Az unitáriusok, nem kis túlzással, hiterősítő hétnek nevezik. A hét miden napján idegen lelkészek tartanak istentiszteletet, lehetőleg más felekezetűek is, a “történelmi” magyar egyházakból, persze. Már több éve próbálom rávenni Máriát, hogy a törvényesen elismert neoprotestáns lelkészeket is hívjon meg (baptista, adventista, pünkösdista, hitgyülis stb), mindezidáig sikertelenül. De lehetne hvni magyarul beszélő ortodox lelkészt is.
Az idei imahét Laborfalván és Kézdin (5 órától Kézdin, 7 órától Laborfalván)

Hétfő: Székely Mónika Rebeka, sepsiszentgyörgyi untárius segédlelkész

Kedd: Nagy Adél, sepsiszentgyörgyi evangélikus segédlelkész

Szerda: Csintalan ? , sepsiszentgyörgy római-katolikus főesperes

Csütörtök: Március 15. megemlékezés a református imateremben, Mária prédikált. Hosszú ideig az volt a hagyomány, hogy az unitárius templomban tartották a megemlékezést, de tavalytól rotációs alapon katolikus.református.unitárius templomokban van, a katolikusban a református, a z unitáriusban a katolikus, a reformátusban az unitárius lelkész prédikál.

És a templomoktól az unitárius templomkertben lévő 48-as kopjafához vonulnak az ünneplők.

Péntek: Krizbai Imre, baróti református lelkész

Szombat: Fekete Levente, nagyajtai unitárius lelkész.

Vasárnap: szeretetvendégség, Kisgyörgy Zoltán újságíró tart előadást. Hirtelen nem jut eszembe miről es

Istentiszteletek után közös vacsora a vendéglelkésszel, a vacsorát pár éve a z egyháztagok adományozák, e z nagy segítség, mert Máriának nemigen volt ideje elkészíteni azt, és ha igen, fárasztó volt nagyon, istentiszteletek előtt és után ezzel bibelődni, így reám maradt, és én nem igazán jószívvel foglalkoztam ilyesmivel. Még akkor se, ha szeretek főzni, mert más, ha az ember a családjának és/vagy hobbiból főz és más, mikor “kötelességből”, “papnéságból” kell főznie.

Érdekesek a vacsora alatti és utáni beszélgetések, de ezekről nem írok bővebben, mert a kettős beszéd szabályát szegném meg. Pedig jó szívvel tenném

A kettős beszéd szabályán azt értem, hogy a papok egyféleképpen beszélnek, mikor egyháztagok vannak jelen és egészen másképp, sokkal emberibben, mikor “maguk között vannak”. Ezeket a beszélgetéseket csak a papok, papnék és papgyermekek hallhatják

Ez nem is tudatos soxor, de ahogyan bejön egy kívülálló, egyháztag, nem egyháztag, megváltozik a hangnem, a téma, a modor, a stílus stb, a palást elborítja az embert …..

Vannak kedvenc lelkészeim, akikkel szívesen ülök le beszélgetni, és vannak olyanok es , akikkel még a protokoll is nehéz.

Csak a pozitívre írok példát: Fekete Levente, nagyajtai unitárius lelkész, akinek a z életenergiája mindig vidámságra éleszt, vele mindig jó beszélgetni, még akkor is, ha sokat beszél Pár alkalommal, mikor Máriához jött valamilyen egyházi papír ügyben éjjel egy-kettőig elbeszélgettünk, anélkül, hogy észrevettük volna: eltelt az idő.

A fenti pár sor nem akart Levente mennybevitele lenni, mert ő is ember, biztos hibái is vannak, sőt biztos, de számomra ő az életvidám lelkész példája.