Pénteken Abigélt is elvittem, hogy nezze meg a kecskéket. Igazából nem kellett elvinni, hiszen ahogy hazaérünkOlasztelekre, egyből Évikéékhez akar menni, testvérem lánya Évike, most 18. éves, érettségi előtt álló szép, nagy leány :), de Abi magától nem menne hátra az állatokhoz, inkább zenét hallgat Évikével. Érdekes a kettőjük viszonya, hiszen a tíz év korkülönbség ellenére jól kijönnek.

Sz óval pénteken Abigél is bejött a sógor kecskéihez, apáméknak is van négy kecskéjük, azokkal már barátozott, játszott, így nem voltak teljesen idegenek.

(Úgy láccik divat a kecske a családban :), pedig sohasem volt eddig kecske a családban, a kecske is egy kicsit olyan a székelyeknél, mint Tamási szamara. Amúgy a kecske a szegény ember tehene. Apám a tehenet pár éve eladta, hogy többet nem gazdálkodik, bányász nyugdíjasként pihen. De pár év múlva csak kellett valami állat az életbe, mert anélkül üres, így vett 3 kecskét )

A kecskék azonban Abit kikerüték, Évával, Árpáddal, sógorral, velem játszottak a gidák, de Abit számba sem vették. Aztán Évikének jött az ötlete, hogy cseréljenek kabátot, mert a gidák nem szeretik a föst, a fösföst, ahogy nálunk mondják…

A kabát csere után is egy darabig kerülték a gidák Abit, a leányzó már a sírás határán leledzett, mikor egy gida hátulról rászökött, s utána a többi, azután már vele is hajlandóak voltak játszani.