Márkó Laci blogja

mindig olvas
minden nap
mostanság könyvet, regényt már nem, mert belealszik, fáj a szeme
ötödik osztály elején nagyapám kivette az iskolából, hogy legyen a föld és az állatok mellett
1949/50ben lehetett
majd 1952-ben megalakult Olaszteleken a Petőfi Sándor Kollektív Szövetkezet. Nagyapám brigádos.
Furcsa, fejre állt világ.
Apám pedig olvas. Minden nap. Mindig. Újság mindig járt, olyan is volt, hogy 4-5 [...]

igazából csirkéje, jobban mondva csürkéje
ahogyan a régiek tudnak bánni a háziállatokkal, az titok a mai ember számára
beszélnek hozzájuk, naponta kapcsolatba kerülnek velük, életük része
társuk, minden csirke minden napja
számomra felfoghatatlan már, mert csak combot látok bennük forró zsírban, tányérban, s nem élő, eleven istenteremtményét, az életünk részét.
valahol kiestem a természet közelségéből, melyre akkor lett [...]

Márkó Lőrinc dédnagyapámnak tíz gyermek után harmincvalahány unokája volt.
Nagyapámnak négy (hivatalos) gyermek után hivatalosan nyolc.
Apámnak három gyermeke után három van.
Nekem egy leányka után hány lesz? ? ?
Valahol a görbe megáll? vagy kiegyenesedik ? ? ?

Kolozsvárról hazajövet megálltunk Tordán, hogy nezzük meg Józsa Lajosékat, a volt kökösi lelkészt és családját, aki már három éve tordai pap.
Lajos Mária évfolyamtársa volt, jó lelkű, szeretem ember Homoródújfaluból. Mikor elmentek, hiányoztak, ami nálam ritka dolog
A tordai parókia kertjében van pár barackfa, idén bőtermőek voltak, most is rogyadoznak a sok barack alatt. [...]