Az írás kényszere, vagy a megmutatkozásé, ami a bloggereket a netre viszi?

az unitárius blogg nem akaródzik élni, az emberek nem akarnak, tudnak unitáriusként megnyilatkozni.

Magábafordul mindenki? Nincs, amit elmeséljen? amit felírjon erre a táblára? hogy itt vagyok, hogy figyeljetek, ma ezt, a tegnap azt csináltam, ma ezt olvastam, köd volt Laborfalván, a grippa leütte az egész családot, de már mászunkk ki belőle. Tegnap a Nőszövetszégen harminc fehérnép hallgatta Gazda József és Bernád Ilona előadását a népi gyógyászatról és az amerikai magyarokról.

Hogy van játszópark Laborfalván a gyermekek nagy örömére.

Kivetitővel filmeket nézünk a gyermekekkel, fiatalokkal, mozizunk, mint a régi szép időkben

Inkább befordulunk, és ebben nincs es semmi baj. Hiszen mindenki maga választja meg pályáját.

Közösségről nehéz úgy beszélni, ha nem keressük egymást. Mert nem.

Minek?

A Gulágot olvastam tegnap, tegnapelőtt, de nem olvasom tovább. Fáraszt. Nem akarom olvasni a gaztetteket.

Ma Gazda Józsefék amerikás könyvét futottam át, egy kicsit keserű szájízzel. Többet, jobbat vártam. Életszerűbbet. Gördülékenyebbet.

Végig éreztem a kényszert, hogy az egész út alatt aarra gondoltak: ebből könyv kell szülessen. Az írás könnyedsége hiányzott. A megszerkesztettség átlátszik az egész szövegen.

Az előző Gazda könyvek, amikor rövid szövegrészekkel építkezik (öreg parasztok, csángók szövegeiből) sokkal gördülékenyebbek, élethűbbek voltak. teccettek.