és tehetetlenségünkben is minden régi, megélt szeretet egyetlen nagy öleléssé változik át.

=================== ===================

KIFOGÁS(TALAN) „Isten elég hatalmas ahhoz, hogy bőven megadjon nektek minden adományt, hogy mindig és minden tekintetben bőven ellátva készen legyetek minden jótettre. Az Írásban ezt olvassuk: Osztogat, adakozik a szegénynek, és jósága mindvégig megmarad.” 2 Kor 9,8-9.

================

Nagy hibát követünk el, tehát, ha e két tényezőre összpontosítunk a helyett, hogy jócselekedetekkel töltenénk meg mindennapi életünket. Ebben az esetben ugyanis mindig csak azért magyarázkodunk, hogy környezetünk, a világ tudomására hozzuk, hogy micsoda rossz világban élünk. S, ha időnként megkörnyékeznek az ünnepi érzések, akkor szép szavakat keresünk a velünk kapcsolatosan kifogásolás alá került hozzáállásunkat illetően. Ebben aztán helyet kapnak a lehető legkülönbözőbb magyarázatok. De mindannyian tudjuk, hogy semmi nem állhat jóságunk, szeretetünk elé. Amennyiben csakugyan valaki gyermekként, vagy éppen gyermekéért aggódó szülőként jó cselekedetet akar ragasztani hite mellé (2 Pt 1,5.), akkor számára nem létezik sem kilométerben, sem a technika ördöge által létrehozott akadály.

=================== ===================

MAGYARÁZAT „Ha hálaadással eszem, miért szidjon azért valaki, amiért hálát adok?” 1Kor 10,30.

=================

Istenem, mindenkor hálát fogok adni neked, ha „kenyerem kőkemény” is lesz és „tüzek égnek szívem peremén”, mert azt szeretném, hogy nyugodtan, de benned való hittel egyem a tápláló falatot és tűrjem a fájdalmakat a szidalmak miatt.

=================== ===================

MAGYARÁZAT „Aki azt állítja, hogy a világosságban van, de testvérét gyűlöli, az még most is sötétségben van.” 1 Jn 2,9.

================

Testvéreim, nem állítom, hogy könnyebbé válik életünk, ha kizáróan a szeretet jegyében cselekszünk. Egyáltalán nem ámítok senkit sem azzal, hogy könnyebben hozzájutunk álmaink megvalósulásához. Egyet azonban igenis tudok, s ennek hangsúlyt is adok, mert régóta megszületett bennem a tapasztalat, - ami legalábbis engem illet - , hogy én nagyon jól meg vagyok harag és gyűlölet nélkül is. Tapasztaltam, hogy haraggal nem örülhetek semminek és boldoggá sem válhatok. Nem történik meg otthon, a bezárt ajtó mögött, szűk családi körben, s még kevésbé, ha kiléptünk életünk színterére.

__________________ __________________

„Ti pedig az én juhaim, legelőm nyája vagytok, emberek vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az Úr Isten.” Iz 40,11

-O-O-O-O-O-O-O-O-O-O-

Tudom, nem szól semmi a munkáját hanyagul végző pásztor védelmének érdekében. Isten azonban azzal biztat mindenkit, hogy idejében adja a növekedést biztosító esőt, de ugyanakkor eltörli azokat a fölösleges járombeli keresztfákat is, melyek megalázó, erőt próbáló kiszolgáltatottságot jelentenek egy egyén, egy közösség, egy nép számára.

 =================== ===================

MAGYARÁZAT „Ha valamit megfogadtál Istennek, ne mulaszd el a teljesítését. Mert Isten nem leli kedvét a bolondokban. Amit megfogadtál, azt tartsd meg! Jobb, ha egyáltalán nem teszel fogadalmat, mint ha megfogadsz valamit, és nem tartod meg” Préd 5,3-4.

===================

Egyéni meggyőződésem, s tapasztalati tényezőkön nyugszik ez a meglátás, hogy a fogadalmak, ígéretek, esküdözések tekintetében nincs különbség férfi, nő, idős, vagy ifjú között. Nem lehet döntő egyetlen élethelyzet sem arra, hogy a fogalmak valamelyikével feloldjuk a kellemetlen állapotot. Nem lehetünk annyira megrészegültek az örömtől, vagy a boldogságtól, hogy elhamarkodottan, átgondolatlanul tegyünk ígéreteket, s főként olyanokat, melyek beváltására soha nem kerülhet sor.

=================== ===================

MAGYARÁZAT „Uram, készen vagyok, hogy /…/ halálba menjek veled.” Lk 22,33.

 ==================

Mondom mindenkinek, akiket illet, hogy én is kész vagyok halálomig követni Jézust, csak azért, hogy népemet szolgálhassam. Kérdem én: „Látjátok a töviskoszorút, amely véresre sebzi sok papnak a homlokát? Hozzájárul még ehhez, hogy a papnak jóságát legtöbbször hálátlansággal viszonozzák. - Mindazt, amit hívei vagy az egyházközség számára tesz, rosszra magyarázzák. Legnemesebb tetteinek hamis indítóokot tulajdonítanak. Legszebb tetteiben is önérdeket és önszeretetet sejtetnek. Ha minden erejét híveinek szenteli is, ha fáradhatatlanul is hirdeti az igét, ha felkeresi is a betegeket és szent életet él is, akkor is kikezdik és félremagyarázzák tetteit. Megrágalmazzák, ha egyszer is meg meri mondani az igazságot, vagy mások hibáit. Sokszor megvetés, mosoly, gúny az osztályrésze” /Bánk József: Vasárnapok – Ünnepnapok: 574. Old./

=================== ===================

MAGYARÁZAT „S ha ezer lépésre kényszerítenek, menj el kétannyira.” Mt 5, 41.

=================

Rengeteg türelmetlenségnek, engedetlenségnek vagyunk szemtanúi, s ezért mi vagyunk első sorban hivatottak arra, hogy változtassunk ezen. Ez pedig tökéletesen sikerül, ha nem csak kétezer lépésre terjedően, hanem egy életen át magunkkal hordozzuk az engedelmességet és a minden parancs felett uralkodó, embertárs iránti szeretetet.

=================== ===================

MAGYARÁZAT „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek és én megnyugosztallak titeket.” Mt 11,28.

Tudva levő dolog, hogy életünk folyamán gyakran érnek keserűségek, bántódások, néha-néha csalódások között jól esik újra gyermekként sírni, de vigasztalhat a tudat, hogy maga a Mester biztatott: Őt kell keresnünk, az ő tanítását, mely biztos utat jelent Isten megtapasztalásában, az ő elérésében.

=================== ===================

MAGYARÁZAT „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól.” Lk 12, 1. - legszebb kötelességünk, hogy Isten dolgaira figyeljünk úgy, hogy közben nem hanyagoljuk el a miénket sem - nemcsak Isten tiszteletére kell nekünk templomba járnunk, olvasnunk a Bibliát, hanem azért, hogy végre meglássuk, megtapasztaljuk a képmutatással járó felelősséget is. - Azért kell istenes életet élnünk, hogy meglássuk, kiválogassuk embertársaink közül azokat, akik tovább folytatják a farizeusok életét, akik állandóan félretesznek a későbbiek sorára abból a kovászból, melyben nincs öröme sem Istennek, sem azoknak, akik részesednek belőle. Meg kell végre tanulnunk, hogy bármilyen gonoszak is legyenek embertársaink velünk szemben, bármennyire is meghatározzák életünk folyását, esetleg sorsunkon, életünkön változtatnak végleges döntéseik során, - nekünk egy fontos kötelességünk van ezekkel szemben, magunkkal szemben, hogy Istenhez, Jézus tanításához szabjuk életvitelünket és ne azokhoz az emberekhez, akik sokszor meghatározó „figurái” társadalmi életünknek.

=================== ===================

MAGYARÁZAT „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” Péld 4,23.

Kérlek, tehát, hogy még egyszer figyeljünk saját szívünkre. Annak dobbanására. Ne az foglalkoztasson, hogy időnként kihagy a verése, s ne mondjuk, hogy ezért nem futja a másokra történő odafigyelésre. Ne mondjuk, hogy elég saját gondunk, nehézségünk, hiszen sokan vannak még közöttünk, akik számítnak segítségünkre, akik soha nem gondolkodtak el azon, hogy mi sem bírjuk erőnk felett a terheket. Ne feledjük, hogy „Nekünk, erőseknek az a kötelességünk, hogy elviseljük a gyengék gyarlóságát, és ne a magunk javát keressük. (Róm 15,1). Szolgált eddig is a szívünk, s számíthatunk arra, hogy Isten segítségével ezután is végezni fogja feladatát, csak mi szabjuk meg neki a tevékenységi területet. „Boldog az a szolga, ha ura hazatérve ilyen munkában találja! (Mt 24,46).

=================== ===================

MAGYARÁZAT „Ki ad közületek fiának követ, ha kenyeret kér?” Mt 7, 9.

