Archívum: 2007. február.

Unitárius politizálás-2007 (vázlat)

Az ULOSZ Tőkés Lászlót támogató állásfoglalása és SZabó Árpád RMDSZ-t támogató aláírása az egyházban meglévő feszültséget, ellentétet mutatja.

A mostani politika csatapaté az unitárius egyházban, lelkészek közötti, többnyire rejtett ellentétek nyilvános térben való lezajlására is alkalmat fog majd adni. Nem elhanyagolható tény, hogy 2008-ban az EUE (Erdélyi Unitárius Egyház) püspökválasztó zsinatot fog tartani.
A reformerek és konzervatívok közötti harc éleződni fog, ennek lehet előjátéka a Tőkés_ Rmdsz melleti, elleni állásfoglalás.

Az Rmdsz az erdélyi főpénzelosztó szerepében markában tart sok egyházközséget, anyagi támogatás reményében sok lelkész nem mer, nem hajlandó nyiltan szembeszegülni az rmdsz-szel.

Az EUE-ban lévő reformerek, a rögalattiak az egyház demokratikusabbá, átláthatóbbá tétéért próbáltak tenni az elmúlt 3-4 évben, látványos sikereket nem sikerült elérniük, hiszen a püspöki hatalomban megtestesülő központi hatalom ügyes diplomáciai érzékkel megosztotta őket.
A központ-ulosz közötti vita, harc egy újabb fejezete a nyilatkozatokban megjelenő ellentét.

Az utódlás kérdése is elé fog jönni előbb, utóbb, hiszen nagy valószínűséggel a 2008-as zsinaton megszakad az a sok évszázados hagyomány, miszerint a mindenkori főjegyző követi a püspököt.

A püspök, mint diplomata nem szállhatott szembe nyíltan a pénzosztó szervezettel, ugyanakkor a lelkészeket megjelenítő szervezettel sem vállalhat nyílt szembeszegülést, bár erre már volt példa.

Ha sakkjátszmához hasonlítjuk, akkor az Ulosz sakkot adott, amit a püspök egyelőre ügyesen kikerült, de előbb-utóbb az EUE-nak hivatalosan is színt kell valljon.

Ezt az Alaptörvény szerint a püspök is megteheti, az Elnökség felhatalmazásával, két EKT gyűlés között.

Vszínű egy semleges állásfoglalás lesz, a kecske és káposzta diszkurzusával.

Abi 10 év

a lányom holnap lesz tíz éves

és én sem lettem fiatalabb [mosolyka]

rettegve várom a napot, mikor a fiuk kezdenek udvarolni neki, ugyanakkor örvendek annak is, hogy milyen szép leányka lett…

apukák örök dillemája ez?

mert örvendve fáj, fájva örvendeztett ez a csecsemő-kislány-leány-nő fejlődés a szemem előtt, ahogyan a kislányból szerre érett nő lesz, ahogyan önállósodva egyre jobban háttérbe szorulok az életéből, mert nem kell mindent én megcsináljak helyette, neki

ma jönnek a szüleim felköszönteni az unokát

Jutka testvérem is jön, de ez titok Abigél előtt, alig bírtam ki, hogy ne kotyogjam el előtte, ahogyan a szülinapi ajándékot is

nem lennék jó titok miniszter :)

tanulom

a fájdalmat. Ősszel a hagymás virágaimat letakartam falevéllel, s tegnap délután szép vasárnapi napsütésben, miután észrevettem, hogy a tulipánok, nárciszok ki szeretnének bújni, ki akartam takarni …

egy félórai munka után, a zegyik lehajlásnál éles fájdalom nyilalt a bal oldalamba, hátul és elől egyszerre, ágyék és vesetájt…

nem akartam észre venni és még egy órát dolgoztam, azt hiszem melegében nem volt annyira erős a fájdalom, mert estére, mikor bementem, se ülni, se állni, se feküdni nem tudtam fájdalommentesen,

