Megy a kampány, Beindult. Mint kurva az ágyban. Mindenki okos akar lenni, mindenki okosabb lenni, és jobban tudni mindent mint más. Én is.

A közösség. A falu. Erdélyi. magyarság. Hervad a tulipán, a fenyő, szimbólumokká silányítanak mindent, s a szimbólumokkal segget törölnek. Jobbról, balról. (Liberálisok sehol. Az átokszó Erdélyben. Pedig szeretnék egy igazi liberális pártot. Annak még tagja is lennék.

És ideje valahova igazán tartozni… de ez egy másik téma. )

Ijesztő, ahogyan fél- vagy egész analfabéta doktorok tudorok akarnokok csörtetnek a koncért. Szép szavakban csomagolt semmitmondások. Hittel hebegett hadovák

A reményt, hogy lehet másképp is a betokosodott hatalom gépezete eltapossa, mint lánctalp a civilek vigyorát. .

A székekbe fagyott agyak képzavara.

A távolmaradók tisztánmaradása nem mentség a közösség elárulására. Ettől félek. A felelőség nem csak azokké, akik a sorba béállva szétszarják a just, hanem azokké is, akik sunyítva, okoskodva félreállnak, hogy mosom kezeimet és a többi szöveg. Pedig a kigyó a saját farkába harap. Vagy máséba.

Nincs menekvés. Még a négy fal biztonságába sem, mert a lélek nem befalazható, ahogyan a felelőség sem.

Megint: bassza meg.

lsd. alább.

2008 május 13. este tíz óra húsz.