Nincs hó. Fogy a tüzelőfa.

Tegnap Mikulás volt, december ötödike mindig különleges nap volt számomra: Mikulás napja, plusz Dalmi tetvérem születésnapja is.

1992 óta, mikor meghalt Dalmi, azóta a Mikulás napja inkább a bánat, mint az öröm napja számomra. Öröm, mikor látom Abigél örömét. De ott van mindig az is, hogy nem köszönthetem Dalmit többet a születésnapján.

Szüleimet mindig felhívom ezen a napon, mindenről beszélünk, csak éppen arról nem, ami mindegyiküknek nagyon fáj: a Hiány, Dalmi hiánya. Pedig róla szeretnénk beszélni, de kiméletből hallgatunk róla.

Most lenne 41 éves.