Gál Zoltán Uninaplója

Nemrég Kahlil Gibran „A próféta” című könyvét forgattam, és ebben egy gyönyörű gondolattal találkoztam, amelyet ma veletek is szeretnék megosztani: „Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt, jóllehet minden útja nehéz és meredek. És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át neki magatokat, jóllehet a belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok. És amikor szól, higgyetek szavának, jóllehet hangja összetörheti álmaitokat, miként az északi szél pusztává sepri a kertet.

Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is. Amiként növekedéseteket segíti elő, azonképpen nyeseget is. Amiként felszárnyal magasságotokba, és megsimogatja leggyengébb ágaitokat, azonképpen száll le gyökereitekhez is, és megrendíti őket a földhöz való kapaszkodásban. Mint a gabona kalászait, úgy gyűjt be benneteket magának. Kicsépel benneteket, hogy mezítelenné váljatok. Megrostál benneteket, hogy megszabadítson a pelyvától. Fehérré őröl benneteket. Megkeleszt benneteket, míg képlékennyé nem lesztek; és azután szent tüzére vet benneteket, hogy szent kenyérré legyetek Isten szent lakomáján.

Ezt teszi veletek a szeretet, hogy megismerjétek szívetek titkait, s e tudás által az Élet szívének egy darabjává váljatok.”

Mindenkinek szüksége van szeretetre. Abból sosem lehet elegünk. Ez az érzés szebbé teszi a mát és a holnapot, gazdagabbá a jövendőt. S bár sokszor felemel, és sokszor sárba tipor, mégis a leggyönyörűbb a világon. Igazi ékessége akkor mutatkozik meg igazán, amikor felebarátunkat, a mellettünk levő embert próbáljuk vele megörvendeztetni.

Napjainkban szinte minden kapható pénzért. De azon kevés dolgok között, amiket nem lehet áruba bocsátani, megtalálható a legcsodálatosabb emberi érzés is. A ház lehet eladó, azonban felértékelhetetlen annak békessége. A szófogadásnak is ára van, azonban a ragaszkodás elszakad az anyagiasságtól. Pénzért vehetünk gyönyörű szép bokrétát, hatalmas koszorú, méregdrága ajándékot, a szeretet viszont felértékelhetetlen. Fizethetsz gondozót, ápolót, kertészt, kőművest, de szeretetüket ezáltal még nem tudhatod magadénak.

Az embernek nem idealizáló és önző szeretetre van szüksége, hanem olyan szeretetre, amely az imént felolvasott bibliai versek is szólnak. Nem olyan szeretetre van szükségünk, mint ahogyan szeretjük a szép házakat, megálmodott autókat, legelegánsabb ruhákat. Az imént felolvasott versek olyan szeretetről szólnak, ami „soha el nem fogy”. Az új nap új divatot hoz, így anyagiassághoz tapadt vágyaink pillanatokon belül semmivé válhatnak, azonban az igaz szeretet örökké megmarad. A szeretet szolgál, és a legdrágábbat adja önmagából. Az igaz szeretet körülölel bennünket, nincs letörve karja, mint a milói Vénusznak. Az igaz szeretetnek szíve van.

Az igaz szeretet tolmácsolására hivatott a hívő ember, aki szívébe zárta Názáreti Mesterünk tanításának alapgondolatát: Isten és ember szeretetét. Aki nemcsak jól megszokott szlogenként ismételgeti, ha a szükség megkívánja, hanem szíve minden rezdülésével, és minden cselekedetével e fogalom megéléséről tesz bizonyságot.

Az igaz szeretet mindennél fontosabb és értékesebb. Többet ér a szépségnél, és az egészségnél. Fontosabb a lakásnál, vagy a mindennapi betevő falatnál. Többet ér a diplománál, vagy egy új autónál. A szeretet soha el nem fogy.

Mindnyájan tudjuk, hogy napjainkban mennyire fontos az, ha valaki nyelveken tud beszélni. Elég fellapozni egy-egy újságot, máris találunk hirdetéséket, amelyek olyan jelentkezőket várnak, akik több nyelven is tudnak beszélni. Hát még aki az angyalok nyelvén is tud szólni? A felolvasott versek tanúsága szerint a szeretet megélése még ennél is többet jelent. Sőt, többet jelent a köztiszteletnek örvendő tudós minden tudományánál is. A szeretet erejéhez képest még azok is kevesek, akik olyan erős hittel rendelkeznek, hogy akár hegyeket mozdítanak meg, vagy teljes vagyonukat feláldozzák Isten országának építése érdekében. Minden erőfeszítésük semmibe vész, kudarcba fullad, ha szeretet nincsen szívükben. Minden eltörpül a szeretet mellett. Nyelveken szólás, tudomány, hit, gyógyítás, prófétálás, szeretet nélkül mind semmi.