Szüleink nevelésének köszönhetően, egyéni áldozatvállalásunkkal olyan gyermekek lehettünk, akik minden jó tulajdonságot nemcsak gének szerint örökölhe-tünk, hanem az élet iskolájának tanítása rendjén is „ránk ruháznak”. Boldogok lehetünk, mert szüleink halálukig nagyon szeretnek minket. Megtanítanak arra, hogy milyen kötelességeink vannak velük szemben, hogy ne csak a tiszteletnek, hanem a szeretetnek is magunkon hordozzuk ismertető jegyeit. Szülői kötelességeiket úgy teljesítették, hogy abban nem csak a féltés, ragaszkodás, gondoskodás, hanem az irántunk való türelem is nyilvánvaló volt. Szerencséseknek mondhatjuk még egyszer magunkat, mert nem csak nyelvünkben, nemzetünkben, nemcsak unitárius vallásunkban, hanem a vallások egyetemességében is gondolkodhatunk, érezhetünk és nyilatkozhatunk.

=================== ===================

MAGYARÁZAT „A hála gyümölcsét teremtem meg ajkán.” Ézs 57,19.

Nagydolgot cselekedett velünk ismét Isten. Lássuk meg, hogy a fentiek mellett megadta minden unitárius ember számára, hogy, amennyiben megszületett benne a belátás, akkor elsétáljon a templomba, legalább egyszer egy évben megnyissa száját imádságra, bizonyságot tegyen, s hallja az egész világ, hogy Isten megteremte ajkunkon a hála gyümölcsét. Legyen, hát gyógyír, vigasztalás, őszinte hálaadás az elmondott fohász.

=================== ===================

MAGYARÁZAT „Hálaadás hallatszik onnan és örömnek szava. Megsokasítom őket, és nem fogyatkoznak meg; megdicsőítem őket, és nem szégyenülnek meg.” Jer 30,19.

Hálásak vagyunk, hogy ma is megmutatta Isten irányunkban az ő megmásíthatatlan szándékát. Megmutatta, hogy soha nem fog megszégyenülni egyetlen ember sem, aki bízik benne. Hálát mondunk neki, hiszen meggyőződésünk, hogy nekünk van szükségünk erre a hálaadásra, hogy olyan biztonságunk legyen, mint Isten, akire bármikor számíthatunk, s aki miatt nem kell félrevonultan szégyenkeznünk származásunk, vallásunk, sem akarata szerinti életünk miatt.

 =================== ===================

MAGYARÁZAT „Gyönyörködöm a te beszédedben, mint, aki nagy nyereséget talált.” 119. Zsoltár 162.

Amikor pedig megadja Isten a kérve-kért szükségünket, akkor jutottunk el különös szerzeményünkhöz, mely felér a zsákmány, a nyereség örömével. Sőt, mi több, messze felülhaladja azt, mert soha, egyetlen percig sem kell rettegnünk azért, hogy a következő pillanatban bekopognak ajtónkon, s bilincsbe verve visznek el mindaddig, míg meg nem fizetünk tettünkért. Amennyiben egyszer megkaptuk Isten atyai szeretetét, azt többé so-ha, senki el nem veszi tőlünk. S ha számon kérik valaha, hogy honnan van bennünk ez a sze-retet, akkor megvan rá a válaszunk: Istentől kaptuk ráadásként, életünk mellé.

=================== ===================

MAGYARÁZAT 2008. júl. 20 „Hasonlít a mennyek országa az olyan emberhez, aki jó magot vetett földjébe. Amikor mindenki aludt, jött ellensége és konkolyt szórt a búza közé, aztán eltávozott.” Mt 13,24-25.

Ne törjük magunkat fölöslegesen a gonosz emberekkel való harcban. Nekünk sokkal másabb a feladatunk, mint egy folyamatos küzdelem a megsemmisítésükért. Elsődleges kötelességünk, hogy mindenképpen megmaradjunk a jó cselekvésében. Ne akarjunk rosszat senkinek, de főképpen ne azoknak, akikre nincs okunk még irigykedni sem, hiszen mindaz, amit megkeresnek, az ő fáradozásuk gyümölcse és nem a miénk.

=================== ===================

MAGYARÁZAT 2008. júl. 14 „Mert az öröm is, a gond is Istentől van.” Préd 2,25.

Vannak, akik gondosan elrejtették ajándékaikat, bár olyanok is vagyunk, akik még mindig nem tudjuk, hogy pénztárcánkhoz mérten mivel is fogunk kedveskedni szeretteinknek. Így, vagy úgy megoldjuk ezt a kérdést. Vagy szerényen, vagy gazdagabban, de összeállítjuk karácsonyi ajándékaink sorát. Ma azonban egy igen fontos ajándékozóra, Istenre kell figyelnünk, hiszen egészen másabbak az ő ajándékai. Sőt, csakis abban az esetben fedezzük fel ezeket, ha komolyan ráfigyelünk arra, hogy miket is kapunk tőle. Persze ma sincs időnk arra – de nem is fontos -, hogy egész évben kapott, vagy kapható ajándékainkat felsoroljuk, hanem két, nagyon fontosra, az örömre és a gondra összpontosítsunk. Igen, jól hallottátok Testvéreim. Nemcsak azért, mert így gondolja a Prédikátor, hanem valóban a gond is Istentől származik, s nem akármilyen formában, hanem ajándékként.

=================== ===================

Magyarázat 2008. július 13. „Egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek reszt az imádkozásban.” ApCsel 1,14.

Unitárius emberekként is meg kell barátkoznunk a régi gyakorlattal, miszerint elődeink közösen tárták Isten elé a zsoltárokat. Mi az óta megválogatjuk az alkalmakat, de kéréseinket is, s imádságainkban olyan kérésekkel állunk Isten elé, melyekről tudjuk, hogy mindenkinek örömet szereznek teljesülésük pillanatában. Fordítsunk arra is gondot, hogy időnként megemlékezzünk hibáinkról, de azokéról is, akik soha nem járnak a szeretet kötelékében. Magunkra figyeljünk, amikor megfogalmazzuk mondatainkat, s azt kérjünk számukra is, ami teljes a tiszta szív és lélek jó indulatával. A mai bibliai vers is arra figyelmeztet bennünket, hogy hittel várhatjuk kéréseink beteljesülését, amennyiben egyetértés van benne, s ugyanakkor megtelítődünk a közösség tiszta lelkületével.

=================== ===================

2008. július 10 „ Várom az Urat, várja az én lelkem és bízom az ő ígéretében. 130. Zsolt 5” Préd 9,4.

„Mit kell hát tennünk az elkövetkező időben? Forduljunk Istenhez teljes bizalommal. Imádkozva kérjük bűneink megbocsátását. Isten vizsgálja a szíveket: tudja, ismeri útjainkat, képességeinket. Tőlünk függ, hogy mennyire vagyunk önmagunkkal őszinték, merjük megvallani tévelygéseinket. Ha bizodalommal fordulunk Istenhez, Ő biztosan megadja a lélek gazdag áldását, a lelkiismeret nyugalmát, s ez által ránk derít egy békésebb, boldogabb jövendőt.”

=================== ===================

2008. júl. 9 „/…/ egyazon szerencséje van az igaznak és gonosznak, jónak vagy tisztának és tisztátalannak /…/.” Préd 9,4.

Lehetünk hívők, avagy hitetlenek, jók, vagy rosszak, utolér-het, vagy egyszerűen örökre elkerülhet a szerencse, vagy éppen a szerencsétlenség. Nem látjuk pontosan, hogy valaki vagyonban, vagy Istenben gazdag. Ennek eldönté-sében nem elegendő az ész magyarázata. Azt viszont ki-ki, érzi magában, hogy sze-rencsés-e, amikor Isten útját választotta, vagy éppen szerencsétlen útra tévedt, amikor hitetlensége állt szerencséjének útjába. =================== ===================

„Egyszerre csak szomorkodni és gyötrődni kezdett. Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok velem.” Mt 26, 38.

=================

Végül saját okulásunkra elmondom, hogy senki nem tudja kiszámítani, megmagyarázni távozásunk idejét, pillanatát. Nehéz rákészülni, és még nehezebb elfogadni ezt a végzetesnek tűnő változást. Szükséges megérteni, és saját magunknak megmagyarázni, hogy a lét, számunkra, e földi téren véges, s nem az a fontos, hogy mennyit, hanem, hogy miként éltük meg azt. Az őrálló imája mindig csendes, s maradjon az a miénk is. Ha életünk minden oldalából ránk támadnak is a veszedelmek, ha fejünk fölött átcsapnak évek, év tízedek nehéz viharai, akkor is és mindig Jézus szava legyen a bátorítás, a hit biztosítsa a kitartást. Csendesen kell fohászkodni, hogy elkerüljön a pillanatnyi veszedelem, de akár élünk, akár megkörnyékez az elmúlás könyörtelensége, egyformán Isten akaratára kell bíznunk magunkat.

=================== ===================

Magyarázat 2008. júl. 7 „Mert én Isten vagyok és nem ember, szent, aki közötted vagyok.” Hózs 11, 9.

