Lehetne ez a a nap a magyar halottak napja. Úgy is van mindenből magyar.

Október 23. most már a Nagy Magyar Verés napja lett, hála Gyurcsány kommunistáinak, de szerintem ezen nem is kell csodálkozni, hiszen a kommunisták nem is “ünnepelhették” másképp a forradalom évfordulóját.

KIváncsi leszek, hogy ma hogyan fognak megemlékezni a csonkamagyarok. A szemétdomb mindkét oldalán.

Laborfalván hó van, hideg. A lányok még alszanak. A konyhába tüzet tettem, hogy mire felébrednek, meleg legyen.

Nem takartam le az összes virágágyást, ahova nárcisz, tulipán hagymákat tettem, remélem nem fagynak meg, s lesz még jobb idő, hogy le tudjam takarni. Egy csomó pénzt kiadtam értük, hogy kora tavasszal már virág legyen az udvaron.

A virág az udvar dísze. Lélekmelegítő, még esős, csúnya időben is. De olyanok mint a kisgyermekek: odafigyelést, simogatást, foglalkozást igényelnek. Ha nem figyelsz rájuk, durcásan megbosszúlják, legrosszabb esetben meghalnak. Öngyilkosok lesznek.

Most megyek, vágok fát, mert az erdőt bé kell hozni a házba, hogy melegebb legyen. Áldozat ez is. Önző áldozat. Mint minden áldozat, amúgy. Önzőségen alapszik.