Amíg nem voltunk otthon, meghozták a kántori kert bérét: hét zsák pityókát. Nincs kántor, Mária kántorizál, ez a bére.
Két átlátszó zsákban arányleg elfogadhat pityóka, öt csihányzsákban: zsákbamacska. Levittem a pincében, kiürítettem, s most látom: takarmány pityóka. Érzem, megüt a guta.

Legszívesebben seggberúgódnám a zilletőt, de tudom, hogy nem foigom megtenni.

Ez a becsület, ahogyan a pappal bánnak az emberek. Ahol lehet kib@sznak vele.

Neki a takarmány pityóka, a félig, vagy egészen rothadt es jó.

Hogyan elehet ezt normálisan megoldani?

Ha szólok, és szólni fogok., még ők fognak megsértődni.

A faluban még ilyen hitvány pityókát nem láttam. Az idén nagyon szép termés lett.

Az elv, hogy mindenhonnan a legtöbb hasznot behajtani, a becsület sem számít. A füldért nem kértünk egyebet, csak 7 zsák étkezési pityókát, sokkal kevesebbet, mert hát unitárius embernek adtuk ki. És ez a válasz. Ez az unitárius becsület?

Nem hiszem. De most nagyon mérges vagyok. Inkább nem es írok többet.

Havazásra ébredtem..

Unitárius Farkas Árpád verse:

Havazás lennék, lengőn áldó,
gyűrött arcokra, földre szálló,
vigasztaló-nagy csöndes ének,
lélegzete a mindenségnek.
Havazás lennék, mintha volna
kedvem és pénzem annyi hóra,
mellyel ember ily hitvány bőrben
havazhat egész esztendőben.
Lassún, mint akit nem is kérnek,
lennék Föld felett lengő ének,
egy szál ingben is elringatnám,
elmúlásommal sem ríkatnám.
Lennék mindenség ingecskéje,
öltözködnék a szegénységre,
ne üssön át az éjszakákon
vacogó lélek, fázó álom.
Havazás lennék, lengőn áldó,
gyűrött arcokra, földre szálló,
csitítgató is ott, hol láz van.
Méltóságos a pusztulásban.