Amíg nem voltunk otthon, meghozták a kántori kert bérét: hét zsák pityókát. Nincs kántor, Mária kántorizál, ez a bére.
Két átlátszó zsákban arányleg elfogadhat pityóka, öt csihányzsákban: zsákbamacska. Levittem a pincében, kiürítettem, s most látom: takarmány pityóka. Érzem, megüt a guta.

Legszívesebben seggberúgódnám a zilletőt, de tudom, hogy nem foigom megtenni.

Ez a becsület, ahogyan a pappal bánnak az emberek. Ahol lehet kib@sznak vele.

Neki a takarmány pityóka, a félig, vagy egészen rothadt es jó.

Hogyan elehet ezt normálisan megoldani?

Ha szólok, és szólni fogok., még ők fognak megsértődni.

A faluban még ilyen hitvány pityókát nem láttam. Az idén nagyon szép termés lett.

Az elv, hogy mindenhonnan a legtöbb hasznot behajtani, a becsület sem számít. A füldért nem kértünk egyebet, csak 7 zsák étkezési pityókát, sokkal kevesebbet, mert hát unitárius embernek adtuk ki. És ez a válasz. Ez az unitárius becsület?

Nem hiszem. De most nagyon mérges vagyok. Inkább nem es írok többet.