meddig hazudhat az ember, csak hogy mások mosolyoghassanak?

honnan kezdődik a z önfeladás határa? és kezdődik az önmegtagadás.

mi a hazugság? és hol van az, hogy az én,az énkép és az társadalmi én között megfeszül,

mért nem lehetek saját magam? mért kellene ezért feláldozni mindent, talán még magam is?

mért e játék, mi már rég nem az. Önámítás, a javából. Remélni, hogy majd holnap. Ez olyan mint a vers, mit soha meg nem írtam, mert féltem, hogy kibúvik a javam.

és mikor blogot írna a zmeber a net is beadja a kulcsot
nem, nem nem nem nem nem nem nem
igen igen igen igen

hiányzik a gyermek, aki voltam,
anyám,aki volt, mikor gyermek voltam
DALMI, AKI MÁR SEMMI

hiánycikk lettem magamnak,
mint mosópor valamikor

marad egy rianó pillantás, egy pillanat, egy csend, a közrend

magamnak hazudom magam
és boldog vagyok, mikor elhiszem

A mosolyok is visszafelé sülnek el, az akaratból sem marad csak legyintés.

Az iskola, a gyermekek, tanítás, munka, kampány, család, gyermek, internet. Marad a hit, hogy lesz majd másképp is. És szerre a se.

Valahogy az agyam még forog, pörög, csak nincs kinek elmondjam, ki meghallgasson, ki választ adjon. Mert az én kérdésem, az én kérdéseim, és a válaszokat is én kell megkeresem.

Bassza meg.

És ezt sem írhatom le. Igazából, mert tanítványaim is olvashatják. De most hagyom.

2008. május 11.

DSIDA

Be jó is volt,
míg jég födött:
csend jég alatt
és jég fölött,
nagy hallgatás volt
mindenütt -
Ma minden kis nesz
szíven üt.

Hó- s jégtakarta
volt a part
és engem is
nagy jég takart,
vastag, páncélos,
szürke jég,
közömbös, mint a
téli ég.

Nem bántott semmi
bántalom,
nem ártott semmi
ártalom
A szél a jégen
elszaladt,
nem borzolt fel
a jég alatt.

A kő a jégen
fennakadt,
nem ütött meg
a jég alatt.
Áldott, kit ily
nagy csend födött,
csend jég alatt
és jég fölött.

Elment a jég
jaj, mindenütt
s ma minden kis zaj
szíven üt -
vagyok mezítlen
kék elem
és testem-lelkem
védtelen.

Belémtekint
a cipruság,
borzol a szél,
szomoruság,
a nap is bennem
sistereg,
kővel dobál
a kisgyerek.

Ma minden bennem
él, mulat,
a pillanat,
a hangulat
s akár hiszik,
vagy nem hiszik,
minden madár
belémiszik.

Fáj az eső,
a szép idő,
a surranó
szitakötő,
minden zavar
és fölkavar
és minden csupa
zűrzavar.

Ha csillagoktól
csillogok,
vagy elbujtak
a csillagok,
egyszerre fáj már
estetájt
minden, mi sok-sok
este fájt.

Ó, emberek,
nem alhatok!
Fájdalmam a
fájdalmatok,
itt tükrözik
keresztetek,
és borzadok
és reszketek.

pedig ennyire azt hiszem sohasem vártam még a atavaszt mint most

persze délre nem lesz már semmi ebből a reggeli hóból, csak az emléke, hogy vigyázat: törékeny a márciusi tavasz még

és sár, mit az asszonyok szorgosan törölgetnek majd a konyhaföldjéről

a kékmogyoróalja és a vadboroszlán a hó alól is már a tavaszt bizonyítják.