Meggyőződésem, hogy Isten akarja, hogy szentnek, egyedül igaz Istennek higy-gyük Őt. Az a tény, mikor aprólékosan meghatározza az áldozatok részleteit, vagy az istentiszteleti rendtartáshoz szükséges tisztasági feltételeket, melyek dicsőségét szolgálják, akkor azokat nem kell ránk érvényeseknek talál-nunk. Elsősorban nem azért, mert a mi rendtartásunk más, másodsorban pedig egy istentisztelet nem a külsősé-geken áll, vagy bukik. Éppen ezért szükségesnek találom kihangsúlyozni, hogy a mi Isten szentségére vonatkozó tiszteletünk csak akkor válik érvényessé, ha bizonyságot teszünk az Isten és a felebarát iránti szeretetről és Isten-be vetett hitünkről. Ennél fontosabb megszentelési lehetőség nem adódhat egy unitárius ember számá-ra.

=================== ===================

Mindaz, aki kér kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtó nyílik. Mt 7,8.

 ===================

A zörgetőnek minden ajtó megnyílik. Itt hit és szeretet lakik a szívekben. Igaz, hogy itt is csak addig lehet zörgetni, míg még tart, míg el nem fogyott az élet. Még ma sem késő megpróbálni zörgetni, de holnapra már ne hagyjuk! Lehet, hogy lenne, aki megnyissa az ajtót, csak az a kérdés, hogy holnapig nem fogy-e el az erőnk. Hívjon hát szívünk! A megnyílt ajtókon belül megértő szíveket kereshetünk, s ha majd a szoba csendjében párnára hajtjuk fejünket, megelégedett szívvel elmondhatjuk imádságunkat: „Istenem, tudtam, hogy zörgethetek, egy kicsit mégis kételkedtem, hogy meg is nyílik az ajtó -, s milyen jó, hogy reméltem: szívem megértő, szerető emberekre talál”.

FÉNY „ Jobban ragyog az életed, mint a déli nap, és a sötétség is reggelre változik.” Jób 11,17.

 __________________

Ne szomorkodjatok Testvéreim, az átmeneti sötétség miatt. Sőt, attól se féljetek, ha ismételten rátok szakad életünk legnagyobb megpróbáltatása, a bánat. Normális dolog, hogy megszomorodjon a szívünk, bánatban fuldokoljon a lelkünk, de soha ne feledjétek, hogy erő, öröm, boldogság, reménység fogytán mindig ott áll valaki mellettünk, s rajta tartja kezét a villanykapcsolón. Isten mindig éberen vigyáz ránk, s észre veszi rajtunk, hogy szomorúak vagyunk. Ahogy készek vagyunk ismét szembe nézni a Nappal, akkor felgyújtja számunkra ismételten a villanyt, még akkor is, ha rákiabálunk, hogy mi sötétségben szeretnénk maradni. Isten azért választotta külön a világosságot a sötétségtől, hogy élete legyen annak, aki a fényre kívánkozik. Azért tartja rajtunk a szemét, hogy időben meglássa a holnap reggelébe vetett reménységünket.

=================== ===================

HŰSÉG „Szeretet és hűség ne hagyjon el soha, kösd a nyakadba, és írd fel a szíved táblájára.” Péld 3,3

 __________________

Két kérésről van szó, melyek felétek hangzanak. Az egyik, hogy kössétek nyakatokba a szeretetet, és a hűséget, a második pedig, hogy írjátok fel szívetek táblájára a szeretetet és a hűséget. Nincs idő rá, hogy alaposan megmagyarázzam ennek lehetőségét, de, ha majd az ajándékbontás között eszetekbe jut a tanítás, akkor kérdezzétek meg azokat, akik szeretettel és hűséggel mellettetek állnak. Úgy lehet ezt a két tanítást teljesíteni, mint, ahogyan nyakatokba akasztotok egy nyakláncot, illetve, ahogy elkészítenek egy útjelző táblát, mely állandóan azért áll a megfelelő helyen, hogy figyelmeztesse az arra járókat.

=================== ===================

SZERÉNY „ Példabeszédre hajtom fülemet /…/” 49. Zsolt 5.

 __________________

Remélem, hogy nemcsak a példabeszédek meghallgatására, az abból történő tanulságok leszűrésére alkalmas egy-egy istentisztelet, hanem egyben lehetőségünk is nyílik arra, hogy betekintést nyerjünk az emberek szerény magatartásába.

=================== ===================

KÖTELÉK „Emberi kötelékekkel vontam őket, a szeretetnek köteleivel…” Hós 11,4

 __________________

Kötőfékkel látják el a kipányvázott lovat. Szabadságától fosztják meg a megláncolt kutyát. Kötelékekkel erősíti magát sziklához a hegymászó. Zsinórt von maga után a mélybe merülő barlang-búvár. Stb. Földi értelemben kötelékekkel szoktuk magunkhoz kapcsolni szerelmünket. Első ilyen kötelék, melyet szerelmi vallomásnak nevezünk, s amelyet megtettünk kedvesünknek titokban a mogyoró bokrok alatt. Köteléknek számít az első gyűrű, melyet felhúztunk kedvesünk ujjára. Kötelék a holtomiglan eskü, melyet Isten és gyülekezet előtt tettünk hitvesünknek.

=================== ===================

SZERENCSE „ Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni, vagy pusztulni hagyni? Azok hallgattak. Ő szívük keménységén elszomorodva haragosan végig nézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! Az kinyújtotta és meggyógyult a keze.” Mk 3, 4-5. __________________

Amennyiben gondoltunk béna testvéreinkre, akkor időszerű magunkra is gondolnunk, akik két kézzel sem tudtunk mindig megfelelően imádkozni és ölelni! Milyen sokszor tapasztaltuk életünk folyamán, hogy csak annak ajándék az egészség, aki beteg volt. Szerencsésnek is csak az mondhatja magát, aki teljesíteni tudta betegségében tett fogadalmait. Ha szólítana Jézus, ki mernél-e állni ide, a középre? Jó! Hála Istennek nem vagy béna, sem nyomorék. De a szíved sokszor fáj keserveid miatt. Nehogy azt találd mondani Testvérem, hogy nem maradtál hűséges akkor is, mikor sorozatosan csalódás volt az osztályrészed? Azt se állítsd, hogy nem szegődött hozzád soha a szerencse, amikor találkozhattál emberekkel, akik meggyógyították fájó szívedet.

 =================== ===================

ŐSZINTE „Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt rendezett fiának.” Mt 22,2.

 __________________

Lássuk meg Isten jó szándékát. Éveken át bízott abban, hogy népe számára megteremthet egy olyan országot, ahol az őszinte szeretet veszi át a vezető szerepet. Belátta, hogy kiválasztottjainak nincs szüksége erre, s ezért olyanoknak kínálja fel az öröm ünnepét, Isten országának jövőjét, akik tisztelettel elfogadják az utólagos meghívást, akik jól érzik magukat az ünnepségen.

=================== ===================

ÍGÉRET „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.” Mt 16,24.

 __________________

Számukra gyönyörűséget jelentenek a parancsolatok betartása nyomán megszületett dicséretek, s az azokból fakadó elégtétel. Éppen ezért a ma unitáriusaiként felvállaljuk Jézus feltétlen követését. Nem fogadkozunk, nem teszünk világot megrengető ígéreteket, de valljuk, hogy nem leszünk sem szülő, sem rokon, sem nemzet, sem Jézus, még kevésbé Isten tagadók. Felvállaljuk, hogy időnként megrendül hitünk vezetőinkben, egyházunkban, annak életvitelében, adott embertársainkban, de vallásunkban, Jézus tanításában még soha nem csalatkoztunk.

=================== ===================

ARCÁTLAN „ Fiam, add nekem a szívedet, útjaim leljenek tetszésre szemedben.” Péld 23,26.

 __________________

Isten nem szívünket akarja, de megváltoztatni azokat az érzéseket, melyek benne vannak. Nem plasztikai műtétet akar végrehajtani arcunkon, hanem igazira változtatni azt a képet, melyet az esetleges kétszínűség rajzolhatna oda. A kőszívet akarja hússzívre kicserélni, de fájdalommentesen, hogy mi és embertársaink is boldogabbak lehessünk.

 =================== ===================

VILÁGOSSÁG „Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.” 119. Zsolt 105.

 __________________

Az igaz, hogy közülünk nagyon sokan élnek testi- és lelki sötétségben. Jól jön mindig egy kis segítség. Kérjük értük Istent, de magunkért is, hogy fogja meg kezünket és vezessen ki minket drága világosságára. Jöjjön és biztató, vigasztaló szavával gyújtsa meg szövétnekünket, hogy világítson a sötét éjszakában, s vesse rá reménysugarát fájó szívű, gondterhelt testvéreink megszomorodott útjára

=================== ===================

KÍSÉRTÉS „ Ez az az asztal, mely az Úr előtt áll.” Ez 41, 22.

