Ma csetteltünk egy rövidet Szilárddal, és akkor gondolkoztam el, hogy miért is épít a lelkész egész életén át. Épüleeteket, templomot, parókiát, játszóházat, istállót, tyúkpajtát, imatermet, kerítést, tornyot. Minden évre jól beosztva. Bevégezetlenül.
Nem épíetett. Épít. Előbb pénzt kunyerál, osztán megint kunyerál, másképp fogalmazva pályázik, kérvényez, szponzort keres, projekteket készít. Szép szvak. Eufemizmus. Így mondják? Nem szar, mert kaka.

Valahogy az én szememben, gyermekori emlékeimben a papbácsi mindig rendruhában járt, a budira is nyakkendőbe ment. És sokat olvasott. Egyebet sem csinált. Ha éppen nem prédikált. És szóba állt az emberekkel. Mindig volt ideje egy-két szóra, biztatóra, simogatóra. Nem rohant maltert keverni, fát hordani, erdőgazdálkodni.

Igaz Olaszteleken mesélik, hogy a régebbi pap, Sebestyén, gazdálkodó pap volt, be is nősült a faluba, marhái voltak, lovai, földje, és csak az különböztette meg a többi embertől, hogy vasárnap a templomban ő beszélt csak és a szószékről.

Mikor Laborfalvára kerültünk, engem is megkérdeztek, hogy miért nem gazdálkodom, hiszen Zolti papnak lova is volt, és úgy is beszélt hozzá, mint minden székely gazda: szidta, ha nem ment, mint a poklot. De kocsmába nem járt inni, ezt is rámolvasták az első kocsmai részegség után, pedig az italt nem öntötte ki soha.

Valahol kihalt az olvasó, gondolkodó, “bölcs” pap, a teologizáló a sok rohangálásban. Semmire sincs idő. Mint egy menedzser. A rosszabbik fajtából. Aki nem szervezi meg jól a munkát, és ezért sajátmaga kel a legtöbbet dolgozzon. Két kézzel. Nem szégyen ez, hittel vallom, csak nem hatékony.

Mert az emberek elvárják, hogy a lelkész mindig tiszta ruhában legyen, kéménypucolás közben is. Mindig kipihent legyen, nehéz nap után is. Leegyen türelme, ideje mindenre.

Az Unitpap meghalt. Meg sem született. Az internet adta lehetőség ott állt szépen, mint kurva-szép szűz- az út szélén, de senkinek sem kellett. Nem kommunikálunk. Nincs idő. Mert Kőműves Kelemen lettünk. Az asszonyt már nem, de magunkat építjük a falba.

Leefeekteetem a lányomat. Mosolyogva jött ki a konyhában, esti puszi várva.

Már nagyon rég nem voltam itt, de a dájelappal nagyon drága az internet, most nolimit zappos kapcsolatom van, ami olcsób és állandó lehetőséget biztosít a zinternetezésre.

Mária elment Nagyajtára az 56os megemlékezésre, én is készültem, de inkább pihenek.

Ez csak próba