Fel fogják akasztani Szaddam Husszeint.

Már Petőfi megmondta, akasszátok fel a királyokat!!

Nem értek egyet a halálbüntetéssel, így Szaddmával sem. Az ővével már csak azért sem, mert így sok ember számára hős lesz. Azok számára is, akik élve nem tisztelték, imádták. Majd holtában isteníteni fogják.

És nem értem Bush amerikai elnököt sem. Valószínű az isten olyasmiket súg a fülében, ami egy székely halandó számára felfoghatatlan.

Hogy lehet örvendeni egy másik ember halálának, ha az ember hívő keresztény??

Nyiltan, tévékamerák előtt. És egy ember halála, bárkié, hogyan jelentheti a demokrácia győzelmét?

Mert Ceausescu halálának mi is örvendtünk, én is örvendtem 1989 karácsonyán, a szeretet únnepén. Azóta is szégyelem magam.

Mert Ceausescu halála nem oldott meg semmit.

Rohanás a suliba.

Az internet egyik nagy áldása, hogy több ezer kilométer távolságra lévő emberrel is lehet olcsón beszélgetni, kapcsolatot tartani, szinte valós idóben. Most éppen Éltető Lajos bácsival csettelek, akit sokan az erdélyi unitáriusok közül félreértettek, vagy nem értettek meg.

Pedig szerintem sok ilyen világira lenne szükség Erdélyben is, aki józan értelmével, türelmével, intelligenciájával az unitarizmusért tett, tesz.

Holnap megint iskola és én semmiféle örömöt nem érzek, hogy megint órát kell tartanom. AAazt hiszem motiváció nélkül maradtam. semmiféle belső öszötnzés nélkül nehéz még fát vágni es.

Ezek a szép csende esték, amikor a család együtt van, ezek az élet ritka szép pillanatai.

De igazán együtt vagyunk-e? Én itt ülök a gépnél, írom ezeket a sorokat, Mária a kedvenc sarkában, a fotelben, a meleg csempe mellett. Abici a szobájában olvassa a Juhász Gyula Mese című versét, amit szerdára meg kell tanuljon. Vagy csak azt mondta nekem, s közben filmet néz

S mégis, nyutató az a tudat, hogy együtt a család. Egy biztonásgot nyújtó hely: meleg, mint az anyaméh, viharos, mint a tenger, egy biztos pont az életben.

Most már nem a szülői ház az otthonom, hanem ez a parókia, ahova ezelőtt 11 évvel jöttünk.

Abigél a barátjával tervezgették a jövőt, hogy milyen lesz, mikor megnőnek. Bulcső határozottan kijelentette, hogy ő a szülői hában fog élni felnőtt fejjel is, a családja is ott fog lenni. Erre Abigél is rákontrázott, hogy ő is.

Mikor finoman figyelmeztettem, hogy erre elég kevés az esélye, hitetlenül nézett rám, azt gondolva, hogy megint egy újabb márkós-székelyes süket viccet eresztettem meg.

És amikor halálkomolyan elmagyaráztam neki, hogy ez nem a MI házunk, nem a MI tulajdonunk, zokogni kezdett, hogy ő nem akar sehova sem költözni!!!!!

Nem tudom más pap, katona stb. gyermek hogyan éli ezt meg, azt hogy a gyermekkora tere, naagy valószínűségel nem lesz a felnőtt korré is, az hogy ahol él, nem a z ő tulajdona, csak használhatja, de nem birtokolhatja,, a szó szoros értelmében.

Abigél nem hajlandó egyelőre még elfogadni a gondolatát sem annak, hogy nem Laaborfalván fogja leélni az életét.

Igaz, én sem gondoltam soha gyermekoromban, hogy nem Olaszteleken fogok élni egész életemben. A ház az én házam, a kert, a gyümölcsfák. Most is, ha kivénül egy alma, szilva vagy körte fa, és ki kell vágni, őgy érzem, hogy az életemből vesznek el.