 __________________

Az úrasztaláról egy darab kenyér és egy közös pohárból származó egy korty bor illet meg. Ez jelenti a közös étkezés áldását. Az ünnepi, megterített asztal pedig sokszor roskadozik az enni-innivalótól, melyek láttán kísértésbe eshetünk, s akár félholtra ehetjük, ihatjuk magunkat. =================== ===================

BESZÉD „ Gyönyörködöm a te beszédedben, mint, aki nagy nyereséget talált.” 119. Zsolt 162.

 __________________

Amennyiben a zsoltárost ismételem, akkor azt mondhatom, hogy naponta gyönyörködöm Isten beszédében. Igen, mert szava egészen más, mint általában az embereké. Nem követel, nem marasztal el, nem bánt, de főként nem szúr szavaival. Mindig kedvesen, édesanya kedvességével szól hozzánk. Ha örömünk van örömmel, ha pedig bánatunk, akkor vigasztalóan bátorít. Soha nem közelít tolakodóan hozzánk. Mindnyájunknál türelmesebb. Sokáig vár az első jelre, melyet közeledésünk szándékaként kimutatunk irányában. És úgy-e, milyen boldogok vagyunk, amikor kellemes szava megérinti szívünket. Amikor szinte átölel vigasztalásával, s úgy ringat bennünket, mintha édesanyai ölben lennénk. Mintha édesanyánk cirógató hangját hallanánk: „Drága gyermekem!”

=================== ===================

ÁLDÁS „/…/ Az Úr áldása rátok! /…/” / 129. Zsolt 8.

 __________________

Arra kérünk benneteket, hogy ne az áldásokért, hanem kötelességből és szeretetből adjátok meg a császárnak, ami a császáré, de Istennek is, ami Istené

=================== ===================

KINCS „ Néked adom a sötétségnek kincseit és a rejtekhelyek gazdagságait, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr…” / Ézs 45,3. __________________

Meg lehet-e érteni, ha valaki a csalás útján szerzett kincshez köti magát és családja életét? Képtelen vagyok elfogadni, hogy ilyen lelketlenséggel csaljanak meg segítőkész embereket. A háborúság között élő, vagyonos embert nem ítélhetem el, mert ő kincseinek él. Viszont képtelen vagyok felfogni, hogy élete legnagyobb kincsét, családját is képes feláldozni a kincsszerzés, a meggazdagodás oltárán. Ez a fajta kincsszerzési mód is egy csalás, hisz éppen sajt magát csalja meg azzal, hogy az övéinek gyűjtés szándéka mögé rejtőzik, s úgy szerez kincseket, hogy egyre kevesebb a családi öröm és boldogság, az igazi kincs.

=================== ===================

APA „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a családatyához, aki kincseiből újat és régit szed elő.” / Mt 13,52. __________________

Elmarasztalom azokat a leányokat és fiukat, akik nem képesek arra, hogy odategyék az apám elé azt, hogy édes. Legyen kivétel, ha az apa csakugyan mostoha! De még jobban elmarasztalom azokat a gyermekeket, akik édesapjuk háta mögött „nosztalgiának, lelki fröccsnek” nevezik azokat a gondolatokat, melyeket tulajdonképpen emlékek sora ölel át. Minden ember, s így minden édesapa drága kincse a múlt. Az eltelt időszakban pedig azok, akik nemcsak életet adtak nekünk, hanem gondoskodásukkal, szeretetükkel megszépítették életünket. Akár a szenvedés, vagy a sok munka – gyermekkortól kezdve -, akár az apró örömök, mind-mind hozzátartoztak azokhoz a személyekhez, akik értékessé tették az adott édesapák életét. Ezért van az, hogy régi kincseket képesek előhozni azok az édesapák, akiknek életében jelentett valamit a szülői szeretet, megbocsátás, stb.

=================== ===================

VEZETŐ „Jöjjön el a te országod.” / Mt 6,10.

__________________

Mi hisszük, hogy Isten országa útban van. Hiszünk a jó győzelmében. Hiszünk abban, hogy szerencsés és áldott lesz a lelkiismeretes ember útja. Hiszünk abban, hogy amint megtörtént a rendszerváltás, úgy jönnie kell egy olyan világnak, melyben az egyéni érdekek mélyen visszakerülnek megérdemelt helyükre, s amikor olyan vezetők állnak közösségi életünk élére, akiknek „húszad rendűvé” válik saját előmenetelük, saját hasuk. Úgy látom, hogy őrségváltásoknak voltunk már szemtanúi. A régi „vigyázók” pihenni mennek, s helyüket olyanok veszik át, akik éberen, közösségi szellemet oltalmazva vigyáznak álmaink, életünk felett.

=================== ===================

VISELKEDÉS „ Aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, engem fogad be.” / Mt 15,8.

 __________________

Ne essék félreértés! Nem akkor birtokoljuk Jézus viselkedési módját, amennyiben befogadunk egy igen kedves arcú, ártatlan gyermeket, hanem az a cél, hogy olyanokká válva befogadjuk egymást!

=================== ===================

BECSÜLET „ Gondold meg, ment-e már valaki is tönkre ártatlanul? Becsületes embert mikor ért pusztulás?” / Jób 4,7.

 __________________

Kimondjuk-e mindannyian, hogy a becsületért, a megbecsülésért szállunk síkra? Amennyiben igen, akkor ezzel a hittel élhetünk a világ bármely sarkában, s nem marad más kötelességünk, mint folyamatosan, de szorgosan éljünk a becsület követelményei között. Vigyázzunk arra, hogy sem koholt vádak alapján, sem valós tények birtokában ne gázoljunk senki becsületébe. Hagyjuk, hogy mindenki, saját maga legyen ebben is becsületének munkálója, éppen az által, hogy megbecsüli, vagy elhanyagolja mások életét. Ne feledjük, tehát, hogy soha, senki nem ment tönkre ártatlanul, s a becsületes embert nem érheti pusztulás.

=================== ===================

BIZALOM „ Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben!” / Jn 14, 1.

 _________________

Igaziból miért is ne lehetne reménységünk egy állandóan rólunk gondoskodó Atyában? Ennek a gondoskodó szeretetnek alapja a hit és a bizalom, melynek kezdetleges, de ugyanakkor szép megnyilatkozását olvashatjuk az Ószövetségben, ahol Isten előttünk megy, velünk van és lesz, nem hagy el minket és el nem marad tőlünk, csak ne féljünk, és ne rettegjünk (5 Móz 31, 8.). A hit és bizalom, tehát kizárja a félelmet és rettegést. Ne féljünk, mert Isten velünk van (Ézs 41, 10.)./

=================== ===================

ÁLDÁS „Áldott leszesz bejöttödben és áldott leszesz kimentedben.” 5 Móz 28, 6

 =====================

Kik azok az emberek, akiken megpihen, vagy akiken megtalálható Isten áldása? Azok, akik szeretik Istent, akik bíznak benne, akik megtartják Isten parancsolatait, akiket ő igazaknak minősít, akik képesek megbocsátani embertársaiknak, akik irgalmasak embertársaikhoz, akiknek adakozó jókedvük előtérbe kerül, akik az ő dicsőségét szolgálják. Végül pedig általában minden emberen megtalálható Isten áldása, aki valamilyen munkát végez, és magán hordozza a bizakodó ember hitét.

=================== ===================

ÜNNEP „Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre?” Mt 7,3.

=====================

Lehet ilyen hangulatban ünnepelni? Ha valaki megmondja neked, hogy kilóg szemedből a gerenda, mert a másikéban te szálkát látsz, hát tudsz ilyen lelki állapottal ünnepelni? Rá tudsz összpontosítani azokra, akik életüket áldozták a jó eszméért? Elmegy a kedved mindentől. Az ünnepléstől, de az őszinte főhajtástól is, hiszen azért jársz hasonló helyekre, hogy megerősítsd megroggyant hitedet, reménységedet. Na, légy szíves, gyere velem ebben a hátra levő időben a bűn labirintusában, s meglátod, hogy felér ez a kis idő egy őszinte ünnepléssel.

 =================== ===================

ADOMÁNY „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” Mt 6, 11.

 =====================

Életünk folyamán nagyon sokszor adódik, hogy éppen mi vagyunk asztaltársaságok házigazdái, mikor egymás örömét, szorongását és bizony hibáit is felfedjük. Itt, e helyen azonban Isten a mi házigazdánk, aki örökérvényű üzenetét tolmácsolja adományában, abban a darab kenyérben, melyet magunkhoz veszünk, s melyből kipattan minden ember számára a megfelelő üzenet: vigasz, ígéret, megbocsátás és szeretet. Így kérjük tehát Istentől a mindennapok kenyerét, mely tulajdonképpen a szükséges táplálékot jelenti számunkra, de anyagi mivoltában is Isten adománya marad. Ez a hit magaslatán azt jelenti, hogy adományként kapunk egy SZÓT, mely az élet kenyere (Jn 6, 32.): öröm és bánatban, jólét és szenvedésben, szegénység és gazdagságban egyaránt.

