három napig nem szedtem a gyógyszereimet, az asszony nem volt hon, s én egyedül kisérleteztem, hátha anélkül e smenni fog, vagy elfelejtettem bevenni

szombat reggelre mint részeg ember ébredtme, de menni kellett Barótra kicsengetésre

a melegtől, a fáradtságtól már ott elütött, rejteni próbáltam szüleim előtt, hogy rettegés, görcs, fizikai és pszichés fájdalom kínoz, de adott pillanatban, már semmit sem tudtam tenni, mikor rámtört a pánikérzés

ilyenkor egy sarokban vagyok, s kutyák és más vadak nyomulnak felém, nincsenekm ott, nem látom, csak érzem, tudom : ott vannak

s a félelelm, amegfoghatatlan félelem, szorongás, ezt nem tudom leírni.

ok nélkülit a legnehezebb elviselni

hiába csititgat bárki, csak fekete marad minden, és kétségek gyötörtnek, a bizonytalanság beborít

mint részeg ember, kötekedik, úgy keresem kérdéseimre válaszom, automatikusan jár a kéz, a száj, keresve valahol a bizonyosságot, a helyet a z agyamban,a külvilágban, a múltban, jelenben, hol megpihenhetek

két altató nyugtatott csak meg, mint hulla, feküdtem az ágyon

most még mindig a gyomromban az egész

alszik a remény valahol