Példabeszéd a tíz szűzről
„Akkor hasonlít majd a mennyek országa tíz szűzhöz, akik lámpával kezükben a vőlegény elé mentek.” Mt 25,1.
Kedves Atyámfiai, szeretett Testvéreim!
Bár a példabeszéd címe, s az abban szereplő hasonlat nem mindennapi, meggyőződésem, hogy a rendkívüliség ellenére Jézus mégis megfelelően érzékelteti szándékát. Tulajdonképpen erről a szándékról szól a mai példabeszéd. Nem tagadhatom el, hogy tartalmát illetően ismételten újszerű felfogással állunk szemben, viszont a vallásos tartalmat tekintve, az unitárius ember számára elég idegen elképzelésekkel találkozunk. Arra kell vigyáznunk azonban, hogy hűségesek maradjunk unitárius vallásosságunkhoz, de ugyanakkor elfogadjuk azt a jézusi felhívást is, mely csakis teljesebbé teszi minden ember életét.
1). Most is néhány szót kell említenem a példázat előzményeiről. A példabeszédet megelőzően két hasonlatot, és egy felhívást találunk. A hasonlat a fügefáról, illetve a hűséges intézőről szól. A felhívás pedig az állandó „vigyázásra”, éberségre vonatkozik. Arra kér Jézus, hogy állandóan legyünk éberek, s kitartóan várjuk visszajövetelét. Na ez a visszajövetel nem igazán kap helyet vallásos felfogásunkban, de csak azért, mert állandóan úgy hisszük, hogy Jézus velünk van tanításai által. Képtelenek vagyunk elképzelni bármelyik ember életét anélkül, hogy igyekszik ugyan a szeretet kettős parancsolatának teljesítésére, de nincs vele Jézus tanítói szelleme.
2). Lássuk a példabeszéd tartalmát! Lakodalom elé nézett a példázatbeli sokaság. Kiemelt szerepet kapott azonban közöttük tíz szűz, akik lámpásokat ragadtak, és kimentek a helység határába, hogy ott várakozzanak a távolból érkező vőlegényre. A szüzek közül ötön okosnak, ötön viszont balgának minősültek, ami abból derül ki, hogy mindannyian vittek ugyan lámpást, de megelőzően csupán ötön gondoltak arra, hogy elegendő olajt is tegyenek lámpásaikba. Azt tapasztalják a várakozó szüzek, hogy sokat késik a vőlegény. Annyira éjszakába torkollott ez a késedelem, hogy egyszerűen hatalmába kerítette az álom a várakozó szüzeket. Mindannyian elaludtak. Éjféltájban arra lettek figyelmesek, hogy lárma veri fel a közelségüket, s amikor álmukból felserkenve éberekké váltak, észrevették, hogy a kiabálás a vőlegény érkezésére hívja fel figyelmüket. Erre rögtön rendbe hozták lámpásaikat, de ekkor kiderült, hogy az öt balga szűznek nincs elegendő olaja. Nem maradt más választásuk, azoktól kértek, akik megelőzően gondoltak a lámpásuk feltöltésére. Ezek azonban arra hivatkoztak, hogy nem adhatnak olajukból, hiszen ebben az esetben egyiküknek sem lenne elegendő, és sötétben kellene tovább várakozniuk a vőlegényre. Úgy döntöttek a balga szüzek, hogy elmennek és olajt vásárolnak az éjszaka közepén. Igen ám, de közben megérkezett a vőlegény, akivel a helyszínen tartózkodó öt szűz bevonult a lakodalomba. Ezt követően pedig bezárták az ajtót. Jézus a példabeszéd végén megjegyezte: Virrasszunk, mert nem ismerjük azt a napot, melyen az embernek fia visszajön!