=================== ===================

BIZTONSÁG „Kinek-kinek munkája mutatja majd meg, hogy erre az alapra aranyból, ezüstből, drágakőből, fából, szénából vagy szalmából épít-e.” 1Kor 3,12.

=====================

Lássuk be végre, hogy egy közösségben nagyobb a valószínűsége, hogy a tagok szinte könnyedén összerakják a szóban levő lelki ajándékokat, a bölcsességet, a tudást, a hitet, a gyógyítást, a csodatevést, a prófétálást, a különféle nyelveken szólást és azok értelmezését. Azt mondom, tehát, hogy közösségünk akkor bizonyul e lelki ajándékok birtokosának, amennyiben nemcsak hiszi ennek lehetőségét, hanem úgy is cselekszik. Ha észreveszi, hogy lakóháza szükséges javításokat kíván, de továbbra sem szégyell ide járni, mert ez az övé. Ehhez igenis hozzáadja életének legdrágább kincseit azért, hogy rendben tudja épületét, s rendezhesse az esetenként megingó lelki életét. Támaszává válik gyülekezetének, s a közösség így válik az ő segítőjévé a szükség idején. Nem beszélve arról, hogy micsoda biztonságot jelent e hosszú folyamatban Isten örökös jelenléte és szeretetteljes gondviselése.

=================== ===================

ÁLOM „… nap és éjszaka meg nem szűnnek.” 1 Móz 8, 22.

=====================

Világosodik. Az ég alján megjelenik a pirkadat. Új napra ébredtünk. Néhányan templomba igyekeznek, mások pedig a harangok zúgása miatt fülükre húzzák a paplant. Néhányan imádkoznak az otthon maradottakért. Hiszik, hogy amennyiben saját maguknak nem is, de szeretteiknek Isten akaratából lesz holnapja. Hiszik, hogy a holnapban lesz egészségük a kenyérkereséshez, a betegségek távoltartásához, hitük és reménységük erősödik szebb napokból álló jövendőjükben. Talán valóra válik néhány álom is!

=================== ===================

SZENVEDÉS „Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra.” Ézs 53,3-4

=====================

Megborzadok, ha arra gondolok, hogy mennyire talál a mondat, az egész történet Jézusra, aki a lehető legszerényebben viselte saját népének gyalázkodását, hazug ítéletét, majd kivégzését. Nagy baj ez nekünk, hogy így emlékezünk. Nagy gond, ha saját magunk szenvedéseiről is emlékezünk a történtek nyomán. De az lesz a legnagyobb baj, ha véglegesen elfeledkezünk Istenről, aki megsebesít, de bekötöz, aki megfenyít, de el nem pusztít. =================== ===================

VÁGY „/…/ ne legyen számkivetve előtte az eltaszított sem.” 2 Sám 14,4-19.

 =====================

Arról szólok, hogy Isten előtt kedves minden lélek, még az is, aki a legnagyobb számkivetettségben éli életét. Ez nem azt jelenti, hogy Isten mindenképpen pártfogása alá akarja venni a bűnöző gyilkosokat, hanem arra figyelmeztet a hasonló történetekkel, hogy a hidegvérrel gyilkoló embernek is van édesanyja, akinek éppen olyan keservesen fáj gyilkos gyermekének tette, mint amiképpen fáj megölt gyermekének elvesztése. Arra is figyelmeztet a történet, hogy ezekben az összefüggésekben a fájdalom kizárja a bosszú vágyát. Az egyforma fájdalomban, melyet érez az édesanya, csak az marad hátra, hogy bizakodó maradjon az egyik seb esetleges begyógyulásában. Tudja az édesanya, hogy vesztésre áll, de szeretné, ha nem kellene elveszítenie mindkettőt gyermekei közül. Így tiszta marad a vágy.

=================== ===================

KÉPMUTATÁS „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az Istené.” Mt 22,21

=====================

Adjuk meg Istennek azt, ami az Istené! Vajon van-e fontosabb követelmény – Jézus mai tanításában annál, mint megélnünk az Isten iránti őszinte tiszteletünket? Azért tartom fontosnak e kérdés feszegetését, mert Isten sokban különbözik tőlünk. Kemény a fogalmazásom, de hűen érzékelteti gondolataimat. Mi lehetünk időnként képmutatóak egymással szemben. Talán fel is figyelünk néhányan erre, mint ahogy Jézus is megtette a farizeusok tanítványaival, illetve a Heródes pártiakkal. Tőrbe is csalhatjuk egymást fondorlatos megjegyzéseinkkel. Nagy tévedésben vagyunk azonban, ha feltételezzük, hogy megtéveszthetjük Istent, mint ahogyan embertársainkat.

=================== ===================

IGAZSÁG(OSSÁG) „Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem.” Jób 29, 14.

=====================

Képzeljetek el egy hangos kiáltást, mely kettétörik. Vagy a miatt, mert bekövetkezik a fájdalmas vég, vagy tenyerével eltorlaszolja valaki a már elindult hangot. Ilyenek a mi nyögéseink is az élet kínzása alatt, melyeket csak mi tudunk irányítani. A sok kín-kiáltás helyett válasszunk egy-egy csendes imádságot, mellyel biztosan elérjük Istent nyomorúságainkban, szenvedés teli nyögéseink csendes sóhajjá változnak át, és tehetetlenségünkben is minden régi, megélt szeretet egyetlen nagy öleléssé változik át.

=================== ===================

KIFOGÁS(TALAN) „Isten elég hatalmas ahhoz, hogy bőven megadjon nektek minden adományt, hogy mindig és minden tekintetben bőven ellátva készen legyetek minden jótettre. Az Írásban ezt olvassuk: Osztogat, adakozik a szegénynek, és jósága mindvégig megmarad.” 2 Kor 9,8-9.

================

Nagy hibát követünk el, tehát, ha e két tényezőre összpontosítunk a helyett, hogy jócselekedetekkel töltenénk meg mindennapi életünket. Ebben az esetben ugyanis mindig csak azért magyarázkodunk, hogy környezetünk, a világ tudomására hozzuk, hogy micsoda rossz világban élünk. S, ha időnként megkörnyékeznek az ünnepi érzések, akkor szép szavakat keresünk a velünk kapcsolatosan kifogásolás alá került hozzáállásunkat illetően. Ebben aztán helyet kapnak a lehető legkülönbözőbb magyarázatok. De mindannyian tudjuk, hogy semmi nem állhat jóságunk, szeretetünk elé. Amennyiben csakugyan valaki gyermekként, vagy éppen gyermekéért aggódó szülőként jó cselekedetet akar ragasztani hite mellé (2 Pt 1,5.), akkor számára nem létezik sem kilométerben, sem a technika ördöge által létrehozott akadály.

=================== ===================

MAGYARÁZAT „Ha hálaadással eszem, miért szidjon azért valaki, amiért hálát adok?” 1Kor 10,30.

=================

Istenem, mindenkor hálát fogok adni neked, ha „kenyerem kőkemény” is lesz és „tüzek égnek szívem peremén”, mert azt szeretném, hogy nyugodtan, de benned való hittel egyem a tápláló falatot és tűrjem a fájdalmakat a szidalmak miatt.

=================== ===================

MAGYARÁZAT „Aki azt állítja, hogy a világosságban van, de testvérét gyűlöli, az még most is sötétségben van.” 1 Jn 2,9.

================

Testvéreim, nem állítom, hogy könnyebbé válik életünk, ha kizáróan a szeretet jegyében cselekszünk. Egyáltalán nem ámítok senkit sem azzal, hogy könnyebben hozzájutunk álmaink megvalósulásához. Egyet azonban igenis tudok, s ennek hangsúlyt is adok, mert régóta megszületett bennem a tapasztalat, - ami legalábbis engem illet - , hogy én nagyon jól meg vagyok harag és gyűlölet nélkül is. Tapasztaltam, hogy haraggal nem örülhetek semminek és boldoggá sem válhatok. Nem történik meg otthon, a bezárt ajtó mögött, szűk családi körben, s még kevésbé, ha kiléptünk életünk színterére.

__________________ __________________

„Ti pedig az én juhaim, legelőm nyája vagytok, emberek vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az Úr Isten.” Iz 40,11

-O-O-O-O-O-O-O-O-O-O-

Tudom, nem szól semmi a munkáját hanyagul végző pásztor védelmének érdekében. Isten azonban azzal biztat mindenkit, hogy idejében adja a növekedést biztosító esőt, de ugyanakkor eltörli azokat a fölösleges járombeli keresztfákat is, melyek megalázó, erőt próbáló kiszolgáltatottságot jelentenek egy egyén, egy közösség, egy nép számára.

 =================== ===================

MAGYARÁZAT „Ha valamit megfogadtál Istennek, ne mulaszd el a teljesítését. Mert Isten nem leli kedvét a bolondokban. Amit megfogadtál, azt tartsd meg! Jobb, ha egyáltalán nem teszel fogadalmat, mint ha megfogadsz valamit, és nem tartod meg” Préd 5,3-4.

