Nincs megjegyzés » elhagyott sírokat takarítottam ma a harangozóval, szép, régi kősírokat. Sajátos hangulatuk van. Másabb mint a mostani, giccsbe hajló csicsás sírköveknek. És nem csak az eltelt idő miatt mások a régi sírkövek.
Valahogy akkor még a halál is közelebbi volt, emberibb.
de most álmos vagyok elmélkedni es 
Nincs megjegyzés » már második hete sztrájk a tanügyben,
gyakorlatilag nem ért el semmit a szakszervezet a tárgyalásokkal
érdekesség, hogy Markó Béla is benne volt a kormány részéről, francia-magyar tanári diplomával a zsebében
ma reggel az jutott eszembe, hogy macsó férfiak ülnek mind a két részen a tárgyalóasztalnál, és a tanügyben dolgozók több mint 70-80 %-a nő. Lehet ezért is veszik ennyire “komolyan” az egész tanügyet, hiszen a nőknek elég a kevés fizetés is, tartja a hagyományos férfi logika.
holnap mindenképpen még nem tanítunk…
ja és közben éppen az UNOSZ tavalyi sepsiszentgyörgyi konferencciáján készített képeimet töltöm fel az unitképtárra.
Két dolog ragadta meg akkor a figyelmem, a konferencián üldögélve, fényképeszkedve: az első, hogy beszélt az esperesasszony, a püspökné, vagy 5-6 papné, de úgymond “mezei”, világi asszony, nő, lány, hajadon: senki. Leszámítva az UNOSZ elnököt, alelnököt.
A másik, hogy az UNOSZ mindenkori egyik elnöke a mindenkori püspök felesége. Ez antidemokratikus, ugyanakkor mi van akkor, ha a püspök nő?
Nincs megjegyzés » reggel kilenc mindjárt jön a komám, hogy fényt varázsoljon a templomba.
Sokszor vitázunk Máriával, hogy a lelkészi lakot kell-e renoválni előbb vagy a templomot, a z Isten házát. Ő az templom mellett van, én a lelkészi lakást preferálom. Az Isten bennünk is lakik. S mi inkább a parókián többet.
A templomba is hull a vakolat, de éjjel a fejembe a parókián többet.
Szóval, ma inas leszk, villanyszerelő inas, mert avillanyházlózat teljesen elöregedett a templomba, és újat kell húzni.
Null, fázis, ezek lesznek ma a kulcsszavak: patentfogó, vágó, drót, s mit tudom én még milyen szerszámok. Holnap Dávid Ferencre emlékeznek a gyermekek (is) és kell a fény. Áram. lik az élet.
Nincs megjegyzés » Hobó, 
Földes László József Attila verseket énekelt, szavalt ma este Kovásznán.
Csodálatos volt.
Jó volt élőben látni Hobót, gyermek- és ifjúkorom egyik “bálványát”, kinek a dalai, s föleg szövegei, a Hobo sapiens könyve meghatározóak voltakszámomra.
Ginsberget is előre tőle hallottam szavalni, üvölteni…
Egyedül az zavart, hogy ő is megöregedett. 
Több József Attila vers eddig ismeretlen arcát fedezhettem fel. A Kései sirató, ahogyan Hobó elsírta, elmondta, megható, idegbevágó, felkavaró…
Sajátos hangja paszol a József Attila versek hangulatához. Nem okoskodom tovább. Mindenkinek ajánlom, aki szereti Hobót, de nem szereti József Attilát, aki mindkettőt szereti, aki nem szereti Hobót, de szereti József Attilát. Mindenkinek, aki szereti a verset. A szépet. Akkor is, ha néha fájdalmas. Vagy meg kell izzadni érte. Megéri.
Nincs megjegyzés » ez az első blogg bejegyzés, nem biztos hosszas lesz, vagy tartalmas
próbáltam a képeimet feltöltenni, az uniképtárra, de nemigazán sikerült.
remélem ez a bejegyzés olvasható lesz.
érdekes történet:
A lányunk, aki elmúlt nyolc éves, a múlt héten rákérdezett, hogy van-e angyal, amire én bevallottam, hogy nincs.
Abigél erre nemes egyszerűséggel kijelenette, hogy apuka, akkor Isten sincs. Utána rámnézett, és együttérzűen felsóhajtott: de anyuka még hiszi!!
Úgy mondta ezt, mintha ideje lenne anyukának is megmondani, hogy csak a mesében vannak angyalok, istenek. Próbáltam elmagyarázni, hogy az Isten azért nem olyan mint az angyal, hogy vannak akik hisznek Istenbe, vannak akik keresik, s vannak akik tagadják, nem hiszik. És te apuka?