éccakára bevettem a szokásos altatókat, amiket pár napja kihagytam, mert nélkülük is el tudtam aludni

a pirulák hatására elaludtam, így a fájdalom megszünt


Abigél ébresztett ötkor, ment ki éppen a fürdőbe, s negyed hat tájt, s azóta olvasom az újságokat az interneten, cigi, kávé, kezdett világosodni, s a fájdalom velem ébredt, sokszor türhetetlen szinte, bármerre fordulok, járkálok, ülök. Ismeretlen számomra a fájdalom, néhány fogfájást, s a 2002es gyomorfájást leszámítva.

szokatlan, és idegesítő ez a tehetetlenség, mert nem tehetek semmit, csak néha próbára magam, meddig bírom, a zoknim se tudtam felhúzni.

nem hiszem, hogy a szenvedés nemesít, szebbé tesz, kurvára nem hiszem, inkább csak káromkodni tudok, a tehetetlen ember fegyvere, tudom, apám sokszor mondta ezt gyermekkoromba, persze azért ős is volt ezen elmélet szerint tehetetlen :)

egy óra múlva órát kell tartanom, s nem tudok se ülni, se állni, se menni, anélkül, hogy ne szaggatna az élejs fájdalom, nem tudom, mit fogok csinálni, valószínű orvoshoz megyek.

a fájdalom valami hibát jelez, jel, ami arra jó, hogy utána nézzen az ember, értelmezze, erre jó az orvos, a fájdalom profi olvasója, de nekem inkább megszüntetésre lenne elsősorban szükség, s csak utána pofázásra,

fel kell álljak, de nem tudok, a francba,

l—–sz

most se javítom ki a zelütéseket …

Aláíróverseny

ki kinek, s miért?

ki a gyorsabb?

ki, kit és hogyan tud meggyőzni?

az rmdsz mindenesetre lépéselőnyben van, nem lehet senki olyan naiv, hogy azt képzelje: az rmdsz, a politikai párt, a pénzelosztó szervezet nem fog élni a hatalmával. Mert él is vele, sokszor bizony eléggé megkérdőjelezhető módon, lsd. az oktatási támogatáshoz mint kapcsolt áru az aláírásgyűjtés. Az internetről sem lehet az idén letölteni az űrlapot. Minden mást, de azt nem. Azért be kell menni a legközelebbi rmdsz irodába.

A szentgyörgyi rmdszesek tiszteletére válljék: kihozták az iskolába, mint tavaly is és a szülőknek hazaküldtük. Nem kértük semmiféle aláírást érte: sme rmdszt, sem Tőkést.

Tőkés mellé felsorakozott a református egyház. mindkettő.

a katolikus nem, de tölük nem is vártam mást, ők valószínű, hogy az rmdszt támogatják, de erre predesztinálja akatolikusokat a történelmük is.

Az unitáriusok azonban csalódást okoztak nekem. Ez sem az első. :(

Én a múlt héten Szentivánlaborfalván Tőkés Lászlónak gyűjtöttem aláírást, és mivel hamarabb indultam el, az 5 nap alatt 3-4 ember utasította vissza. Ketten az Rmdszre vártak, a többi, hogy a pap ne politizáljon. Mind katolikusok voltak….

Az egészben közre jáccott a zes, hogy magyartanár vagyok a faluban, és hogy a feleségem az unitárius lelkész. Senki sem kért fel, hogy aláírásokat gyűjtsek. Teljesen partizánakció volt, a komám gyűjtött Szentivánba, én Laborfalván. Nekem sokkal több időm volt, neki csak estefelé, így kevesebb gyűlt neki.

Az rmdsz a tanácsosoknak adta ki, az egyik tanácsos, aki egyben unitárius gondnok is, visszautasította a gyűjtést, a másik mire elindult, Laborfalván mindenki aláírta Tőkésnek :)

Az rmdszes polgármester ezután egy szociális munkást bízott meg az rmdsz aláírások gyűjtésével, aki pár szentiváni helyen sikerrel járt, de elég sokan Tőkésre “akartak szavazni”…

Az aláírás gyűjtésen túl a falujárás volt igaiz élmény számomra, minden fáradtság ellenére. Ahogyan bemehettem, mert volt okom, a falustársaimhoz, oda is, ahová 11 év alatt sose voltam,.