 ===================

Egyéni meggyőződésem, s tapasztalati tényezőkön nyugszik ez a meglátás, hogy a fogadalmak, ígéretek, esküdözések tekintetében nincs különbség férfi, nő, idős, vagy ifjú között. Nem lehet döntő egyetlen élethelyzet sem arra, hogy a fogalmak valamelyikével feloldjuk a kellemetlen állapotot. Nem lehetünk annyira megrészegültek az örömtől, vagy a boldogságtól, hogy elhamarkodottan, átgondolatlanul tegyünk ígéreteket, s főként olyanokat, melyek beváltására soha nem kerülhet sor.

=================== ===================

MAGYARÁZAT „Uram, készen vagyok, hogy /…/ halálba menjek veled.” Lk 22,33.

==================

Mondom mindenkinek, akiket illet, hogy én is kész vagyok halálomig követni Jézust, csak azért, hogy népemet szolgálhassam. Kérdem én: „Látjátok a töviskoszorút, amely véresre sebzi sok papnak a homlokát? Hozzájárul még ehhez, hogy a papnak jóságát legtöbbször hálátlansággal viszonozzák. - Mindazt, amit hívei vagy az egyházközség számára tesz, rosszra magyarázzák. Legnemesebb tetteinek hamis indítóokot tulajdonítanak. Legszebb tetteiben is önérdeket és önszeretetet sejtetnek. Ha minden erejét híveinek szenteli is, ha fáradhatatlanul is hirdeti az igét, ha felkeresi is a betegeket és szent életet él is, akkor is kikezdik és félremagyarázzák tetteit. Megrágalmazzák, ha egyszer is meg meri mondani az igazságot, vagy mások hibáit. Sokszor megvetés, mosoly, gúny az osztályrésze” /Bánk József: Vasárnapok – Ünnepnapok: 574. Old./

=================== ===================

MAGYARÁZAT „S ha ezer lépésre kényszerítenek, menj el kétannyira.” Mt 5, 41.

 =================

Rengeteg türelmetlenségnek, engedetlenségnek vagyunk szemtanúi, s ezért mi vagyunk első sorban hivatottak arra, hogy változtassunk ezen. Ez pedig tökéletesen sikerül, ha nem csak kétezer lépésre terjedően, hanem egy életen át magunkkal hordozzuk az engedelmességet és a minden parancs felett uralkodó, embertárs iránti szeretetet.

=================== ===================

MAGYARÁZAT „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek és én megnyugosztallak titeket.” Mt 11,28.

Tudva levő dolog, hogy életünk folyamán gyakran érnek keserűségek, bántódások, néha-néha csalódások között jól esik újra gyermekként sírni, de vigasztalhat a tudat, hogy maga a Mester biztatott: Őt kell keresnünk, az ő tanítását, mely biztos utat jelent Isten megtapasztalásában, az ő elérésében.

=================== ===================

MAGYARÁZAT „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól.” Lk 12, 1. - legszebb kötelességünk, hogy Isten dolgaira figyeljünk úgy, hogy közben nem hanyagoljuk el a miénket sem - nemcsak Isten tiszteletére kell nekünk templomba járnunk, olvasnunk a Bibliát, hanem azért, hogy végre meglássuk, megtapasztaljuk a képmutatással járó felelősséget is. - Azért kell istenes életet élnünk, hogy meglássuk, kiválogassuk embertársaink közül azokat, akik tovább folytatják a farizeusok életét, akik állandóan félretesznek a későbbiek sorára abból a kovászból, melyben nincs öröme sem Istennek, sem azoknak, akik részesednek belőle. Meg kell végre tanulnunk, hogy bármilyen gonoszak is legyenek embertársaink velünk szemben, bármennyire is meghatározzák életünk folyását, esetleg sorsunkon, életünkön változtatnak végleges döntéseik során, - nekünk egy fontos kötelességünk van ezekkel szemben, magunkkal szemben, hogy Istenhez, Jézus tanításához szabjuk életvitelünket és ne azokhoz az emberekhez, akik sokszor meghatározó „figurái” társadalmi életünknek.

=================== ===================

MAGYARÁZAT „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” Péld 4,23.

Kérlek, tehát, hogy még egyszer figyeljünk saját szívünkre. Annak dobbanására. Ne az foglalkoztasson, hogy időnként kihagy a verése, s ne mondjuk, hogy ezért nem futja a másokra történő odafigyelésre. Ne mondjuk, hogy elég saját gondunk, nehézségünk, hiszen sokan vannak még közöttünk, akik számítnak segítségünkre, akik soha nem gondolkodtak el azon, hogy mi sem bírjuk erőnk felett a terheket. Ne feledjük, hogy „Nekünk, erőseknek az a kötelességünk, hogy elviseljük a gyengék gyarlóságát, és ne a magunk javát keressük. (Róm 15,1). Szolgált eddig is a szívünk, s számíthatunk arra, hogy Isten segítségével ezután is végezni fogja feladatát, csak mi szabjuk meg neki a tevékenységi területet. „Boldog az a szolga, ha ura hazatérve ilyen munkában találja! (Mt 24,46).

=================== ===================

MAGYARÁZAT „Ki ad közületek fiának követ, ha kenyeret kér?” Mt 7, 9.

Szüleink nevelésének köszönhetően, egyéni áldozatvállalásunkkal olyan gyermekek lehettünk, akik minden jó tulajdonságot nemcsak gének szerint örökölhe-tünk, hanem az élet iskolájának tanítása rendjén is „ránk ruháznak”. Boldogok lehetünk, mert szüleink halálukig nagyon szeretnek minket. Megtanítanak arra, hogy milyen kötelességeink vannak velük szemben, hogy ne csak a tiszteletnek, hanem a szeretetnek is magunkon hordozzuk ismertető jegyeit. Szülői kötelességeiket úgy teljesítették, hogy abban nem csak a féltés, ragaszkodás, gondoskodás, hanem az irántunk való türelem is nyilvánvaló volt. Szerencséseknek mondhatjuk még egyszer magunkat, mert nem csak nyelvünkben, nemzetünkben, nemcsak unitárius vallásunkban, hanem a vallások egyetemességében is gondolkodhatunk, érezhetünk és nyilatkozhatunk.

 =================== ===================

MAGYARÁZAT „A hála gyümölcsét teremtem meg ajkán.” Ézs 57,19.

Nagydolgot cselekedett velünk ismét Isten. Lássuk meg, hogy a fentiek mellett megadta minden unitárius ember számára, hogy, amennyiben megszületett benne a belátás, akkor elsétáljon a templomba, legalább egyszer egy évben megnyissa száját imádságra, bizonyságot tegyen, s hallja az egész világ, hogy Isten megteremte ajkunkon a hála gyümölcsét. Legyen, hát gyógyír, vigasztalás, őszinte hálaadás az elmondott fohász.

=================== ===================

MAGYARÁZAT „Hálaadás hallatszik onnan és örömnek szava. Megsokasítom őket, és nem fogyatkoznak meg; megdicsőítem őket, és nem szégyenülnek meg.” Jer 30,19.

Hálásak vagyunk, hogy ma is megmutatta Isten irányunkban az ő megmásíthatatlan szándékát. Megmutatta, hogy soha nem fog megszégyenülni egyetlen ember sem, aki bízik benne. Hálát mondunk neki, hiszen meggyőződésünk, hogy nekünk van szükségünk erre a hálaadásra, hogy olyan biztonságunk legyen, mint Isten, akire bármikor számíthatunk, s aki miatt nem kell félrevonultan szégyenkeznünk származásunk, vallásunk, sem akarata szerinti életünk miatt.

 =================== ===================

MAGYARÁZAT „Gyönyörködöm a te beszédedben, mint, aki nagy nyereséget talált.” 119. Zsoltár 162.

Amikor pedig megadja Isten a kérve-kért szükségünket, akkor jutottunk el különös szerzeményünkhöz, mely felér a zsákmány, a nyereség örömével. Sőt, mi több, messze felülhaladja azt, mert soha, egyetlen percig sem kell rettegnünk azért, hogy a következő pillanatban bekopognak ajtónkon, s bilincsbe verve visznek el mindaddig, míg meg nem fizetünk tettünkért. Amennyiben egyszer megkaptuk Isten atyai szeretetét, azt többé so-ha, senki el nem veszi tőlünk. S ha számon kérik valaha, hogy honnan van bennünk ez a sze-retet, akkor megvan rá a válaszunk: Istentől kaptuk ráadásként, életünk mellé.

 =================== ===================

MAGYARÁZAT 2008. júl. 20 „Hasonlít a mennyek országa az olyan emberhez, aki jó magot vetett földjébe. Amikor mindenki aludt, jött ellensége és konkolyt szórt a búza közé, aztán eltávozott.” Mt 13,24-25.

Ne törjük magunkat fölöslegesen a gonosz emberekkel való harcban. Nekünk sokkal másabb a feladatunk, mint egy folyamatos küzdelem a megsemmisítésükért. Elsődleges kötelességünk, hogy mindenképpen megmaradjunk a jó cselekvésében. Ne akarjunk rosszat senkinek, de főképpen ne azoknak, akikre nincs okunk még irigykedni sem, hiszen mindaz, amit megkeresnek, az ő fáradozásuk gyümölcse és nem a miénk.