ők is digitalizálták a szövegeket

____________________________________

Csipike és Paripa találkozása

Dobri Botond

Csipike és Tipetupa még Lódarázs támadásai után is boldogságban éltek.
Történt egyszer, hogy amikor Csipike az Erdei Tisztáson sétált egy hatalmas nyeritést halott.Ő viszont még nem látott lovat es azt gondolta, hogy orditás.Aztán meg rengeni kezdett a föld és meglátott egy nagy négylábú állatot.A ló észrevette és meg akarta nézni miféle fura szerzet az a törpe.
Csipike annyira berezelt,hogy felverte az összes állatot az erdőben, Tipetupát meg magával rángatta.Ay állatok nem tudták mi történt , követték Csipikét még a Patakba is, amikor Csipike belezuhant.Tipetupa szárazan maradt,viszont elájult.
A ló megtalálta Tipetupát,magával vitte és mindenkit megmentett.Megköszönték az idegennek,az pedig bemutatkozott.
-Az én nevem Paripa és új otthont keresek.
Csipike mindenki nevében azt válaszolta:
-Örülünk,hogy megismerhetünk.Az én nevem Csipike és örömmel befogadunk.
Aztán mindenki bemutatkozott.Megmutatták Paripának új otthonát,egy nagy faodút.
Csipike pedig soha többet nem félt a lovaktól.

__________________________________________
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
___________________________________________

Találkozás Csipikével

Nagy Hanna

Szia!Én egy kis macska vagyok.Leirok magamról pár szót.A Hivatalos Macskaiskolába járok.Bár édes macskaanyám azt mondja hiába, mert a macskakaparásom nem javul.Macskapapa azt mondja:”-Hagyd a gyereket, majd csak tanul valamit.”Lehet, hogy igazából nem is bizik bennem,csak unja már, hogy anyu állandóan nyávog.A nevem Cirmi. Utálok korán kelni és más macskáktól eltérően a földi eper a kedvenc eledelem.Amint már emlitettem mi nem olyanok vagyunk mint más macskák.Mi az erdőben élünk igy gyakran adódik rá alkalmam,hogy a kedvenc csemegémet fogyasszam. Sokat hallottam már Csipikéről, aki Erdőben él.Nagyon szerettem volna találkozni vele,de Macskáék nagyon féltettek. Ám egyszer elbarangoltam osztálykiránduláson. Épp azt hittem,hogy mind a kilenc életemnek befellegzett,amikor megláttam valakit. Kicsi volt és lassan sétaálgatott a fák közt.Elbújtam. Mikor már nagyon közel volt, olyan alacsony volt, mint egy emberi kisuj.Ekkor ismertem föl a töpörtyüben Csipikét.Eléje ugrottam,mire ő kissé meghökkent,de nem mutatott félelmet.Megköszörülte a torkát.
-K…Ki vagy te?
-Az én nevem Cirmi.Ugzy te vagy Csipike?
-Igen,én vagyok Csipike az erdő őre és védelmezője.-rövidke csönd után én szólaltam meg.
-Már nagyon vártam,hogy találkozzunk,itt az erdőben.
Gondolom te már ismersz.-bólintottam,jelezvén,hogy igen-bemutatkoznál?-És bemutatkoztam.Elmondtam mindent amit a történet elején nektek már emlitettem.Csipikével barátok lettünk aztán elkisértem őt patakhoz.Egy kicsit még bohóckodtunk,aztán evel már véget is ért a nap.Haza kellet mennem.De merre?Csipike elmagyarázta merre kell menni,de el nem kisért mert ha az erdőből elmegy onnan eltűnik a béke is.Hazaértem.Macskáék jól elvertek ugyan,de én boldog voltam,hogy találkoztam Csipikével.Egyszer aztán nagyon eluntam magam és elkérezkedtem vendégségbe Csipikéhez.Csodák csodája Macskáék elengedtek.Csipikével együtt jártuk körbe az Erdőt.Csak reggel mentem haza.Végül is valóra vált az állmom.Itt az én történetem:
Vége

István a mi Urunk

Abigél furulyázik

Fruzsi szaval

Bulcsú szaval

Avar és Kupán szavalnak

Abi, Fruzsi furulyáznak

Fruzsi énekel