3). A példabeszéd mondanivalója jelen esetben is a megszokott módon gazdag változatosságot kínál.
a). Először azt látjuk, hogy Jézus szüzekhez hasonlítja követőinek, a megalakulandó egyháznak közösségét. Nem akarok lehorgonyozni a hasonlatban szereplő kifejezésnél, de maradjunk csupán abban, hogy az a töltet, ami a szó mögött áll, abban az időben, sőt mai gondolkodásunkban is még mindig a tisztaság, az erény jellemzője volt és maradt. Bizonyára ilyen tisztának, érintetlennek látta annak idején Jézus követőit.
b). A második mondanivaló, az elég gyakran szereplő képben, a menyasszony és vőlegény házasságában található. Előszeretettel használta Jézus is ezt a társítást, melyben ő töltötte be a vőlegény, követői, vagy a későbbi egyház pedig a menyasszony szerepét.
c). A példabeszéd harmadik mondanivalója eddig nem tapasztalt újszerűséget, de mély igazságot hordoz. Azt a csoportot láttatja meg velünk Jézus, aki elszánta magát az ő követésére. Egy közösségről van szó, melynek tagjai mindannyian tiszták, érintetlenek a külső világ káros hatásaitól, de ennek ellenére mégis van egy nagyon fontos megkülönböztető jegyük, ami végzetes következménnyel jár. Azt a régi közmondásunkat juttatta eszembe ez az állapot, miszerint Isten megbocsátja tévedéseinket, de balgaságunkat nem. Jézus, tehát tudta, hogy követői két csoportra oszthatók. Az egyik része a követőknek, majd a későbbi egyháznak fenntartás nélkül hisz az ember fiának visszajövetelében, - ők az okos szüzek, míg a másik rész kétkedve fogadja ugyanezt. Ezek a balga szüzek.
d). A negyedik mondanivaló visszakapcsolható ismét a menyasszony, illetve vőlegény képéhez. A szüzek ugyanis a menyasszony barátnői voltak a korabeli zsidó gyakorlat szerint, akiknek be kellett kísérniük a vőlegényt a leányos házhoz, ahonnan majd a vőlegény saját otthonába vitte el a menyasszonyt. A közbeeső időszak pedig várakozással, illetve a lakodalomban tapasztalható jókedvvel telt el.
4). Kedves Testvéreim! Ezek után már csak az marad számunkra, hogy megtaláljuk a meghatározó tanítást, de úgy, hogy közben semmit se kelljen feladnunk unitáriusságunkból. És ne kelljen ehhez a vallásosságunkhoz sem hozzásimítanunk olyan idegen képzeteket, melyek megzavarhatják eddigi meggyőződésünket. Nem magyarázhatjuk félre a tényeket, s ennek következtében bizony központi hangsúlyt nyer Jézus visszajövetele. Rögzítsük le ismételten, hogy számunkra ez egyáltalán nem fontos, mert mi nem feszítettük meg Jézust, nem akartuk halálát, sőt mindennapjainkban vele, tanításaival élünk, hogy minél jobban kiteljesítsük az Isten és embertársunk iránti szeretetünket. Néhány fontos kérdés azonban előttünk is állandóan nyitva áll. Vajon elég felkészültek vagyunk-e arra, hogy minden esetben okos szüzeknek bizonyuljunk az elvárások magaslatán? Vajon előrelátóak vagyunk-e elegendő mértékben ahhoz, hogy ne érjen váratlanul egyetlen életfordulat sem. Eléggé felkészültek vagyunk-e arra, hogy elveszítsük akár szeretteinket, saját életünket, s ezt olyan hittel éljük meg, mely Isten iránti hitünket, feltétlen reménységünket, és mindent pótló szeretetünket hangsúlyozza a megélt szomorú pillanatokban? Elég felkészültek vagyunk-e arra, hogy a fent említett bizalommal várjuk ismeretleneket tartogató holnapunkat, jövendőnket?
