Amikor Abigél hazamegy Olasztelekre, pár nap múlva átveszi az erdővidéki tájszólást.

Május 11-én otthon voltunk, kikeltek a csirkék, a csürkék.

Abigél kedvenc állatai, kicsi kora óta mindig van kedvenc tyúkja, Diana vagy Bori, telefonáláskor is megkérdezte nagyanyját, hogy vannak.

Itthon pár éve csak egy kutyánk van, tavaly karácsony óta papagájok, illetve most csak Pityu, mert Gizi megdöglött.

A falusfeleink ferde szemmel nézték eleinte, ahogyan tyúkok, disznók nélkül maradtunk, akertet kiadtuk bérbe. Hogy nem gazdálkodunk. Ezzel is eltávolodva az ő éeltformájuktól.

Így Abigél számára hazamenni Olasztelekre nemcsak a nagyszülők szeretetét, közelségét jelenti, az első unokatestvérekhez való ragaszkodást, hanem életforma váltást is. Mert Laborfalván falun élünk ugyen, de nincsenek háziállatok, sem veteményes, így Olaszteleken kerül “igazi”, “hagyományos” falusi környezetben, ahol veteményes, gyümölcsös, tyúkok, kecskék, diszók stb. testközelbe kerülnek.