=================== ===================

MAGYARÁZAT 2008. júl. 14 „Mert az öröm is, a gond is Istentől van.” Préd 2,25.

Vannak, akik gondosan elrejtették ajándékaikat, bár olyanok is vagyunk, akik még mindig nem tudjuk, hogy pénztárcánkhoz mérten mivel is fogunk kedveskedni szeretteinknek. Így, vagy úgy megoldjuk ezt a kérdést. Vagy szerényen, vagy gazdagabban, de összeállítjuk karácsonyi ajándékaink sorát. Ma azonban egy igen fontos ajándékozóra, Istenre kell figyelnünk, hiszen egészen másabbak az ő ajándékai. Sőt, csakis abban az esetben fedezzük fel ezeket, ha komolyan ráfigyelünk arra, hogy miket is kapunk tőle. Persze ma sincs időnk arra – de nem is fontos -, hogy egész évben kapott, vagy kapható ajándékainkat felsoroljuk, hanem két, nagyon fontosra, az örömre és a gondra összpontosítsunk. Igen, jól hallottátok Testvéreim. Nemcsak azért, mert így gondolja a Prédikátor, hanem valóban a gond is Istentől származik, s nem akármilyen formában, hanem ajándékként.

=================== ===================

Magyarázat 2008. július 13. „Egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek reszt az imádkozásban.” ApCsel 1,14.

Unitárius emberekként is meg kell barátkoznunk a régi gyakorlattal, miszerint elődeink közösen tárták Isten elé a zsoltárokat. Mi az óta megválogatjuk az alkalmakat, de kéréseinket is, s imádságainkban olyan kérésekkel állunk Isten elé, melyekről tudjuk, hogy mindenkinek örömet szereznek teljesülésük pillanatában. Fordítsunk arra is gondot, hogy időnként megemlékezzünk hibáinkról, de azokéról is, akik soha nem járnak a szeretet kötelékében. Magunkra figyeljünk, amikor megfogalmazzuk mondatainkat, s azt kérjünk számukra is, ami teljes a tiszta szív és lélek jó indulatával. A mai bibliai vers is arra figyelmeztet bennünket, hogy hittel várhatjuk kéréseink beteljesülését, amennyiben egyetértés van benne, s ugyanakkor megtelítődünk a közösség tiszta lelkületével.

=================== ===================

2008. július 10 „ Várom az Urat, várja az én lelkem és bízom az ő ígéretében. 130. Zsolt 5” Préd 9,4.

„Mit kell hát tennünk az elkövetkező időben? Forduljunk Istenhez teljes bizalommal. Imádkozva kérjük bűneink megbocsátását. Isten vizsgálja a szíveket: tudja, ismeri útjainkat, képességeinket. Tőlünk függ, hogy mennyire vagyunk önmagunkkal őszinték, merjük megvallani tévelygéseinket. Ha bizodalommal fordulunk Istenhez, Ő biztosan megadja a lélek gazdag áldását, a lelkiismeret nyugalmát, s ez által ránk derít egy békésebb, boldogabb jövendőt.”

=================== ===================

2008. júl. 9 „/…/ egyazon szerencséje van az igaznak és gonosznak, jónak vagy tisztának és tisztátalannak /…/.” Préd 9,4.

Lehetünk hívők, avagy hitetlenek, jók, vagy rosszak, utolér-het, vagy egyszerűen örökre elkerülhet a szerencse, vagy éppen a szerencsétlenség. Nem látjuk pontosan, hogy valaki vagyonban, vagy Istenben gazdag. Ennek eldönté-sében nem elegendő az ész magyarázata. Azt viszont ki-ki, érzi magában, hogy sze-rencsés-e, amikor Isten útját választotta, vagy éppen szerencsétlen útra tévedt, amikor hitetlensége állt szerencséjének útjába. =================== ===================

„Egyszerre csak szomorkodni és gyötrődni kezdett. Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok velem.” Mt 26, 38.

=================

Végül saját okulásunkra elmondom, hogy senki nem tudja kiszámítani, megmagyarázni távozásunk idejét, pillanatát. Nehéz rákészülni, és még nehezebb elfogadni ezt a végzetesnek tűnő változást. Szükséges megérteni, és saját magunknak megmagyarázni, hogy a lét, számunkra, e földi téren véges, s nem az a fontos, hogy mennyit, hanem, hogy miként éltük meg azt. Az őrálló imája mindig csendes, s maradjon az a miénk is. Ha életünk minden oldalából ránk támadnak is a veszedelmek, ha fejünk fölött átcsapnak évek, év tízedek nehéz viharai, akkor is és mindig Jézus szava legyen a bátorítás, a hit biztosítsa a kitartást. Csendesen kell fohászkodni, hogy elkerüljön a pillanatnyi veszedelem, de akár élünk, akár megkörnyékez az elmúlás könyörtelensége, egyformán Isten akaratára kell bíznunk magunkat.

 =================== ===================

Magyarázat 2008. júl. 7 „Mert én Isten vagyok és nem ember, szent, aki közötted vagyok.” Hózs 11, 9.

Meggyőződésem, hogy Isten akarja, hogy szentnek, egyedül igaz Istennek higgyük Őt. Az a tény, mikor aprólékosan meghatározza az áldozatok részleteit, vagy az istentiszteleti rendtartáshoz szükséges tisztasági feltételeket, melyek dicsőségét szolgálják, akkor azokat nem kell ránk érvényeseknek találnunk. Elsősorban nem azért, mert a mi rendtartásunk más, másodsorban pedig egy istentisztelet nem a külsőségeken áll, vagy bukik. Éppen ezért szükségesnek találom kihangsúlyozni, hogy a mi Isten szentségére vonatkozó tiszteletünk csak akkor válik érvényessé, ha bizonyságot teszünk az Isten és a felebarát iránti szeretetről és Istenbe vetett hitünkről. Ennél fontosabb megszentelési lehetőség nem adódhat egy unitárius ember számára.

=================== ===================

Mindaz, aki kér kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtó nyílik. Mt 7,8.

 ===================

A zörgetőnek minden ajtó megnyílik. Itt hit és szeretet lakik a szívekben. Igaz, hogy itt is csak addig lehet zörgetni, míg még tart, míg el nem fogyott az élet. Még ma sem késő megpróbálni zörgetni, de holnapra már ne hagyjuk! Lehet, hogy lenne, aki megnyissa az ajtót, csak az a kérdés, hogy holnapig nem fogy-e el az erőnk. Hívjon hát szívünk! A megnyílt ajtókon belül megértő szíveket kereshetünk, s ha majd a szoba csendjében párnára hajtjuk fejünket, megelégedett szívvel elmondhatjuk imádságunkat: „Istenem, tudtam, hogy zörgethetek, egy kicsit mégis kételkedtem, hogy meg is nyílik az ajtó -, s milyen jó, hogy reméltem: szívem megértő, szerető emberekre talál”.

Bibliai olvasmány: 31. Zsolt 1-8.

- általános beszéd -

„Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.”    1 Kor 13,2.

Kedves Testvéreim, szeretett Atyámfiai! Bárcsak sikerülne távol tartanom magam egyházi életünk színterén folyó eseményektől! Bárcsak azt sikerülne megvalósítanom, hogy ne keveredjek el jobban a „korpával”, mint azt kötelességből megtennem kell! És milyen nehéz a döntés, hiszen az egyik fél azt mondja, hogy ki kell állnom igazságom mellett, a másik pedig azt kürtöli bele a világba, hogy szemenszedett hazugság mindaz, amit pártfogás alá vettem. Bonyolulttá válik a döntés és még összetettebbé a felelet, amennyiben egy újabb önigazolásba kezdek. Végül is megnyugtató lehet számomra, de mások részére is, hogy az igazság kiderül előbb-utóbb. Ez viszont nem okozhat nekem határtalan örömet, másnak pedig szégyent és gyalázatot, hanem arra kell szolgáljon, hogy megerősítse a szeretet kötelékeit.

A Szeretet Himnuszát nagyon sokszor elolvastam szertartások alkalmával, de megszámlálhatatlan alkalommal menekültem soraiba, amikor személyi békességem helyreállításán munkálkodtam, amikor úgy éreztem, hogy nemcsak bennem, hanem, körülöttem is elfogyóba került a szeretet. Újraolvasva Pál apostol meglátását, beláttam – amiként tették sokan előttem is-, hogy csakugyan semmi nem helyettesítheti a szeretetet.

