Már két hete Európai Uniós állampolgár es vagyok.

De hiába figyelem magam: semmi változást nem vettem észre.

Már két hete Erdély is az Európai Unióban van, Szentivánlaborfalva is, de hiába figyelek, figyelem a falut: semmilyen változást nem vettem észre.

Az élet megy tovább: az emberek csak áruljál illegálisan az út mellett a házikenyeret, a kürtőskalácsot, ami egyre rosszabb minőségű, sokszor már ehetetlen.
A pityókás kenyérben nincs pityóka, mert drága. Stb.

A szekereket kitiltották az útakról, mert ez atörvény, így nem tudom, hol fognak a gazdák tavasszal a földjükre kimenni. Kerülőútakra van szükésg a szekerek számára. Pedig az autóknak kéne kerülőút, hogy ne a falun keresztül menjenek a kamionok százas sebességgel. az átjárón a gyalogosra dudálva.

A tehenek tavasszal nem mehetnek az úton a csordába. Majd repülni fognak.

Nem szabad házaknál ravatalozni, de nincs községi ravatalozó ház.

A disznókat a gazdák hajnalban úgyanúgy vágják, ahogy régen. A pálinkát is kifőzik még.

Egyéb? A cigaretta nem drágult meg még juniós szintre, majd csak 2010-ben.

Semmi.

Nem es vártam igaz látványos változást, de egy dologra számítottam: a törvény, az törvény lesz. És a törvény azért lesz, hogy a jóakaratú emberek életét megkönnyítse.

Talán tavasszal majd.

Addigra a hó is megjön majd.

Ma igazi szép tavaszi napsütés volt. Veteményezni támadt kedvem. Csak éppen nem tudtam, hogy mikor lesz a következő fagy, így bementem a házba és olvastam.
A szebeni kulturális főváros promramot neztem meg, jó lenne tavasszal, nyáron oda is eljutni valamikor.

http://www.sibiu2007.ro/

Papagájaink udvarolnak egymásnak. Ketrecbe zárt szerelem. Párválasztás

Olyan ez, mint a mi Uniónk: ha nincsen ló, jók leszünk szamárnak.