Azt csak természetesnek tartom én is, - mint annak idején Jézus, hogy bárki elaludhat a várakozás idején. Nemcsak a balga szüzek, hanem az okosak is álomba merülhetnek. Nemcsak az országot védő, szolgálatos katonai parancsnok aludhat el, hanem a radart kezelő katona is. Mindenki kifárad egyszer, s bármilyen fontos is lehet számára a következő óra eseménye, az álom erősebbnek bizonyul kitartásánál. Igen ám, de ahogy felkiabálták álmukból a szüzeket, úgy mindig akadnak ébren alvó emberek, akik figyelmeztetik azokat, akik különös feladatok elvégzésére vállalkoztak. Ilyenképpen hálásak lehetünk ezeknek az embereknek, akik időközönként „felébresztenek” álmunkból éppen akkor, amikor várunk valaki nagyon fontos személyre.
Itt van az események sorában az a tény, amikor a balga szüzek olajt kérnek az okosaktól. Itt arról van szó, Testvéreim, hogy senki nem adhatja át embertársának saját készenlétét. Megtörténhet ugyan, hogy a segítő szándékunk ránk parancsol, s megosztjuk lámpásunk olaját. Az is előfordulhat, hogy odaadjuk lámpánkból az elemet. Vegyük észre azonban, hogy ez nem működik az élet rendjén. A balga szüzek éjszakai olajvásárlása kilátástalanságot sugall. Amennyiben figyelembe vesszük azt az időszakot, melyben Jézus élt, nem mondhatjuk el ugyanazt, mint a miénkről, amikor nyugodtan bemegyünk egy éjjel-nappaliba, és megvásároljuk a szükséges hiányzó akármit. Tudjuk, hiszen erről szól az élettapasztalatunk, hogy sokszor fölöslegesnek bizonyul minden kapkodás, mellyel az utolsó pillanatban szeretnénk helyrehozni mindazt, melyre mások állandóan, évek, évtizedek óta készültek. Nemcsak arról van szó, hogy nyitva volt-e, vagy egyszerűen nyitva van-e ma egy éjszakai bolt, ahol megvásárolhatjuk lámpásunkba az olajt, vagy elemet, hanem arról szól a példázat értelme, hogy okosak, vagy balgák maradunk továbbra is, amikor tudjuk, hogy a hiányzó olaj beszerzése alatt lekésünk életünk egyik nagyon fontos mozzanatáról. Mondjuk ki bátran: Nekünk, Jézus követőknek nagyon fontos, hogy elérkezzünk Isten országába. Persze ennek érdekében nemcsak kitartó várakozásra van szükség, hanem arra is, hogy minden tettünk, sőt pihenésünk is készenlétről beszéljen. Azért áldott meg Isten minket gondolkodással, hogy okosan nézzünk jövendőnk elé. Vigyázzunk arra, hogy ébren találjon a bekövetkező esemény, mert különben kimaradunk Isten országa eljövetelének öröméből. Akkor pedig nem csodálkozhatunk azon, hogy míg pótolni voltunk figyelmetlenségünk hiányosságait, bezárták előttünk boldogságunk ajtaját.
Összegezésképpen azt mondhatom, hogy Jézusnak ma ismertetett példázatában szerény figyelmeztetést találtunk arra, hogy mindenkor legyünk éberek és előrelátóak. Amennyiben lehetőségünk van rá, akkor maradjunk tiszták Jézus tanításaival, Isten akaratával, és általában az élet elvárásaival szemben. Végül, de nem utolsó sorban figyeljünk arra is, hogy hitünk soha ne sodródjon a fenntartások peremére, hanem bővelkedjen reményben és szeretetben, hisz Isten országa nincs már nagyon távol egyikünktől sem. Adja a mindenható Isten, hogy szerényen, de annál nagyobb hittel és reménységgel „vigyázzunk” életünk határában, s közben legyen elegendő olajunk ahhoz, hogy hajnalig tartó virrasztásunkban is láthassunk annak fényénél. Ámen.
