az elmúlt években, amikor hazamegyek Olasztelekre, minden alkalommal jönnek édesapámékhoz kolduló, száldobosi cigánygyermekek

gyermekkoromban nem jártak, igaz jóval kevesebben is voltak akkor Száldoboson

gyermekként cigányszekereket láttam, főleg szerdán, mikor mentek Barótra piacra, teli voltak azok is gyermekekkel, de gyermekek magukra nem indultak el. Esetleg a szülőkkel gyalog, amikor seprűt árultak a faluban, decsak gyermekeket: soha. És nem jártak koldulni, seprűt, fakanalat, ilyesmiket árultak, de koldulni nem jártak.

Kb. a 1990-es évek végén indultak meg, akkor volt a nagy demográfiai robbanás is, igazából megdublázódott a cigány lakósság Száldoboson 15 év alatt, most már szinte tízévente duplázódnak

Sz üleim elmeséléséből úgy veszem ki, hogy naponta járnak Olasztelekre koldulni, kisebb gyermekek csoportokba, egyet “örökbe” is vettek apámék, neki mindig adnak, a többiek addig kint várják.

A nagyobbak azonban leg többsőle zör elveszik tőle, így megetetik vele még az udvar az ételt.

A kamaszkorú koldusok már szemtelenek is, ha nem kapnak leköpiködik, átkozzák a gazdát. Magyarul a gyermekek, kamaszok, fiatalok csak pár szót tudnak, a “munkájukhoz” feltétlen szükséges szavakat csak.

Új iskolát építetettek nekik, román anyanyelvűek, jelenleg 120 terhes asszony, leány van közöttük.

Kirajzottak. Száldobos nem elég már a megélhetéshez. Igazából nem tudom meddig járnak el, de biztos van egy határ, hiszen a bölönpataki cigányoknak is kell terület.