A szeretet értékéből fakad egy másik lényeges vonás is: a szeretet mindennél többet tehet. Ha múltad megkeserítették, a legszebb szándékaid áthúzták, mégis a szeretet képes túllépni ezen. A szeretet mindennél többet tehet.

Összeköti a távolságokat, lerombolja társadalmi osztályok falait, megbocsátja a múlt tévedéseit, félreteszi a kifogásokat. Csupán önmagát adja, tisztán és önzetlenül. A szeretet engedelmes.

„A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.” A szeretet mindennél többet tehet. Lehajol azokhoz is, akik iszonyatot váltanak ki, akik segítségre szorulnak, de megszólítja azokat is, akik addig magasról néztek le a nyomorgókra. Egyik televíziós csatorna segítségét kérte egy édesanya, hogy összegyűjthesse beteg gyermeke számára a műtéthez szükséges összeget. A család a reménytelenség és a teljes kétségbeesés küszöbén állt. A segélykérést tolmácsolták. Egy addig számukra ismeretlen személy ajánlotta fel a műtéthez szükséges összeg hiányzó részét, amely által sikerült megmenteni egy beteg gyermek életét. A szeretet tehát többet tehet mindennél.

Hol van ehhez hasonlítható erő, amely ennyire megindítaná a szíveket? Ami lelket lélekkel összekötne? Ami megtanítana arra, hogy az énnél fontosabb ő, és fontosabb vagy te. Melyik erő képes még ennyire felemelni és átalakítani?

„A szeretet soha el nem fogy.” Az ifjú megöregedik, a szépség elhervad, az erő lankadni kezd. Az egészség odalesz, a bölcsesség megszűnik, az élet elillan. Elmúlik minden, az enyészet lesz úrrá földi dolgainkon, azonban a szeretet mindörökké megmarad. Az egyetlen dolog, ami tékozlással szaporodik: a szeretet. Eloszthatod bátran szeretteid között, nem leszel szegényebb. Megajándékozhatod szomszédod is vele, nem fogysz ki belőle. Ellopni sem tudják, csupán befogadni. Ha ajándékba adod, örömteli szíveket kapsz viszonzásul.

A szeretet soha el nem fogy. Öröklődik nemzedékről-nemzedékre és irányítja mindazok útját, akiket méltónak talál a megszólításra.

Gyakran az az érzésem, mintha korunk embere számára üresen csengő fogalom lenne már a szeretet. Úgy érzem, hogy elanyagiasodott világunkban egyre kevesebb idő jut arra, hogy Istenre és embertársainkra figyeljünk, hogy rendet rakjunk lelki életünkben és végre tiszta szívvel álljunk meg egymással szemközt. Mindennapi gondjainkból kitekintve, érezzük meg azt, miként ad új életet számunkra a szeretet érzésének megtapasztalása. Szükségünk van arra, hogy ne csak csengő érc és pengő cimbalom legyen életünk, hanem életet leheljen bele az Istentől kapott legigazabb kincsünk: a szeretet. Feltérképezhetjük a legmodernebb technikai eszközökkel az univerzumot, kapcsolatot teremthetünk más kultúrák embereivel, beszélhetünk bárkivel széles e világon, azonban ha hiányzik belőlünk a szeretet, a másokkal való törődés, semmit nem ér az életünk.

A híres angol hitszónok, C. H. Spurgeon így vall a szeretetről: „A forró vas, annak ellenére, hogy tompa, mélyebben hatol a fába, mint a hideg, azonban éles acél. A szeretet is mélyebbre hatol az igazságba, mint a puszta elmélet vagy a rideg tudomány.” A szeretet ugyanis mindennél értékesebb és többet tehet. Ezeket szívünkbe zárva törekedjünk szebb és nemesebb életre, hogy tisztább lélekkel építhessük Istenországát. Adja Isten, hogy ezen törekvésünket mindig siker koronázza. Ámen.