Maradjunk az apostol felsorolásánál, amikor sorra vesszük az adott korban létező, fontos tudáson és hiten alapuló tényezőket, de a mai életünk sodrában is „fölényeskedő” emberi képességeket. Tegyük fel magunknak az első kérdést: Mivé tesz a szeretet hiánya? Nem hiszem, hogy lenne ember, aki érzéktelenül elhaladna e kérdés mellett. A legnagyobb gonosztevőben is felsejlik egyszer a kérdés: Miért nem szerettek? Miért van ez, pedig szerettem? Hallottam valahol, hogy gyógyítható a szeretetlenség. Az viszont nemcsak bennem kérdés, hogy ebben az esetben betegség, vagy „félszegségnek” bizonyul a szeretet hiánya. A hittudósok arról is sokszor értekeztek már az eddigiek során, hogy Isten szereti az embert, melynek következtében maga, az ember is ráébredhet ennek a szeretetnek a fontosságára. Megtanulhatja Istentől, hogy milyen örömet jelent szeretetben lenni, s így elkezdődhet benne is a folyamat. Más szóval viszont szeretheti Istent. Hasonlóképpen viszonozhatja embertársai felé is ezt a szeretetet. Bár ez utóbbiról sajnálattal megállapította Jézus, hogy ez még nem minősül szeretetnek, amennyiben csupán azokat szeretjük, akik viszont szeretnek minket.

Talán kissé hosszúra nyúlt a bevezetőm, de lássuk most már Pál apostol szemléletében, sorban azokat a tényezőket, melyekről már ejttettem megelőzően néhány szót!

1). A prófétáló tehetség. Maradok a személyes példáknál, amikor tehetségeket keresek a jelenlegi unitárius lelkészek között. Kíváncsi testvéreim számára mondom, hogy továbbra is megbízhatatlan marad bármilyen vélemény ezzel kapcsolatosan, hiszen azt mondhatja magáról bárki közülünk, hogy tehetséges prédikátor, sőt alátámaszthatja ezt közösségi vélemény is, de ez még nem jelenti azt, hogy az adott személy őstehetség a prófétálás területén. Igaz ez akkor is, amennyiben csupán a mindennapi használatban levő mondásnál maradunk: „Kinek a pap, kinek a papné”.

2). Titok-ismerő. Régi gyűjteményemből „varázsoltam” elő egy jellemző szöveget, melynek sajnos nem ismerem a szerzőjét: „Én a kilencedik szobának nevezem magamban azokat a legrejtettebb, legmélyebb titkokat, amelyek mindannyiunkban rejtőznek, amelyeket nem tárunk fel a világ előtt. Nem beszélünk róluk, magunkba temetjük őket. Ha nem is egetverő titkokat őrzünk, de őrzünk valamit, ami lehet, hogy csak nekünk fontos, számunkra jelentős, emlékeinkben szép, csak előttünk szégyen. Csakhogy úgy érzem, ebbe a kilencedik szobába egyre több minden halmozódik fel. Sok oda nem illő, túl sok dugdosni való, amit már nem ösztönösen rejtünk el mások szeme elől, hanem szándékosan takargatunk. Kisebb-nagyobb jellemtelenségek, hátbatámadások, névtelen fúrások, kellemetlenkedő megjegyzések, telefonok, letagadható inkorrektségek. Lassan a kilencedik szobánk legfontosabb titka megőrzi a látszatot. De ez a kilencedik szoba csak a világ elől zárható le. Magunk bármikor bepillanthatunk. Magunk előtt nem tagadható le az, ami a kollegák, barátok elől elrejthető. És hogy mi a fontosabb? A közvélemény, vagy az önbecsülés? Nem ártana néha eltűnődni rajta, csak úgy, magányosan, a kilencedik szoba ajtaja előtt”.

3). Tudós. Pál apostol meglátásában a mindent ismerő tudós alakját eleveníti meg. Ezzel kapcsolatosan egy régi feljegyzés jutott eszembe, miszerint megkérdezték Demonaxot, hogy mikor kezdett bölcselő lenni. Akkor - felelte, amikor sikerült magát kiismernie. A föld, mely sót terem, nem képes egyebet előhozni. A tudósok a tudományban érnek sokat, egyebekben pedig keveset. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855). Ennél már csak az a történet beszédesebb és egyben ránk is alkalmazható, amikor Socrateshez egy apa elküldte fiát, hogy a tudós ismerje ki természeti hajlamait. Socrates azon kezdte, hogy felszólította az ifjút: „Beszélj fiam, hadd lássalak!”

4). Csodatevő. Feltevődhet a kérdés, hogy csodavárók vagyunk, vagy csodatevőkké szeretnénk válni? Nagy különbség elsőre nem látszik e két jelenség között, de ami mégis figyelemre méltó, az nem más, mint a kor, az elmúlt idő adta, józan tapasztalat, mely messzire elhessegette már az ábrándok rózsaszín felhőit, helyette pedig a holnap valóságát tűzte zászlajára. Igen ám, de a csodák sorozatos csalódásba fulladása még ennél is józanabb „költségvetésre” bírt minket, s ha már időszakok emberei, csodatevői elhibázták számításaikat, nem szívesen bólintunk rá alapozatlan magyarázkodásaikra. A költővel mondom magam is:

„S most bús, fáradt vadászként indulnom kell már hazafelé

Nem űzöm immár többé erdők futó csodáit.

Már nincs tovább miért szemem csodákra nyitni.

Csoda-zergéim már szememből kirepültek

S nem várok fent az ormon hajnali pírra lesve,

Hogy lássam: a holnapok hegyén túl még mi van?…

 

Fáradt vadász vagyok már, törődött, völgybe-vágyó,

Kiből hegyekre fel új út nem sugárzik,

Már omlott mécsem fénye sem lobban új lobokra,

S már alkonyat barnája cirógat álmodóra.”

 

(Szombati-Szabó István: Zergevadász)

5). A szeretet hiánya semmissé teszi minden tehetségünket. Feltételezem, hogy működik legtöbbünk esetében az egészséges önkritika, melynek nyomán nemcsak újabb belátással gazdagodunk, hanem ráeszmélünk életünk rejtett igazságaira, melynek köszönhetően sikerül túllépnünk, túljutnunk a szeretetlenség rideg határán. Mikor jön el ez a pillanat? Akkor és úgy, hogy szinte észre sem vesszük. Sőt arra gondolunk hirtelen, hogy nemcsak egy, vagy több ember tréfája következtében állunk választás előtt, hanem olyan pillanatok birtokosaivá váltunk, mely „minden árat megér”. Azaz szeretet-tulajdonosokká lettünk.

Kedves Atyámfiai! Már csak az összegezésnek maradt helye mai beszédemben. Sok minden kimaradt, sok minden későbbi kifejtésre vár. Elmaradtak a lelketekben megfogalmazódott kérdések és feleletek, hiszen nincs idő megannyi hosszas tárgyalására. Előszeretettel hasonlítom ma már egyházközségünket is egy nagyobb méretű családhoz, melynek gondolatmenetén idézem az egyik teológust: „Vannak családok, ahol semmi sem hiányzik, ami boldoggá tehetné őket, - mégis boldogtalanok! Miért? Mert a civakodó házastársak, az elárult házas hűség, a tiszteletlen, engedetlen gyermekek… egy szóval a rendetlenség boldogtalanná teszi a családot! Valami nincs a helyén! - Hiányzik ott az Isten! Vagy nem ismerik Istent eléggé! Talán a család nem imádkozik! Nem úgy beszél és cselekszik, mint amely tudja, hogy kinek a színe előtt folyik az élet. A családtagok talán nélküle, sőt ellene, parancsai ellenére tesznek mindent!” /Bánk József: Vasárnapok - Ünnepnapok: 229. Old./

Valami nincs a helyén egyházi életünkben! Istenre és emberre hivatkoznak sokan, de közben szavaikból kiderül, hogy embertársaik közül igen sokat nem ismernek, de véleményt alkotnak róluk, Istent pedig nem olyannak ismerik, mint ahogy őt megismerhettük évszázadokra terjedő, unitárius történelmünk során. Előfordulhat, hogy ez a beszéd nem éri el célját, mint sok megelőző, de azt is megtörténhet, hogy közepesnek minősíti a közvélemény. Sőt a kifogások rendjén azt is megállapíthatják róla, hogy bár alaptéma volt, mégis hiányzik belőle a szeretet. Tény, hogy nekem nem sikerül jobb beszédet írnom, vagy szónoklásommal hangsúlyosabbá tennem egy sok tekintetben kifogásolható beszédet. Az viszont bizonyos, hogy nem a beszédemből, hanem belőlünk hiányzik a szeretet. Ennek mielőbbi pótlása érdekében született e prédikáció. Isten és ember ellen nem szólhatunk, nem cselekedhetünk. Ámen.

Debrecen, 2010. febr. 7.-én.

 

Kedves Testvéreim!

Tisztelettel jelzem, hogy a Debreceni Unitárius Egyházközség UniNaplója fejlesztés alatt áll.

Szíves elnézésüket kérem.

 

Atyafiságos tisztelettel: Pap Gy. László

A hónap vicce:

 

 

Székely házaspár ül a lócán….

Asszony mondja:

 - Szeretsz-e még engem? Sosem mondod…

Férj mondja:

 - **Egyszer ** **már megmondtam. Ha változás lesz, szólok!**