Kopjafa Eszternek
A temetésről most nem is tudok írni. Fájdalmas volt. Szomorú. Embert próbáló, később bővebben.
Úgy határoztunk, hogy kopjafát állítatunk Eszternek. A gyermekek, a pedagógusok pénzt dobtak össze, igaz nem sok gyűlt össze, de igazából egy 2méter hosszú, 25×25 cm cserefa gerendára lenne szükségünk. Ezt kell valahonnan beszereznünk, hogy maradhasson egy jel a kislányról: valamikor itt volt közöttünk: játszott, mosolygott, szeplői vidáman virítottak.
A parókia pincéje béduvadt volt ezelőtt kb. 7 évvel, onnan van valamilyen régi cserefa gerenda, csak nem tudjuk jó lesz-e. Ha nem, akkor szponzort kell keresnünk, aki tud adni egy megfelelő cserefát. A kifaragást pedig faluszinten kell megoldjuk, helyi mesterrel, közmunkával a felállítást.
Laci,
ez nagyon fájdalmas dolog… mint tudod Jobbágyfalván is van egy kétéves kisgyerek aki kómában van már 12 napja.. holnap megyek, hogy meglátogatssam.. eddig nem volt alkalmam, imahét, esperesi vgzsék fogadása stb…
amúgy köszönöm a bíztatást a blogoláshoz, de mint látod nevet változtattam, mert az hogy “unitárius papi blog” nem jelent semmit legalábbis nekem egyelőre már nem….
barátsággal
Szilárd
még egy fontos dolgot elfelejtettema múltkor bejegyezni: száraz épület-gerendából nem ajánlatos kopjafát készíteni, oda erdőből kivágott és száraz fa szükséges…