Tanügy
Tegnap tudtam meg, hogy laborfalvi unitárius is olvassa a blogomat, de ma nem fogom vissza magam.
Ma tudtam meg, hogy pár hónap múlva munkanélküli leszek. Megszünik a felsőtagozat Szentivánlaborfalván. Már több éve sejtjük, de ma mondták meg biztosra.
A tanügyből elegem van, más munkahelyre egyelőre kilátás semmi.
Egy ugrás a semmibe. Vagy a bedillizés, alkohol.
Mert a tanügyben urallkodó arroganciát, semmiháziságot nem akarom tovább elviselni. Kicsisenkik szarháziságát.
Most elmegyek számítógépet javítani, mert hanem csak bedúrvulok, s kár lenne ezen dávidferenci szellemben megnyitott, nyitott szájbertérré.
Többen is olvassuk , ami azért nem baj. Haladunk a korral. Azért van élet a tanügyön kivül is , csak ezzel a modszerrel kizárják a képesitett embereket, meg kiirtják a munkakedvet, a lendületet. Kár.
nem baj, hogy olvassátok
ennek csak örvendek
az öncenzúrára gondoltam, és a “csúnyának” nevezett szavak gyérebb használatára.
pedig a naplónak az az egyik szerepe, szerintem, hogy az ember kiírja magát, mielőtt kiírtaná