Ez a tavasz kiszedi a maradék erőt is az emberből.

A mosolyok is visszafelé sülnek el, az akaratból sem marad csak legyintés.

Az iskola, a gyermekek, tanítás, munka, kampány, család, gyermek, internet. Marad a hit, hogy lesz majd másképp is. És szerre a se.

Valahogy az agyam még forog, pörög, csak nincs kinek elmondjam, ki meghallgasson, ki választ adjon. Mert az én kérdésem, az én kérdéseim, és a válaszokat is én kell megkeresem.

Bassza meg.

És ezt sem írhatom le. Igazából, mert tanítványaim is olvashatják. De most hagyom.

2008. május 11.