levél magamnak
minden őszinte és nyilvános szóval és mondattal sebezhetőbbé teszed magad, fijam, mondta anyám,s közben köténye sarkában törölgette a kezét.

Igazából biztatott: írd le , írd ki magadból. Állj eléjük, de féltett is. mint kutya a kölykét, melyiket előbb vagy utóbb, inkább előbb ki kell löknie a többiek közé harapni nyakot, s bátornak, vadnak látni.

Magamnak írom. Levelet. Mert növérem meghalt s, s a másik , ki él, neki nem akarom. Bántódás ezért majd ne essék, Vagy essék, Ez még belefér.

Vasárnap délután, egyedül,június tíz Mária vizsgélószéken, Abigélt Fruzsihoz küldtem, akkor már szabadulni akartam tőle, mert az első pohár kóstolsásához szükséges a magány. Akkor már nyakamban a sör kellemes hidege, izlelőbimbóim is várták, mint este a vizitaidejekor a mellek fogását a keserűízt. De ez lett volna a legkevesebb.

Az első kortyok utáni csendet. AZ agyban, Ahogyan rendeződnek a dolgok.

A lélek békességét. Mit sem gyógyszer, sem mosoly, sem szex, sem hideg, sem meleg idő nem hozhat meg.
AZ első korty.
Futnak a percek, mint hasonlatok a papíron. Felszabadulás erejével törnek fel vágyak, gondolatok.

Utána már megint a z undor. A félelem vadabb vándorai. Második pohár már csak utórezgés. Reflex. Mint cigire a cigi. Csóktra a a csók. Semmi érdekes. Az első korty csodája utána az elmaradt beteljesülés magánya. Gyógyszer és alkohol harca az agyban.

Marad a ivászat csendes megszokása. Hátha most megtörténik a csoda és a rémeket elüzi az alkohol.

Pedgig dehogy.

Harmadnapon sem, Negyednapon sem.

Ferenc Jóska hideg ridege. Injekcijó, mimndenféle faszságok. D ez egy külön fejezet, amit leírni nem érett meg még a zi dő.

marad addig is apám féltő tekintete: jövök.e már: hol maradtam, az a tíz méter hosszú idő lesz ilyenkor