Ha úgy megyek haza, hogy édesapám valamit átalakított az udvaron, a házzon, a kerten, egyik szemem kacag, mert még van ereje a munkához, a másik sír, mert gyermekkorom helyszíneire lasan nem ismerek rá.

Igaz, van amikor magamra se

Az otthonom már nem otthonom, az otthonom az otthonom.

Nem hiszek Tamási Áronnak, hogy azért lennénk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Nem lehet egy otthon, a cél. Sőt több sem.

Mert az embernek lehet több otthona is. Az otthon az, ahol a családja van.

Az otthon, a zotthon teremtés csak eszköz lehet, számomra legalábbis. Egy nyugodt, harmonikusabb, vitatkozós életre

Közben jött Abigél, hogy nézzünk meg együtt egy filmet a szobájában. Amcsi film, román felirattal, élveztem, ahogyan fordított nekem angolból. Az élet másik nagy ajándéka, hogy Berkeleyben megtanult angolul. Cartoon Networkot is angolul nézi, most már a suliban is tanul angolt, így remélem nem fogja elfelejteni az angol nyelvet.

Ezek a szép csende esték, amikor a család együtt van, ezek az élet ritka szép pillanatai.

De igazán együtt vagyunk-e? Én itt ülök a gépnél, írom ezeket a sorokat, Mária a kedvenc sarkában, a fotelben, a meleg csempe mellett. Abici a szobájában olvassa a Juhász Gyula Mese című versét, amit szerdára meg kell tanuljon. Vagy csak azt mondta nekem, s közben filmet néz

S mégis, nyutató az a tudat, hogy együtt a család. Egy biztonásgot nyújtó hely: meleg, mint az anyaméh, viharos, mint a tenger, egy biztos pont az életben.

Most már nem a szülői ház az otthonom, hanem ez a parókia, ahova ezelőtt 11 évvel jöttünk.

Abigél a barátjával tervezgették a jövőt, hogy milyen lesz, mikor megnőnek. Bulcső határozottan kijelentette, hogy ő a szülői hában fog élni felnőtt fejjel is, a családja is ott fog lenni. Erre Abigél is rákontrázott, hogy ő is.

Mikor finoman figyelmeztettem, hogy erre elég kevés az esélye, hitetlenül nézett rám, azt gondolva, hogy megint egy újabb márkós-székelyes süket viccet eresztettem meg.

És amikor halálkomolyan elmagyaráztam neki, hogy ez nem a MI házunk, nem a MI tulajdonunk, zokogni kezdett, hogy ő nem akar sehova sem költözni!!!!!

Lehetne ez a a nap a magyar halottak napja. Úgy is van mindenből magyar.

Október 23. most már a Nagy Magyar Verés napja lett, hála Gyurcsány kommunistáinak, de szerintem ezen nem is kell csodálkozni, hiszen a kommunisták nem is “ünnepelhették” másképp a forradalom évfordulóját.

KIváncsi leszek, hogy ma hogyan fognak megemlékezni a csonkamagyarok. A szemétdomb mindkét oldalán.

Laborfalván hó van, hideg. A lányok még alszanak. A konyhába tüzet tettem, hogy mire felébrednek, meleg legyen.

Nem takartam le az összes virágágyást, ahova nárcisz, tulipán hagymákat tettem, remélem nem fagynak meg, s lesz még jobb idő, hogy le tudjam takarni. Egy csomó pénzt kiadtam értük, hogy kora tavasszal már virág legyen az udvaron.

A virág az udvar dísze. Lélekmelegítő, még esős, csúnya időben is. De olyanok mint a kisgyermekek: odafigyelést, simogatást, foglalkozást igényelnek. Ha nem figyelsz rájuk, durcásan megbosszúlják, legrosszabb esetben meghalnak. Öngyilkosok lesznek.

Most megyek, vágok fát, mert az erdőt bé kell hozni a házba, hogy melegebb legyen. Áldozat ez is. Önző áldozat. Mint minden áldozat, amúgy. Önzőségen alapszik.