Erről akarok bővebben írni, de most kezdődik a Magyarország-Románia vízilabda meccs, s azt akarom megnezni.

Mémválasz

Markó Attila (a brassói, mert kettő van a második unokatestvéreim között ) megmémelt.

Na, ez a szó es olyan, amire nagyapám, tátá, biztos rákérdezne: e meg mi fán terem, Laci fiam?

A mém (angolul: meme) játék lényege, hogy elmondj 5 olyan személyes dolgot, amit kevesen tudnak rólad. Az önvallomás végén további öt áldozatot kell megnevezz, akit önvallomásra késztetsz.”

“Agyból agyba továbbított fertőző információminta, mely úgy replikálódik, hogy élősdien emberi elméket fertőz meg, és úgy módosítja azok viselkedését, hogy népszerűsítteti velük a mintát.”

hűha, ez elég kemény, mert itt a blogon éppen “rmdsz ellenes” dolgoról számolok be, s Attila Rmdsz államtitkár :)

Attila azon filozófálsz a blogodon, hogy vajon miért téged jelölt meg Veress Emőd?

na ezen én is elmerenghetnék, de most nem teszem, mert hinni akarom, hogy rokoni szeretetből és baráti nosztalgiából mémeltél meg.

ez a személyes dolog nagyon csaló, hiszen az ember annyit mutat meg magából, amennyit akar. Én itt és most ennyit akarok:

1. Életem értelme, és központja a lányom, Abigél. Gyengeségem, erőm. Elképzelni sem tudom, mi lesz, mikor naponta nem láthatom majd. Ezt tovább nem bogoznám.

2. Ősztől munkanélküli leszek, és halvány elképzelésem sincs, hogy mihez fogok kezdeni, igazából kedvem semmihez sincs.

3. Nagyon zavar, hogy egyházban élve állandó álarcban kell mutassam magam, nem lehetek őszintén önmagam, a saját világnézetem nem vallhatom meg nyiltan, nem , nem és egy csomó nem.

4. Szeretnék egy csendes tó partján halászni eccer, egyedül, de tudva, hogy az asszony és a lányom pár óra múlva megérkeznek. Igaz, ha fognék is halat, egyedül enném meg, mert ők nem szeretik.

Vagy egy vendéglőben úgy rendelni, hogy ne kelljen az árat figyeljem.

vagy ecer hazabiciklizni a lányommal Laborfalváról Olasztelekre és a Hatodon a fogadóban miccset enni, hideg sörrel, s közben a lányom nem sír, hogy ne igyál sört, apuka.

vagy Kormos partján napozni, mint gyermekfejjel, érezni ahogyan szúrja a hasam a fű, hallani a lányok kacaját, félszemmel lesve rájuk

vagy körbejárni a vidéket, a megyét, erdőket, templomokat, kúriákat fotózva, bambulva, haslag feküdni a fűbe, írtam már ezt..

vagy beutazni Európát, visszamenni Kaliforniába, Oxfordba, Manchesterbe, megnézni Rómát, és Rika erdejében Réka királyné sírját…

5. Nővérem, Dalmi halála minden nap itt van velem, azt hiszem soha nem tudok megszabadulni a gondolattól, hogy ha jobban ráfigyelek: most es élhetne…

u.i. Azokat az olaszokat hamarabb telepíthették Olasztelekre, hiszen már a 14. század végén a falut Olaszteleku néven jegyzik.

Attila, nagyapád, Gábor bátyám még a harmincas években a testvérének, nagyapámnak ajándékozott könyvbe így írt alá: bátyámnak szeretettel, Márkó Gábor.

Nem Markó :)

Csak a negyvenes években, levente katonaként lett Markó,de ezt neked is biztos mesélte nagyapád.

Markó Béla valóban nem rokonunk, legalábbis közelről nem, hiszen Olaszteleken min. három féle Márkó család van, akik vmikor biztos rokonok voltak. Vagy nem :)

Célpontok:

Fosztó Laci

Éltető Lajos

Sándor Szilárd

Jakab-Benke Nándor

Következő oldal »