szóval:

Abigél a melyik nap megkérdezte, hogy a németek miért ölték meg a zsidókat, miért nem szerették őket?

Miközben magyaráztam a holokauszt történetét, a lányom arcán a sírhatnék, a könnyek, a botránykozás, a felháborodás jelei mutatkoztak. a könnyeit rejtve, sírós arccal mutatta nekem: ezek bolondok voltak. Miután az is kiderült az elmesélésbőL, hogy a magyarok is kiírtottak több mint félmillió zsidót, a felháborodása még jobban megnőtt.

Abigél Kaliforniában az első osztályt olyan iskolában végezte, ahol több volt a nem fehér, mint a fehér. Velük játszott, tanult, énekelt, szórakozott, ők tanították meg angolul, befogadták, együtt örvendtek, sírtak.

Így Abigél számára az ember, az ember, bőre színétől, nemzetiségétől, vallásától függetlenül. Itthon is a cigányokkal is éppen úgy játszik, mint a nem cigányokkal. És azt sem érti, hogy a környezete, sajnos én is, miért a románokat szidja, mikor elveszik a villanyt, mikor romlott a meggykompót, mikor kevés a fizetés, mikor rosszak az utak stb.

A zsidók megölése számára, már így 10 évesen, Botrány, nem tudja hova helyezni a világrendjébe, megtudva ezt, a holokausztot, egy világ dölt össze benne.

Most újra kell építse az egészet, úgy, hogy helyet kapjon az emberi aljasságnak is.

ez már a 3dik írás

amikor publikálni próbálom, error üzenet jelenik meg, s a szövegem sehol

Májki, csinálj valamit!!! plííz!!

a tanulság: előbb offleány megírom a szöveget, mentem, s csak utána próbálom publikálni, mert újra tudom írni, de az már nem olyan lesz mint az első szöveg, és szerintem a naplónál fontos, hogy ne egy agyonszerkesztett szöveg legyen