Márkó Laci blogja

Ma a Vadasra megyünk. Unitárius találkozóra.

“A kálnoki unitárius egyházközség szombaton tartja a hagyományos Vadas-találkozót, amely 11 órakor rövid szabadtéri istentisztelettel kezdődik.”

2005-ben a komámékkal voltunk még ott kirándulni.

Azóta az utat arrafelé megjavították, a tegnap mesélte valaki, hogy azt az utat még a kicsi magyar világban készítették, mert a régi út nem került volt vissza Magyarországhoz.

Nagyon szép hely, több falu találkozópontja, Nagyajta felé is lehet ott rövidíteni.

2005 őszén voltunk ott. Kíváncsi vagyok, milyen nyáron. Ejsze, ma elmarad az eső es.

Az egerpataki BALYKÓ Elek (1810-1895) önéletírásában említi a Vadast.

az a jó szerentse kezd táplálni nem tanuloi hazugság, hogy a ragáljos Rûh nyavalya miatt a Colegyomot szét bocsatották, a mi igaz volt és igy én is nagy bajjal butsusztam, de ez kevés ideig tartott, mert az irigy Székelység fel használta az alkalmatosságot, be jelentett. Eljõ a” Frájter, vagy a katonaság polgárja éppen estve vatsora alkalmával, fel szollitsa az Édes Atyámat és a porontsolatot át adja, hogy holnap utánn, az az hétfõnn nyoltz orakor gidofalvánn jelenjek meg Ked a fijaval a” Reportonn, joll van Frájter Ur, ezzel a porontsolat hozo el megyen, az Atyám ki kiséri, és vissza jõttibe fel veszi a kementze alati vaskalánt, és meg irja nékem az uti levelet [19] és megis petseteli három nyomással, de joll ezzel én is letészem a kanalat, és ki fordulok a házból. /: de adolog aprilisbe esett és az idõ is mint a honap olyan volt : / az” olba a barmok kõzött háltam, “s reggel jókór ujboll utnak indultam S. Sz: györgy felé, de minden kenyér és pénz nélkûl, éjinyállal, a Vadas hegyen keresztül felsõ Rákosra értem estvig, de ottse voltam szállást kérni bátor, hanem egy csûrbe le feküdtem mint félénk fiu, és ott háltam reggel jokor ujboll utazni kezdettem mint könnyû, és a hasát jóll biró, és igy akkor nap Sz: Udvarhelyre értem kétorakor Délutánn “

Berde Áron (1819-1892) is Szentivánlaborfalván született, Berde Mózsa rokona, unokatestvére.

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem első rektora, az unitárius egyház főgondnoka (1876-1892).

A faluban semmi jelt sem találtam róla.

Az iskolát, az alapítványt Berde Mózsáról nevezték el.

Sem a templomban, sem az iskolában, sehol a faluban semmi jel arról, hogy e jeles férfi a faluban született volna.

A szülőfalu teljesen megfeledkezett róla.

Valószínű, hogy alakja sem volt alkalmas a mítoszteremtésre, jogász, közgazdász, egyetemi tanár, az MTA tagja, az első magyar meteorológiai és klimatológiai szakkönyv szerzője alkalmatlan volt erre a szerepre.

Nem is olyan rég Sepsiszentgyörgyön a kereskedelmi iskolát neveztek el róla (Berde Áron Közgazdasági és Közigazgatási Szakközépiskola Sepsiszentgyörgy), ugyanott Tudományos Társaságot.

Berde Mózsa Szentivánlaborfalván született.

Az unitárius egyház legnagyobb jótevője, amolyan bilgates, aki a vagyonát közösségi célokra használta fel, hagyatékozta.
Fösvény embernek tartották, klasszikus anekdota, hogy miért nem utazott Berde Mózsa negyed osztályon a vonaton ? Mert nem volt.

Szülőfalujában már nem sok jel van róla, a köztudatban sem él igazán. A kilencvenes években róla nevezték el az iskolát, Berde Mózsa alakban, az alapítványt is, szintén Mózsaként.
Az iskola felső tagozatát 2007-ben megszüntették, az alapítvány nem működik.

A legrégibb nyom, ami Berde Mózsára emlékeztett, a szülőház helyén lévő ház udvarán lévő csere (tölgy) fa, amit Berde Mózsa cserefájának ismernek, igaz nem biztos, hogy mindenki tudja ezt a faluban. Most a laptopon nincs saját képem róla, később keresek egyet, s beillesztem ide. Most egyet a netről szúrok be.

Az unitárius templomban van egy emléktábla róla, dr. Szent Iványi Gábor állította 1939-ben.

Az iskola régi, unitárius épületének az udvar felőli falán található a Berde Mózsa emlékplakett, Petrovits István sepsiszentgyörgyi művész alkotása, aki anyai ágon laborfalvi származású.

Opra Pál (Szentivánlaborfalva, 1911. júl. 1.) — mezőgazdasági szakíró. Középiskoláit Csíkszeredában végezte (1932). Egyetemi tanulmányait joghallgatóként a bukaresti egyetemen kezdte, s 1942-ben a Kolozsvárra visszatért magyar egyetemen fejezte be, ahol államtudományi doktorátust is szerzett (1943).
Volt segédjegyző szülőfalujában (1935–40), helyettes szolgabíró Uzonban (1938–40), az EMGE statisztikai ügyosztályának munkatársa, majd vezetője (1940–47). Egyetemi előadó a Mezőgazdasági Főiskolán (1948–75), nyugalomba vonulásáig. Elsősorban a mezőgazdasági jognak, a vállalatok szervezésének és műszaki-anyagi ellátásának, valamint a termékek értékesítésének kérdései foglalkoztatták.
Első írása, statisztikai elemzés Erdély népességéről az 1930-as években az Erdélyi Gazdák Zsebnaptárában jelent meg (1946). Rendszeres munkatársa volt a bukaresti Állami Mező-gazdasági Könyvkiadó kolozsvári szerkesztőségének. Írásait az Erdélyi Gazda, Falvak Népe, majd Falvak Dolgozó Népe, Romániai Magyar Szó, Előre, Igazság, Korunk közölte. Főiskolai jegyzete: A mezőgazdasági vállalatok tervezése és szervezése (Kv. 1953); szerkesztésében jelent meg Budai Ferenc Szervezési ismeretek a kollektív gazdaságok brigádvezetői számára (1958) c. munkája.
Kötetei: Gabonabetakarítás és cséplés (Mezei Sándorral, 1951); Az agronómia kézikönyve (többekkel, 1954); A kollektív gazdaságok jövedelme (Benke Sándorral, 1956); A börvelyi “Előre” kollektív gazdaság (Benke Sándorral, 1958); Tervezés a kollektív gazdaságokban (1959, 1963).
Antal Dániel: A kollektív gazdaságok jövedelme. Korunk 1957/11. — Cseke Péter: A magyar nyelvű mezőgazdasági irodalom Romániában (1919–1989). Agrártörténeti Szemle, Bp. 1991/1–4. — F. z.: Köszöntjük a 90 éves O. P.-t. Szabadság (Kv.) 2001. jún. 28.