Márkó Laci blogja

végre megértem azt is, hogy a testvérem eljött hozzánk úgy, hogy nem sietett haza, sőt nálunk is aludt két éjszakát.

Mindig vágytam erre, hiszen mióta férjhez ment és mióta én elköltöztem otthonról s annak már több mint húsz éve, igazából egy-két órákat voltunk csak együtt, sietve mindig, éppen egy kicsit beszélgetve.

Most a faluban is tudtunk egyet sétálni, hosszabbat beszélgetni, csevegni, együtt lenni. Persze előjött Dalmi is, hiszen ő valahogy mindig velünk van, még ha nem beszélünk róla, akkor is. Pedig már 17 éve hogy meghalt. Június huszadikán múlt éppen.

Jutka hét évvel nagyobb mint én, így a korkülönbség gyermekkorunkban jobban érződött, Dalmival sokkal többet voltunk együtt, vagy ők ketten.

Most azt hiszem, összeöregedtünk

Belenéztünk az 1995-ös esküvői videóba, ahol a most húsz éves Éva épp hogy 6 éves ugri-bugri leányka volt és a fiatalember Árpád kicsi legény, öt éves. Mami, Tati, Nagyanyám, a vőfély, Kozma Rózsika néni már meghaltak.

Jó volt, hogy a testvéremmel lehettem, ha csak két napot is. Remélem, hogy nem kell még egyszer ennyi időt várjak, hogy újra együtt lehessünk. Bár ez rajtam is múlik.

A bejegyzés kelte: 2009. július 15., szerda @ 12:34 Kategória: család, én és. A bejegyzésre érkező hozzászólások hírcsatornája: RSS 2.0 feed (csatorna). Hagyhatsz hozzászólást, vagy visszakövetés (trackback) a weboldaladról.